Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

135. országos ülés 1902 az eljárás eredménye és az én felelőségein ellen irányul, hanem irányul az 1897-diki törvény ellen, a melyet nem kelletett volna meghozni, hogyha annak megalkotásakor látható volt, hogy annak ilyen eredménye lesz. De ime, meghozatott akkor az a törvény, teljesen határozatlan szöveggel. Az a törvény nem mondja azt, a mit Visontai Soma képviselő ur belemagyaráz, sőt a mit czitált is, nem helyesen czitálta, hogy vitás területnek ide-, vagy odaítéléséről van szó, hanem azt mondja, hogy felhatalmaztatik a kormány, hogy Magyarország és Ausztria között Szepes vármegye és Gácsország szélén az u. n. Halas-tó körüli területen az országos határvonal megállapítását választott bíróság ítélete alá bocsássa. (Felkiáltások a szélsöbálóldttlon: Döntése alá!) Dekát, ha a törvénynek a direktívája nem precziz, a mit elismerek és ez az eljárásba is belejátszott, akkor ennek a bajnak egyenesen a törvény szövege az oka, a mely ily általános, nem precziz felhatalmazást adott és nem irta körül a kérdést. Azt mondja Visontai Soma képviselő ur és ez okoskodásának egyik legfőbb argumentuma, hogy nem lehet a döntést igy elfogadni, mert hiszen már a dolognak a hisztorikuma gyanús, nagy dolognak kellett történnie, hogy ezt a kérdést választott-bíróságra bizták, mert Zamojski gróf megvásárolt egy területet. Nem ebben volt a nagy dolog, hanem abban, hogy az azelőtti birtokosok e fölött a terület fölött nem veszekedtek, de a mikor egy uj birtokos lépett ott a birtok tulajdonába, hát az, különösen a vadászatok végett, hevesen vitatta a maga jogá(, azt érvényesíteni akarta, és mindenféle rendellenességek és zavarok történtek, ugy, hogy az állapotok adminisztratív tekintetben is tűrhetetlenné váltak. Nem arról volt szó, hogy melyik a | nagyobb ur, Zamoyski, vagy Hohenlohe, hanem I arról, hogy mindegyik magáénak vitatta és a magyar hatóságok a magyar határt, azt a területet, a melyet magyar határnak tartottak, maguknak vindikálván, természetes, hogy nem eresztettek oda senkit és semmiféle beavatkozást a másik oldalon nem tűrtek. Ebből olyan zavarodott állapot keletkezett, hogy ezt tovább nem lehetett fentartani. És ez volt az oka annak a választott bírósági törvénynek. Körber doktor, azt mondja a t. képviselő ur, igen helytelenül járt el, a mikor megdicsérte Winkler eljárását. És ez is mutatja, hogy itt bizonyos részrehajlások történtek. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Köszönetet szavazott!) j Hát épen ezt tette: köszönetet szavazott; nem megdicsérte. Köszönet-szavazás és megdicsérés között nagy különbség van. Köszönetszavazás (Zaj a szélsőbaloldalon.) ez egyszerű udvariassági tény. Ez egyébiránt Körber miniszterelnök ur dolga, én helytelenséget abban nem látok, de azt már állithatom a t. képviselő urnak, a mit már a múltkor is mondtam, október 20-án, hétfőn. 139 hogy, miután az a törvény létre jött, többé nem vitattuk a jogi kérdést, csak az adminisztratív rendetlenségek és az intézkedések körül folytak mindig levelezések, de ezen levelezéseken fölül, a melyek szintén nem foglalkoznak jogi kérdéssel, ezen majdnem négy esztendő alatt sem én az osztrák miniszterelnökkel, sem ő velem szemben soha beszéd tárgyává nem tettük ezt a kérdést, mi arról sohasem beszéltünk, soha egy szót sem váltottunk, arról tehát, hogy miként fog Ítélni a bíróság, egyikünk sem birt még csak sejtelemmel sem és egyikünk sem foglalt abban az ügyben állást. (Helyeslés jobbfelöl). Tehát ünnepélyesen protestálok egyszer és mindenkorra az ellen, hogy ez akármiféle tranzakcziónak, vagy alkunak, vagy konvencziónak tárgya lett volna; ezt én határozottan állítom és a ki ebben kételkedik, velem gyűlik meg a dolga. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások, a szélsöbaloldalon : Nem mondotta azt senki!) De mondatott és Íratott, azért kell ellene védeni magamat. Még ma is hallottam, midőn mondták, hogy Széll Imre, az én nagybátyám, annak idejében nádori itélőmester, akkor hogyan ítélkezett, hogy tudniillik az nem adta oda; tehát én odaadtam. Visontai Soma: Én nem mondottam! Széll Kálmán miniszterelnök : Nem tudom ki mondotta. Elhiszem, hogy nem mondotta és felteszem róla, hogy hitelt ad szavaimnak. A dolog szubjektív részével végeztem. Átmegyek tehát a meritorius dolgokra. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő urnak az ellen van észrevétele ezen kívül, hogy nem volt joga annak a bíróságnak akképen Ítélni és azért az ítélet megtámadható, mert — mint mondja — nem adatott előbb egy oly értelmű kompromisszum, a mely körülirta volna a kérdést. Hát én azt hiszem, hogy mi helyesen jártunk el — par d'autre, — a mikor a törvényhez tartottuk magunkat. Mert nekünk avval volt dolgunk és más az, ha nem törvény utján merül fel kérdés állam és állam között, magános és magános között és megy kompromisszumkép a bíróság elé. Itt a törvény alapján állottunk. Ez a törvény nem irt egyebet körül, mint a mit előbb felolvastam, hogy azt a kérdést, mi a határvonal, bírói eldöntés alá kell bocsátani. Hát helyesen jártunk el, midőn a kérdésnek formális tárgyalásába nem ereszkedtünk. Nem is lett volna szabad, mert ha azon az alapon ütött volna ki rosszul a dolog, akkor azért vontak volna bennünket, a magyar miniszterelnököt és az osztrák miniszterelnököt, felelőségre, mert a törvénytől eltérő módon fogalmaztuk meg azt a kompromisszum-iratot. Mi azt tettük, a mi — gondolom — helyes volt, hogy összeállítottuk egy kompendiózus iratban — de minden lényeges benne van, hiszen Visontai képviselő ur is elismerte — az egész aktacsomagból mindazt, a mi jogaink mellett szól és okmányokat 18*