Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-141
Ibi. országos ülés 1902 november 7-én, pénteken. 253 Elnök: Perczel Dezső képviselő ur, mint a menteliui bizottság elnöke, kivan ezen kérdéshez hozzászólani. Perczel Dezső: Engedje meg a t. ház, hogy csak nagyon röviden szóljak ebben a kérdésben és jelezzem azt, hogy magam is osztozom abban, hogy a kérdés igen fontos, és hogy egyáltalán nem czélja felszólalásomnak, hogy az ügy érdemleges tárgyalásának csak a legrövidebb időre való elodázását kérjem. Ámde méltóztassék megengedni, hogy a dolog praktikuma szempontjából tegyek egy észrevételt. (Halljuk! Halljuk!) A mentelmi bizottság tegnap tartott ülést, a melyre össze voltak hiva a mentelmi bizottság tagjai, a kiknek azonban nem nagy többsége jött össze, hanem a kik épen csak határozatképes számban jelentek meg. Mint elnök tudom, hogy a mentelmi bizottság több tagja már elutazott a fővárosból, és hogy annak sok tagja, a kik a perrendtartás tárgyalása alkalmából az igazságügyi bizottságban vannak elfoglalva, kimentette magát. (Zaj.) Hogy tehát a mentelmi bizottságot eredménynyel hívhassam össze különösen ilyen fontos dologban, a melyre nézve minden egyes tagja a bizottságnak elvárhatja a háztól, hogy neki fizikailag megadassák a lehetőség arra, hogy ezen a gyűlésen megjelenhessék, (Helyeslés jobbfelöl.) kérem a t. házat, méltóztassék ahhoz hozzájárulni, a mit az elnök úr proponál, hogy a jelentés előterjesztésének határideje a jövő hét pénteki napjára tűzessék ki. (Helyeslés jobb felől.) A dolog fontos, és ennek preczipitálni nem állhat érdekében sem a háznak, sem az illető képviselőnek; ezért én azt hiszem, ha nyugodtan és higgadtan járunk el, sokkal helyesebben cselekszünk, mintha akár egyik, akár másik irányban preczipitálnánk. (Helyeslés jobb felöl.) Méltóztassék ennélfogva a t. háznak az elnök ur által proponált terminust elfogadni. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) 0lay Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én ugyan három napot indítványoztam, de nem bánom, belenyugszom a nyolcz napba is, csakhogy kiegészíteni kívánom a mentelmi bizottság igen t. elnökének indítványát azzal, hogy nem elég, hogy a bizottság jelentése beterjesztetik, hanem egyúttal mondja ki a ház, hogy a jelentés beterjesztése után ez a fontos ügy a házban azonnal tárgyaltatni fog, hogy a nemzet a dolog felől kétségben ne maradjon, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezzel a kiegészítéssel hajlandó vagyok a mentelmi bizottság t. elnökének indítványát elfogadni. Elnök: T. ház! Úgy látom, hogy az indítványozó képviselő ur is belenyugszik abba, hogy a jövő hét pénteki ülése legyen a záros határidő, a melyen belül a mentelmi bizottság jelentést tesz. (Helyeslés.) Azonban már most határozni arra nézve, hogy azt akkor rögtön tárgyaljuk-e vagy sem, talán nem volna czélszerü, mert ez is annak a matériáiénak minőségétől függ, a mely a ház elé fog terjesztetni. (Helyeslés.) Azt hiszem, a most történtekből mindenki láthatja, hogy a ház egyik oldalán sem forog fenn szándék arra, hogy az ügy bármikép is elodáztassék, mert minden érdekelt tényezőnek egyaránt érdeke, hogy mentül gyorsabban átessünk azon. (Helyeslés.) Arra nézve pedig, hogy az ügyet rögtön tárgyaljuk-e avagy a szabályszerű három nap közbevetésével: méltóztassék azon ülésnek tartani fenn a döntést, a melyen ezen bizottsági jelentés elő fog terjesztetni. (Élénk helyeslés.) Egyéb elnöki előterjesztés nem lévén, áttérhetünk a napirendre: az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 189. 191) tárgyalásának folytatására. Endrey Gyula jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mint egy szerény tagja azon pártnak, a mely nemzetünk önállóságáért küzd, kötelességemnek tartom a szőnyegen fekvő javaslat tárgyalása alkalmából igénytelen nézeteimet előadni. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Kötelességemnek ismerem ezt különösen akkor, a midőn a közvéleményben forgó nagy kérdések érintik programmunknak azon pontjait, a melyek annak leglényegesebb alkotó részét teszik ki; a midőn a mostani kormányzat életgyökereiben akarja megtámadni a nemzet gazdasági helyzetét, (Uyy van! TJyy van! a szélsöbaloldalon.) és a midőn a dúló gazdasági válságot nemcsak megszüntetni nem akarja, hanem a katonai javaslatok beterjesztése és a czivillista felemelése által e nemzet gazdasági életerejének utolsó maradványait is elszívni akarja (Mozgás és zaj jobbfelől.) oly czélok számára, a melyek e nemzettel sohasem voltak közösek. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Kötelességemnek ismerem ezt még akkor is, ha olyan elbánásban részesülök is a t. túloldal egyes lapjai részéről, a minőt egy igen fontos, nemzeti érzésünket érintő kérdésben való felszólalásom alkalmával tapasztaltam. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A keddi ülésen ugyanis felszólaltam és megsürgettem, hogy a ház minél előbb vegye tárgyalás alá a Kossuth Lajos szobrának felállításához való hozzájárulás iránti kérvényt. Akkor, ezen igénytelen felszólalásomról referálván, a t. túloldal lapjai alkalmat vettek maguknak oly módon szólani rólam, a melyet én csak a legnagyobb indignáczióval utasíthatok vissza. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol van Vészi ?) ívem szólanék tovább erről a dologról semmit, hiszen a t. túloldal egyes lapjainak egyenesen kimondott kötelességük az, hogy az ellenzék bátrabb, önzetlen tagjait megtámadják és a közönség előtt kicsinyítsék. De ezen sajtó-orgánumok egyike itt a házban is megtalálta a maga képviselőjét, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon; Vészi! Hol van Vészi?) a ki a kormányt támogatja és igy jogom van nekem ezt elbírálás tárgyává tenni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.')
