Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-138

198 138. országos ülés 1902 november 4-én, kedden. neki e törvényczikk következményeit és eligazította volna őt a törvény szakaszainak tévetegében. Eme törvénynek rejtett czélja az volt, hogy egy valakit kihonositson, de semmi esetre sem az volt a czélja, hogy 30.000 emberre nézve lehetetlenné tegye a visszahonositást. (Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) Megtörténik pl., hogy egy még akkor magyar honosnak, de később a honosságát elvesztett egyénnek a fia, a kit azonban ez alatt Romániában nem honosítottak, átjön a határszélen, a falujába, a honnan az atyja is származott és jelentkezik sor alá. ISÍem lévén azonban felvéve az állítási lajstromba, innen viszautasitják, legtöbb esetben kitolonczolják, Romániába. Ott azután eleget tesz katonai kötelezettségének és miután elbocsátották három év múlva, a világért sem lesz román állampolgár, mert ezt a jogot nem az általa teljesített kötelesség adja meg neki, hanem egy parlamenti bizottság adja meg az állampolgári jogot és igy egyáltalában el van zárva annak a lehetőségétől, hogy román állampolgár lehessen. Útlevelet sem kaphat a mi konzulátusunktól, hogy visszajöhessen ide, mert nem magyar állampolgár és más nemzetnek sem állampolgára, igy tehát nem is kaphat útlevelet, hogy visszatelepedvén, két év alatt megnyerje a magyar állampolgárságot. Az élelmesebb szäszember, a ki kivándorolt, hogy a fiával ilyesmi ne történjék, egyenesen a német konzulátus védelme alá helyezi magát és a német konzulátus részéről a fia annak idején mindig kap útlevelet. Ilyen körülmények között nem csoda, hogyha a magyar elem odaát a Balkánon elaljasul, nemzeti önérzete kivész, sok esetben el is titkolja a magyar származását és a magyar név, a nélkül, hogy bármiféle nemzetiségi animozitás vagy mondjuk gyűlölség járulna hozzá, ott Romániában megvetette és utálatossá válik. Kelet felől pezsgő kereskedelmi életnek kellene felénk inteni és ime ha odatekintünk, inkább a halálnak, az elmúlásnak képét szemlélhetjük. Vájjon igy volna-e ez, hogyha önálló, önczélu kereskedelmi politikánk volna, ha Magyarország feloldatnék azon bilincsekből, a melyekbe a gazdasági közösség verte, ha a közgazdasági függetlenség kivívásával lehető volna a magyar kereskedelmi érdekeknek ily arányú megvédése, ha e tekintetben egy erős, öntudatos nemzeti politikát lehetne meghonosítani, akkor itt belföldön minden bizonynyal sok hiu nemzetisági légvár, buborék menne tönkre, külföldön pedig bizonynyal tisztelt lenne a magyar név. (Ugy van! a szélsöbalőldalon.) Ha ily politika támogatására és védelmére kéretnék a véderőnek erősbitése a felszerelés és létszám tekintetében, nem pedig egy hatalmi szövetség kedvéért üres demonstráczióra, biztos lehetne a t. miniszterelnök ur abban, hogy az ország súlyos megterheltetésének daczára, ha a kellő alkotmányos formában terjesztetnék be ily javaslat, egy tagja sem volna e háznak, a ki azt meg nem szavazná. De ily körülmények közt nemcsak e javaslatot nem szavazzuk meg, hanem bizalmunkat is meg kell tagadnunk a kormánytól és igy annak a további kormányzásra a meghatalmazást nem adom meg. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Szónokot többen üdvözlika) Elnök : T. ház! Az idő már nagyon előre haladt; miután még többen vannak szólásra feljegyezve, a tárgyalást ma félbeszakítjuk. A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjének tárgya az indemnitási javaslatnak folytatólagos tárgyalása. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatkép kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 10 perczkor.)