Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-140

236 UO. országos ülés 1902 vember 6-án, csütörtökön. őket a kormányzatban felválthatná. (Igaz! TJgy van! a hal- és a szélsöhaloldalon.) Igen helyesen mondta a t. függetlenségi pártról Beöthy Ákos igen t. képviselőtársam, hogy ennek érvényesülése *

f nagy nehézségbe ütközik már azért is, mert ha az a párt kormányra juthatna, ez nemcsak kormányválságot jelentene, hanem alkotmányválságot is. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Az helléné nekünk epén.) Thaly Kálmán: Ez kell nekünk! Perszonálunió! ((Zaj a szélsöhaloldalon.) Rakovszky István: De, t. képviselőház, akármit csinálunk mi, előáll mi előttünk a kérdés, hogy ha képesek vagyunk is kormányválságot előidézni, mi következik azután ? (Halljuk! Halljuk!) Akárhogyan feszitette meg az ellenzék nem dicstelen harczokban az erejét, sohasem tudta azt az egyet elérni, hogy a megbukott kormány helyébe jöjjön az ellenzékről egy párt, és valósítson meg tisztább politikai erkölcsöket oly tisztább politikai irány által, a melyet az ellenzék padjain hirdetett. (Felkiáltások a szélsöhaloläalról: Hát Horánszky!) Két eset volt: az egyik volt a 75-iki fúzió. Azt láttuk, hogy ez is csak azon férfiaknak elvfeladása által létesülhetett; (TJgy van! a haloldalon.) nem vallhatták ott ugyanazt, a mit ezeken a padokon vallottak. A másik a jelenlegi fúzió, a t. nemzeti pártnak a bevonulása. T. képviselőház, ha én olvasom azokat a szép beszédeket, ha látom azokat a nagy harczokat, mindazoknak a végén arra a konklúzióra juthatok: jó, most még vannak nehézségek, nem lehet öt év alatt megvalósítani azt, a mit 25 év rontott; de ha itt egy kormányválság fog létesülni, s kérdem, hogy azok a férfiak a hatalom erejével, a közhangulat felrázásával, a közhangulatra való appellálással képesek-e egy kormányt megalakítani, azt látom, hogy nem, mert megbillent az alkotmányos monarchiának a serpenyője, a mely a korona és a képviselőház közt osztja meg a befolyást. Itt eddig csak azt láttuk, hogy van egy párt, a mely mindenütt oly törvényjavaslat mellé állt, a melyet felülről kivannak. A mai eset is bebizonyította, hogy a nemzetnek érzülete bárminő erősen is buzduljon fel, legkevésbbé sem érvényesül. (Igaz! TJgy van ! a balés a szélsöhaloldalon.) Ennek, t. képviselőház, az az oka, hogy sikerült a t. kormánynak az ellenzékek közt mindig viszályt kelteni. (Igaz! TJgy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Nem azon törjük mi a fejünket, hogy hol van az egyesülésnek a lehetősége, hol küzdhetünk együtt, hanem azt keressük és az a nagy öröm, ha neki lehet támadni, a másik ellenzéknek. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások a szélsöhaloldalon: Láttuk! Láttuk!) Igenis, azt tettem, és eszembe jön: vicém pro vice. Endrey Gyula: Féltek, hogy rossz hirbe jöttek volna Bécsben! (Igaz! Ügy van! a szélsöhaloldalon.) Rakovszky István: Némelykor a félelem a Thaly Kálmán: Én ? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ne gyanusitson! Elnök csenget. Egy hang a néppárton: Minket se gyanúsítsanak, hogy Bécscsel szemben hogyan viselkedünk! Mozgás, zaj a szélsöhaloldalon és a néppárton.) Elnök (csenget): Csak egy képviselő urnak van egyszerre szólásjoga. Rakovszky István: T. képviselőház! Ezzel végeztem volna ezen kellemetlen és nehéz részszel, és köszönöm a t. függetlenségi pártnak azt, hogy volt szives ennyi türelemmel és elnézéssel is meghallgatni. (Derültség jobbról és a néppárton. Felkiáltások a szélsöhaloldalon: Nem veszszük tragikusan!) Sohasem kételkedtem benne. De ha ebben a dologban a miniszterelnök ur részén állok is, annál több aggálylyal nézek a jövőbe egy más tekintetben. (Halljuk! Halljuk!) A kiegyezésnek igazságos, Magyarország érdekeinek megfelelő megkötéséhez én nekem alig van bizalmam. Én ebben egy oly elszomorító körülményt látok, a melynek okaira akarnék visszamenni. És én ennek okát abban látom, hogy a t. kormány nem támaszkodhatik olyan sziklaszilárdan a saját pártjára, a mint az egy ilyen nehéz kérdésben okvetlenül szükséges volna. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Évek óta látjuk azt, hogy a kormánypártnak nem fő czélja: egy elv mellett, egy határozott politikai irányzat mellett, a melyet egy kormány képvisel, állani és bukni, hanem fő dolog a kormánypártiság; (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) viszont azt is látom, hogy a kormányférfiak a végletekig harczolnak nézetük és álláspontjuk mellett, de abban a perczben, a midőn álláspontjuk diadalra nem jut, nem mennek át az ellenzék padjaira, (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) hanem megelégednek azzal, hogy az előző kormány tagjait az első padokból kiszorítsák és ők üljenek azoknak helyére. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ivánka Oszkár : A pénzügyminisztert szeretnétek ott látni! Rakovszky István: Nem tudom, hogy Ivánka t. képviselő ur miért akarja épen ezen kitűnő erőtől megfosztani a kormánypártot, de ugy látszik, hogy abból, a régi időkből való kis ellenszenvből kell deriválnom és magyaráznom azt, hogy épen a t. pénzügyminiszter úrtól akarja a kormánypártot megszabadítani. (Élénk derültség a bal- és a jobboldalon.) Higyje el, t. képviselőtársam, hogy ha mi olyan szaktekintélyt tisztelhetnénk itt sorainkban, azt igen szívesen vennők. (Altalános élénk derültség. Egy hang a szélsöhaloldalon : Oda való volna! Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Ez tehát a mi szomorú parlamenti viszonyainknak fő indoka. A másik pedig az, hogy nincs a házban ellenzék. (Mozgás a szélsöhaloldalon.) A kormánynak és a kormánypártnak 35 év óta egyedül egy czélzata volt: mindig meggátolni azt, hogy egy oly ellenzék képződjék, a mely ugyanazon közjogi alapon állana és a mely