Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

248 i40. országos ülés 1902 november 6-án, csütörtökön. Már előbb említettem, t. ház, hogy körülbelül 51 eljárás van ellene különféle czimeken megindítva; el is van jogerősen ítélve, és tegnap kellett volna szabadságvesztés-büntetését megkezdenie, a melynek elengedéseért most Bécsben a császárnál csuszkáit. {Felkiáltások balfelöl: A császárnál? Mozgás.) Bocsánatot kérek, Bécsben nem ismerek királyt; ott csak császárt ismerek. (Mozgás és zaj jobb- és balfelol. Halljuk! Halljuk! a széls'öbaloldalon.) Elnök (csenget): Engedelmet kérek, t. képviselő ur, kénytelen vagyok megmondani, hogy a magyar király mindenütt magyar király, akár Bécsben, akár Budapesten tartózkodik. (Élénk helyeslés jobb- és bal felöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ha én a magyar királyt keresni akarom, akkor elmegyek őt keresni Budára, vagy Gödöllőre, vagy oda, a hol Magyarországon tartózkodik, (Helyeslés a szélsobalóldalon.) de én Bécsbe utána nem megyek. (Igaz! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Mondom, t. ház, hogy az az ember ezek után még elfoglalja azt a díszes állást, de tudom azt, hogy sem a miniszterelnök urnak, sem a kultuszminiszter urnak nincs meg ma az a hatalma, hogy őt állásából egyszerűen kitegye, hanem igenis érvényesíthetik befolyásukat az ő püspökénél, hogy ez ott végre rendet teremtsen, és ettől az embertői 23.000 lelket megszabadítson. Hogy mégis a miniszterelnök úrhoz intéztem interpellácziómat, ennek legfőbb oka abban rejlik, (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) hogy a község már megtette a lépéseket arra nézve, hogy megszabaduljon attól, a kit a püspök »a község átkának és szégyenének« nevezett. A község t. i. elhatározta tavaly 232. sz, a., hogy (olvassa): »Hegyi Antal csongrádi római katholikus plébánost a társadalmi jogrend feldulása körül sajnosán tapasztalt magaviselete, a viszonyokkal elégedetlen elemeknek állandó izgatása, az egyházi és világi törvényeknek teljes ignorálása, a kötött stóla-illetményeknek szándékos felemelése, az egyházi ténykedések körül tapasztalt visszaélés és az egyházi kenyereknek illetéktelenül való felhasználása, visszahelyezése alkalmával nyíltan fogadott jobbulási ígéretének megszegése, a csongrádi hivek által tett alapítványok elsikkasztása, a vele hivatalos vagy lelki ügyekben érintkezőkkel szemben tanúsított durva bánásmódja, a temetőhelyekkel történt meg nem engedhető üzérkedése miatt stb.« — itt per longum et latum fel vannak sorolva a viselt dolgai — felir a prímáshoz, a püspökhöz, a kultuszminiszter úrhoz, Csongrád vármegye főispánjához és közigazgatási bizottságához. Ezt a községi határozatot, melyet a község majdnem egyhangúlag hozott meg, a vármegye másodfokban helybenhagyta. Pelebbezés folytán a belügyminisztérium elé kerülvén az ügy, a minisztérium ezt a határozatot megsemmisítette a következő indokolással : Mert a községi határozatban tárgyalt panaszok és vádak a római katholikus plébános és az ő lelkipásztorkodása alá tartozó római katholikus hitközség és ennek tagjai, a római kath. hivek közötti viszonyra vonatkoznak stb. — ennélfogva a községi képviselőtestület nem volt kompetens ily dologban kérelmet intézni és az akcziót megindítani. (Felkiáltások a néppárton: TJgy van!) Igenis nincs ugy, nincs pedig azért, mert Csongrád mint község, a községi szervezeti szabályok értelmében kegyúri jogokat gyakorol és ezért évente 3200 K-t fizet: már pedig a ki a kegyúri jogokat gyakorolja, annak igenis joga van ahhoz, hogy kérvényezzen. Különben is, még ha nem is volna igy a dolog, akkor is Magyarországnak semmiféle testületét, hatóságát nem szabad elzárni a kérvényezési jogtól, mert ez olyan alkotmányos jog, a mely mindenkinek megadatott és melytől senki meg nem fosztható. (Zaj és ellenmondások a néppárton.) Én tehát a minisztériumnak azt a végzését, a melyben ezt a határozatot megsemmisítette, jogtalannak és törvénytelennek tartom. Ez az oka annak, miért én a t. miniszterelnök úrhoz is és nemcsak a belügyminiszter úrhoz fordultam interpellácziómmal. Csongrád város tisztán katholikus község. A lakosság majdnem tisztán katholikus lévén, a hitközség és a politikai község közt ott alig van különbség. De különben is, a község a szervezeti szabályzat értelmében kegyúri jogokat gyakorol és attól el nem zárható, hogy kérvényezési jogát is gyakorolja. Mindezek után, és tekintettel arra, hogy egy 23.000 lélekkel biró magyar városnak békéje fel van dúlva és ez a béke addig helyre nem fog állani, a mig ez a férfiú, ez az egyetlen ember, a ki azt megzavarta, ott lesz; minthogy ez a város nemzeti és kulturális feladatainak nem tud eleget tenni, mert ez az egy ember mindent megakaszt: bátor vagyok a miniszterelnök úrhoz és a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a következő interpellácziót intézni (olvassa): Interpelláczió. A miniszterelnök úrhoz ugy is, mint belügyminiszterhez, valamint a vallásos közoktatásügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása arról, hogy a csongrádi r. kath. hitközség belélete már több, mint egy évtized óta fel van dúlva, hogy Hegyi Antal plébános állandó harczban van saját híveivel, a kik kénytelenek, hol az egyházi, hol a világi hatóságok segélyéhez fordulni saját papjukkal szemben, s hogy az egyházi hatóságoknál nem találnak orvoslást, hiába járultak panaszukkal és küldöttséggel az elé? 2. Van-e tudomása arról, hogy Hegyi Antal állandólag megzavarta a felekezetek közötti békét ? — egyiket a másik ellen izgatja, felekezeti iparvállalatokat, szövetkezeti boltokat egyházilag megszentelt, s igy a közgazdasági szabad fejlődést is felekezeti békókba veri s ezáltal a társadalmi együttmunkálást ő maga egyenesen