Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

198 138. országos ülés 1902 november 4-én, kedden. neki e törvényczikk következményeit és eligazí­totta volna őt a törvény szakaszainak tévetegé­ben. Eme törvénynek rejtett czélja az volt, hogy egy valakit kihonositson, de semmi esetre sem az volt a czélja, hogy 30.000 emberre nézve le­hetetlenné tegye a visszahonositást. (Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) Megtörténik pl., hogy egy még akkor magyar honosnak, de később a ho­nosságát elvesztett egyénnek a fia, a kit azon­ban ez alatt Romániában nem honosítottak, át­jön a határszélen, a falujába, a honnan az atyja is származott és jelentkezik sor alá. ISÍem lévén azonban felvéve az állítási lajstromba, innen viszautasitják, legtöbb esetben kitolonczolják, Romániába. Ott azután eleget tesz katonai kö­telezettségének és miután elbocsátották három év múlva, a világért sem lesz román állampol­gár, mert ezt a jogot nem az általa teljesített kötelesség adja meg neki, hanem egy parlamenti bizottság adja meg az állampolgári jogot és igy egyáltalában el van zárva annak a lehetőségétől, hogy román állampolgár lehessen. Útlevelet sem kaphat a mi konzulátusunktól, hogy visszajö­hessen ide, mert nem magyar állampolgár és más nemzetnek sem állampolgára, igy tehát nem is kaphat útlevelet, hogy visszatelepedvén, két év alatt megnyerje a magyar állampolgárságot. Az élelmesebb szäszember, a ki kivándorolt, hogy a fiával ilyesmi ne történjék, egyenesen a német konzulátus védelme alá helyezi magát és a német konzulátus részéről a fia annak idején mindig kap útlevelet. Ilyen körülmények között nem csoda, hogyha a magyar elem odaát a Bal­kánon elaljasul, nemzeti önérzete kivész, sok eset­ben el is titkolja a magyar származását és a magyar név, a nélkül, hogy bármiféle nemzeti­ségi animozitás vagy mondjuk gyűlölség járulna hozzá, ott Romániában megvetette és utálatossá válik. Kelet felől pezsgő kereskedelmi életnek kel­lene felénk inteni és ime ha odatekintünk, in­kább a halálnak, az elmúlásnak képét szemlél­hetjük. Vájjon igy volna-e ez, hogyha önálló, önczélu kereskedelmi politikánk volna, ha Ma­gyarország feloldatnék azon bilincsekből, a me­lyekbe a gazdasági közösség verte, ha a közgaz­dasági függetlenség kivívásával lehető volna a magyar kereskedelmi érdekeknek ily arányú meg­védése, ha e tekintetben egy erős, öntudatos nemzeti politikát lehetne meghonosítani, akkor itt belföldön minden bizonynyal sok hiu nemzeti­sági légvár, buborék menne tönkre, külföldön pedig bizonynyal tisztelt lenne a magyar név. (Ugy van! a szélsöbalőldalon.) Ha ily politika támogatására és védelmére kéretnék a véderőnek erősbitése a felszerelés és létszám tekintetében, nem pedig egy hatalmi szövetség kedvéért üres demonstráczióra, biztos lehetne a t. miniszterelnök ur abban, hogy az ország súlyos megterheltetésének daczára, ha a kellő alkotmányos formában terjesztetnék be ily javaslat, egy tagja sem volna e háznak, a ki azt meg nem szavazná. De ily körülmények közt nemcsak e javaslatot nem szavazzuk meg, ha­nem bizalmunkat is meg kell tagadnunk a kor­mánytól és igy annak a további kormányzásra a meghatalmazást nem adom meg. (Elénk he­lyeslés a szélsőbaloldalon. Szónokot többen üd­vözlika) Elnök : T. ház! Az idő már nagyon előre haladt; miután még többen vannak szólásra fel­jegyezve, a tárgyalást ma félbeszakítjuk. A hol­nap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirend­jének tárgya az indemnitási javaslatnak folyta­tólagos tárgyalása. (Helyeslés.) Ezt tehát hatá­rozatkép kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 10 perczkor.)

Next

/
Thumbnails
Contents