Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-136
136. országos ülés 1902 vasúti költségvetésben, mint az államvasuti tisztviselők fizetésrendezésére szükséges összeg, szintén praeliminálva van, akkor kiderül, hogy az egész szükséglet a kormány számítása szerint 17,800.000 és 18 millió korona körül ingadozik. Jelentékeny lévén ez a szükséglet, a melyet ez alkalommal kérünk a törvényhozástól, azt hiszem, habár a törvényjavaslat részleteire vonatkozólag még nincs végleges megállapodás és az még munka alatt van, mégis indokoltnak látszik, hogy már ez alkalommal jelentést tegyek a t. háznak azon alapelvekről, a mely alapelvek szerint ezt a törvényt megalkotni szándékozom. (Halljuk!) A törvényjavaslat szerint, t. képviselőház, a tisztviselők jövőre is, ugy mint eddig, fizetési osztályokba osztva maradnának és az én véleményem szerint a mai 11 fizetési osztály jövőre is megtartatnék. Minden egyes fizetési osztályban, kivéve a négy legmagasabbat, több fizetési fokozat állapíttatnék meg. nagyjában oly számú fokozatok, mint a minők jelenleg vannak. Á legkisebb fizetés volna 1400 korona a mai 1000 koronával szemben és az 1400 koronából kiindnlólag emelkednének a fizetések különböző fokozatokban. Minden egyes fizetési osztályba kinevezés utján jutnak, minden egyes kinevezés azonban csak az illető fizetési osztály legalsóbb fizetési fokozatába történhetik és ennyiben eltérés van a törvényjavaslat és a mai törvény között, mert a mai törvénye értelmében minisztertanácsi határozattal lehet valamely tisztviselőt az illető fizetési osztálynak nem legalsóbb, hanem magasabb fizetési fokozatába is kinevezni. Ilyen esetek ritkán fordulnak ugyan elő a gyakorlatban, de valahányszor előfordulnak, azok mindig jelentékeny sérelmével járnak az ugyanazon fizetési osztályban levő többi tisztviselőknek és épen azért ennek megszüntetését kívánom javaslatba hozni. (Helyeslés.) A mi már most a tisztviselőknek az egyes fizetési fokozatok között való előlépését illeti, a mai úgynevezett fokozatos előléptetés rendszerét meg akarjuk szüntetni. A fokozatos előléptetés lényege, t. képviselőház, abban áll, hogy a költségvetésben minden egyes fizetési osztályra nézve meg van állapítva, hogy hány tisztviselői állás van minden egyes fokozatban rendszere- j sitve és csak annyi állás tölthető be, annyi tisztviselő nevezhető ki azon fokozatban, a hány állás költségvetésileg ott rendszeresítve van, a miből az következik, hogy a tisztviselő ugyanazon osztály keretén belül egyik fokozatból a másikba csak akkor léphet elő, ha a magasabb fokozatban akár elhalálozás, akár nyugdíjazás, akár más oknál fogva üresedés van és az előlépés csak olyan arányban történhetik, a milyen arányban az üresedés a magasabb fokozatban megvan. Ennek a rendszernek megvan az a jó oldala a pénzügyminiszter szempontjából, hogy teljesen fix összegekkel számithat a költségvetés október 22-én, szerdán. 163 összeállításánál, mert tudja, hogy hány állás van minden egyes fokozatnál rendszeresítve és ennélfogva pozitív számadatokkal dolgozhatik akkor, midőn a költségvetést összeállítja. Azonban a tisztviselőkre igen nagy hátrányai voltak és vannak ennek a rendszernek, a mennyiben a bizonytalanság elemét viszi bele a tisztviselők helyzetébe. A tisztviselő soha sem tudja és nem képes kiszámítani azt, hogy mikor kerül rá a sor, hogy egy magasabb fizetési fokozatba jusson és igen nagy egyenlőtlenségek is mutatkoznak e tekintetben, a mennyiben az az állami tisztviselő, a ki véletlenül egy kedvező státusba jut, gyorsan lép a magasabb fokozatba, míg egy másik, a ki véletlenül egy kicsi, vagy igen nagy létszámmal bíró státusba jutott, arra nézve az előlépési viszonyok igen kedvezőtlenek; a mi igen sok és nem is alaptalan panaszokra adott okot. így például én egy számítást tétettem a pénzügyminisztériumban, a mely azt mutatja, hogy a fogalmazási, a számvevőségi és kezelési személyzet körélten vannak egyes fizetési osztályok, a melyekben alkalmazott tisztviselők közül egy év folyama alatt 51 százalék lépett elő, és vannak más osztályok, a hol az előlépés a létszámnak csak 14 százaléka volt. Tehát 51 és 14 százalék között váltakozott az előlépés. Van olyan osztály r , a hol a tisztviselő két évig várakozott, mig a magasabb fizetési fokozatba bejutott, tehát két év volt az időátlag, és van olyan osztály, a hol az időátlag 7 év volt. Ilyen óriási differencziák mutatkoznak tehát a fokozatos előlépésben és így nem lehet csodálkozni, hogy ez a tisztviselőket, különösen a kik véletlenségből kedvezőtlen státusba jutottak, elkedvetlenítette. (TJfjy van!) Hogy ezeken a bajokon segítsünk — és ez igen nagy előnye ennek a törvénynek a tisztviselőkre nézve — azt tervezzük, hogy a fokozatos előlépés rendszerét ejtsük el és e helyett hozzuk be azt a rendszert, a melynél fogva a törvény kimondja, hogy az a tisztviselő, a ki egy bizonyos számú, a törvényben megállapítandó időn, mondjxik 3—4, vagy 5 éven keresztül, a mint azt a törvény meg fogja állapitani, egy s ugyanazon fizetési osztályban szolgál, a nélkül, hogy fegyelmi Ítélet által az előlépés jogától megfosztatott volna, az a tisztviselő ezen idő betöltése^ után önként lép fel a magasabb fokozatba (Altalános helyeslés.) és azután ismét a legmagasabb fokozatba. (Általános helyeslés.) Ez volna tehát a tisztviselők előlépésére nézve a javaslatnak a tervezete. Egy másik előny, a mit e javaslatban a tisztviselők számára kilátásba helyezni akarok, abban áll, hogy a három legalsóbb fizetési osztályba alkalmazott tisztviselőknek, a kik bármi ok miatt ottrekednek és hosszabb ideig nem lépnek elő, egy bizonyos számú szolgálati év után korpótlékot adunk és bizonyos további szolgálati évek után ismét uj pótlékot, ugy, hogy azok is 21*
