Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-139

139. országos ülés 1902 november 5-én, szerdán. 217 éra kezdődik, — igaz, azóta kisült, hogy csalódtunk, — akkor gr. Andrássy Gyula, a midőn a közgazdasági helyzetre hivatkozott, a következőket mondotta (olvassa): »Jegyezzék meg maguknak odafent is, hogy egy elégedetlen, egy szegény Magyarország« — mert akkor mondta, hogy a közgazdasági kérdések megoldására vigyázni kell, — »a monarchiát ebben a világban csak nyomorék szerepre kárhoztatja.« Nagyon szép és igaz mondás ez, és ezt ne felejtsük mi sem uraim, mert minékünk ez egyik erősségünk, mert nékünk elégedetlenségünket ki kell fejeznünk. (Mérik helyeslés, tetszés és taps a szélsöbaloldalon.) De jegyezze meg magának minden hatalom, hogy ez a hatalom minékünk semmi, (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) ha még olyan is, velünk tovább játszani nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elég nyomorult, elég gyáva volt mindeddig ez a nemzet. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De hát, t. miniszterelnök ur, arra az Andrássy-féle beszédre ön válaszolt . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ó igen! fc Komjáthy Béla: Nos hát, nem tudom, fülében cseng-e még a t. túloldali uraknak, a kik ott jelen voltak, hogy mit mondott ő. (Egy hang jobbfelöl: De

r igen! Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) 0 ezt mondotta . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondtam hogy ütött a tizenkettedik óra! (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Kossuth Ferencz: Most már fél egy van! (Mozgás és zaj a, szélsőbaloldalon.) - Komjáthy Béla: Jó emlékező tehetsége van, t. miniszterelnök ur! Széll Kálmán miniszterelnök: Hogyne! Van ! Van ! Vészi József: Polónyi Gézának van jó emlékezőtehetsége! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Komjáthy Béla: Hát nem tudom; annyi bizonyára van, mint önnek, t. képviselő ur! (Elénk derültség és tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vészi József: Majd összemérjük! (Helyeslések a szélsöbaloldalon.) Komjáthy Béla: És legyen meggyőződve ez a közbeszóló képviselő ur, hogy ha bármikor egyszer megérem azt, a mire kérem az én istenemet, hogy őt is az igazság szolgálatában találjam : ép oly elismeréssel leszek az ő irányában, mint akárkivel szemben, a ki igaz ügyet szolgál, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Vészi József: Találkoztunk mi már, de ezt elfelejtette! Pichler Győző: Talán Vészi felejtette el? Komjáthy Béla: Hát daczára annak, hogy emlékszik rá a miniszterelnök ur, mégis csak jó lesz azt felolvasni. {Halljuk! Halljak! a szélsöbaloldalon.) Mert nem azon múlik a dolog, hogy a mit ő mondott, hogy ütött a tizenkettedik óra. Bizony ütött a tizenkettedik óra! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. VIII. KÖTET. Kossuth Ferencz: Már fél egy van! (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: Szegény óra négy évig fog ütni folytonosan! (Elénk derültség a szélsöbaloldalon.) Komjáthy Béla (olvassa): »A nemzetközi szerződések kalendáriumában ütött a tizenkettedik óra, mert a nemzetközi szerződések előkészítésének határideje még ez évben lejár. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Alásszolgája! Derültség. Tessék! Egy hang a szélsöbaloldalon: Hiszi ezt? Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Hát miniszterelnök ur, még most se méltóztatik ennek a tanúnak hinni ? (Derültség a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Nem, ugy-e ? Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Wlolecz Dani: Tudjuk, hogy lejárt! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Komjáthy Béla: Azt mondja egy képviselőtársam, hogy »tudjuk, hogy lejárt.« Tudomásul veszem, hanem akkor ön is vegyen tudomásul egyet, t. képviselő ur, minthogy a törvény azt mondja, hogy a kereskedelmi szerződések lejárta előtt az autonóm vámtarifát el kell készíteni, hát ha ön tudja, hogy 1903-ban lejár a szerződós, akkor tudnia kell, hogy 1902. deczember 31-én az autonóm vámtarifát el kell készíteni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De tovább megyek: ha ezt tudja, akkor tudnia kell azt is, hogy az 1899 : XXXI. t.-cz. 5, §-a az autonóm vámtarifát a viszonosság megsértésének deklarálja. (Elénk helyesles a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha a közbeszóló képviselő ur ezt tudja: akkor neki nincs joga azt a kormányt támogatni, a mely ott ül. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás. Elnök csenget.) Vészi József: Elcsavarás! Komjáthy Béla: Hát, t. miniszterelnök ur, ez már mindenesetre nagy tanú volt, a kit idehívtam, (Halljuk! Halljuk!) és minthogy a tanúnak szavahihetősége mindig abból az időből datálódik', a midőn tanúságot tesz: én kijelentem, hogy annak a tanúnak azt, a mit akkor mondott, elhiszem. (Zajos helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Már most, t. ház, nagy zavarban vagyok, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) mert, a mint mondani szokás, bejártam minden tájat, hogy bizonyítékokat szerezzek és ugy látszik, a t. miniszterelnök urnak ez mind kevés. Hát még próbálok egy bizonyítékot felhozni (Halljuk! Halljuk!) és erre a legjobb lesz, ha visszatérünk arra, midőn ezen hirhedetté vált 1899: XXX, tövvényczikket tárgyaltuk. Akkor is a tárgyalás akképen ment, a mint most, mikor itt tiszteljük t. barátomat, az előadó urat, ő ott van a bizottság bizalmából és a kormány jóakaratából ós beleegyezésével azon a helyen és ő van hivatva, sőt kötelezve arra, hogy a többségnek, a kormánynak intenczióit magyarázza, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ha nem ugy fogja fel, nincsen is jogában elfoglalni azon helyet, de az a miniszterelnök tilta2H