Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-139

Í39. országos ülés 1902 is, ha látjuk, hogy a patika-engedélyezések ho­gyan és mikép történnek, vagy ha olvassuk a legújabb belügyminiszteri körrendeletet: lehe­tetlen nem mosolyognunk azon, hogy az a ISTep­tun még áll a vizek felett és szigonyát félelme­tesen villogtatja az ország határai felett. Legutóbb a belügyminiszter ur a követ­kező körrendeletet intézte valamennyi vármegyei főispánhoz. (Olvassa:) Köztudomású, hogy az ő cs. és apostoli kir. Felségének legfelső elhatározása alapján ren­dezett állami sorsjáték jövedelméből jótékony és közhasznú egyletek és intézetek segélyeztetnek, s igy tekintve ezen sorsjáték emberbaráti és közérdekű czélját, igen kivánatos, hogy eme sorsjegyek közül minél több értékesíttessék és hogy a sorsjátéknak mentől nagyobb eredménye legyen. Ennek azonban az utóbbi időben épen az ellenkezőjét lehet tapasztalni, és feltűnt, hogy a községi jegyzők ezen állami sorsjáték sors­jegyeinek eladása körül nem járnak el a kellő buzgalommal. (Zajos derültség a néppárton és a szélsöhaloldalon.) Eme körülmény arra indí­totta a pénzügyminiszter urat, hogy az állam­sorsjáték ügyét figyelmembe ajánlja. Tekintve azon tetemes pénzbeli segélyt, a melyben hazai jótékony és közhasznú intézményeink ezen állam­sorsjáték jövedelmeiből évente részesülnek, is­mételten felhívom Méltóságodat, hogy saját ha­táskörében odahatni szíveskedjék, miként azon községi jegyzők, kiknek ezen jótékonyczélu sors­jegyek küldetnek, az eddig tapasztalt közöm­bösség helyett azok eladásával nagyobb buzga­lommal foglalkozzanak, s azokból minél többet eladni igyekezzenek. (Nagy zaj a néppárton. Eqy hang a néppárton: Erkölcstelenség!) És miután a monarchia másik államában hasonló elvek alapján rendezett állami sorsjáték sors­jegyeinek eladása körül a két állam között a kölcsönösség minden tekintetben fennáll, (Nagy zaj a szélsöhaloldalon és a néppárton.) arra is kérem Méltóságodat, hogy arra is hatni szíves­kedjék, hogy a községi jegyzők az osztrák állami sorsjáték sorsjegyeinek eladásánál szintén kellő buzgalommal járjanak el. (Nagy zaj a szélsö­haloldalon és a, néppárton. Felkiáltások: Gya­lázat!) Egyúttal megjegyzem, hogy az eladott sorsjegyek utáni, darabonkint megállapított 80 fillérnyi _ eladási jutalék az elárusító közeget illeti. (Élénk derültség a szélsöhaloldalon és a néppárton.) Széll Kálmán miniszterelnök: Szabad kér­nem azt a rendeletet! Zboray Miklós: Hát, t, ház, ebben a ren­deletben érdekes az, hogy az első részben a belügyminiszter ur megfeddi a jegyzőket, hogy nem gyakorolnak elég buzgalmat. Hát, bocsána­tot kérek, ha végignézzük a meglehetős nagy számmal levő törvényeinket és rendeleteinket, nincsen ember, a ki ráakadjon arra, hogy a községi jegyzőknek kötelességévé tétetett a vi­géczkedés és a sorsjegy-eladás. (Ugy van! TJgy november 5-én, szerdán. 221 van! a néppárton.) Mindenfelé azt panaszolják, hogy túl vannak terhelve a községi jegyzők. A ki a néppel érintkezik, nap-nap után meggyő­ződhetik, hogy a községi jegyzők vagy túlter­heltségből, vagy a régi rendszerből visszama­radt tradicziók alapján azzal a néppel nem ugy bánnak, mint a hogy kellene. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Most reájuk szakad még az a kötelesség is, hogy vigéczkedjenek, hogy az osztrák és magyar államsorsjegyeket a paritás alapján árusítsák. Ez lelketlenség! (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsöhaloldalon.) Mert mi en­nek a következménye ? (Halljuk! Halljuk!) Az, t. ház, hogy mire azok a megfeddett, azok a leszidott jegyzők, a főispán utján ezt a dorga­toriumot kézhez veszik, az már olyan hatvá­nyozott mértékű, hogy remegve fog mindenik szaladni, hogy mentől több sorsjegyet árusítson el. És ki fogja azokat megvenni? A nép. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöhaloldalon.) Hiszen naponta tapasztalhatja a t. ház minden tagja, hogy ilyen jótékony czél leple alatt mennyi megkeresést intéznek hozzá, hogy nem győz az ember annak eleget tenni. Igaz, helyes — s ez a czukor az, a mi a pilulán van — hogy jótékony czélról van szó. Ezt elismerem. De bocsánatot kérek, sokszor megtörténik, hogy nem várják, mig az ember maga megy sors­jegyet venni, hanem egy meghatározott számú sorsjegyet a nyakára küldenek és elvárják, hogy annak értékét ő, ha győzi, ha nem győzi, meg­fizesse. Intelligens ember ezen epidémia ellen tud védekezni, de az a nép, a melynek a jegyző viszi oda azt a sorsjegyet, nem képes ez ellen védekezni. És a mikor ezt a ház és a nép egy­értelmüleg elitéli és az állam a nyerészkedésre irányuló lutrit eltörli, és elitéli az osztálysors­játékot, akkor nem lehet hivatalos funkcziójává tenni a jegyzőnek, hogy sorsjegyeket ő árusít­son el; ez a közerkölcsbe és azon jegyző állá­sának a tekintélyébe ütközik, s hiszem, hogy sok tisztességes, becsületes jegyző, a ki hivatása magaslatán áll, megbotránkozik, ha tőle vigécz­kedést követelnek. Van tudomásom a dohányelárusitási enge­dély megadásáról egy esetben, a hol ki volt kötve, hogy csak ugy kapja meg az illető a dohányelárusitási engedélyt, ha ezen sorsjegye­ket buzgóan árusítja. Minthogy pedig nem fogytak e sorsjegyek oly mérvben, a hogyan az tetszett volna, elvonták tőle a dohányelárusitási engedélyt. (Mozgás a hal- és a szélsöhaloldalon.) Ha bárkinek, akár a minisztérium egy szak­osztályának, akár a minisztériumnak ugy tetszik, árusítsa el bárhol e sorsjegyeket, de törvényes alapot ne adjon az ilyen sorsjegyelárusitásnak! És tiltakozom az ellen is, hogy a kölcsönös pari­tás alapján osztrák sorsjegyeket is áruljanak (Elénk liélyeslés a hal- és a szélsöhaloldalon.), mert osztrák részről sohasem találkoztunk olyan elő­zékenységgel, hogy ezt a méltányosság alapján meg lehetne tenni. Törvényes alapja sincs ennek,

Next

/
Thumbnails
Contents