Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

136 135. országos ülés 1902 az osztrák 1897. január 25-én kelt törvény Galiczia és Magyarország közt való vitáról intézkedvén, e törvény indokait csakis egy magasabb birói funkczionárius kirendeléséről szólnak. 2. Hogy a választott bíróság nem lépte-e túl hatáskörét, midőn az 1897. évi II. t.-czikknek szövegéből, indokolásából és különösen a m. kir. belügyminisztériumnak a választott-bíróság elé bocsátott előterjesztésének záró kérelméből és petitumából kitünőleg a nemzetközi jog elveinek is megfelelőleg a vitás terület hovatartozandóságának birói eldöntésére és az e felett való arbitriumra hivatott fel a biróság, és habár e biróság megalakulásának minden körülménye arra utal, hogy nem közvetítésre, hanem tiszta arbitriumra alakíttatott, hogy a birák, nem mint »mediatőrök«, nem mint »koncziliatorok«, nem jó szolgálatok »bons officens« teljesítőiként szerepeltek: a biróság mégis nem a fölvetett vitát döntötte el, nem a vitás terület felett ítélkezett, hanem hatáskörét abban látta, hogy Magyarország és Ausztria, illetve Galiczia között saját maga jóvoltából u. n. természetes határt vonjon és állapítson meg. 3. Nem tekintendő-e világos hatásköri áthágásnak, hogy ámbár a hozott Ítélet maga a két országos törvény tartalmát nem tekinti olyannak, mely szabatosan meghatározná a vita tárgyát és a biróság jogkörének terjedelmét és e tekintetben maga a biróság Ítéletének indokolásában a legnagyobb hézagot konstatálja; a választott biróság mégis nem a kompromisszum lényeges feltételeinek törvényhozási, vagy kormányegyezményi utón való pótlására hivta fel a két érdekelt országot, hanem egyrészt a minden perrenddel és a nemzetközi jog minden elvével ellenkező módon a felek által a pervitába bevont területet vette a döntés alapjául, másrészt a jogi döntés lehetetlenségének konstatálása után a természetes határ kérdésének vizsgálatába bocsátkozott és ez alapon egy uj, szerinte természetes határ megállapitását tartotta hatás- • körébe vonhatónak? 4. Vájjon nem-e túllépése a birósági hatás- j körnek, hogy abban az egy pontban is, a mely ! tekintetében a két ország törvényei, — illetve i ezek indokolásai — világos instrukcziót adnak és szabatosan jelölik meg a vita tárgyát, hogy I t. i. a Halas-tó körül való 651 holdnyi (az osztrák törvény szerint »ca 650 Joch«) vitás terület felett döntsön a biróság: a választott biróság mégis 959 holdnyi, eddig magyar fennhatóság alatt volt és Magyarországhoz tartozó területet itélt oda Ausztriának ? 5. A nemzetközi jog elvei szerint nem semmis-e az ítélet és nem mellőzendő-e annak Magyarország részéről való respektálása? Tekintetbe véve azt, hogy habár a két ország törvényei, valamint az ezekben lefektetett elveknek a hozott ítélet által való világos elfogadása által a mosiani választott birósági döntésnek az lett volna a megállapított czélja, hogy október 20-án, hétfőn, a két állam között minden további határvillongást véglegesen kirekeszszen; és Magyarország oly területét bizta egy választott biróság döntése alá, melyet tényleges hatalmában tartott, melyre vonatkozólag állami főhatóságát a legteljesebb mértékben gyakorolta, melyet karhatalommal is megvédeni képes volt: A szomszédos béke kedveért Magyarország alá vetette magát a választott bíráskodásnak; megtörtént mégis az, hogy a meghozott itéletvilágos tartalma szerint * Ausztria és Galiczia tartomány képviselője, megbizója nevében azzal a fentartással élt, hogy esetleges későbbi időpontban Galicziának elévülhetetlen jogai, egy kelet felé messzebbre tolt határ iránt, egészen a lengyel nyeregig érvényesíttessenek és követeltessenek«. (Szószerinti idézet az Ítéletből.) 6. Vizsgálja meg tehát a kiküldendő parlamenti bizottság, hogy midőn a Bialka balpartján fekvő, ma gácsországi területeknek 130 ezer lakost felölelő, 47 mértföldre terjedő, Neumark várossal három mezővárost és 234 falut felölelő, északon Lesnitzáig, nyugaton a Fehér-Dunajeczig, illetve a Beszkid-hegyig terjedő része, okmányilag igazoltan, szintén Magyarországhoz tartozott és csak 1625-ben erőszakos foglalás utján szakittatott el Magyarországtól, a melyrész birtoklásának jogosságát Galiczia egyetlenegy okmánynyal sem tudja igazolni, annál kevésbbé, hogy Lengyel (Gács)ország birtoklása a Bialkán innen, vagyis jobb oldalára terjedt volna ki, mégis a választott birósági eljárás során Ausztria, illetve Galiczia világosan megbizója nevében ujabb igényeket és területi követeléseket és fentartásokat proklamál és mondott jegyzőkönyvbe. Vájjon a hozott Ítélet hatályosságára és érvényességére elegendő-e az. hogy a választott biróság konstatálta ugyan az Ausztria, illetve Galiczia képviselője által az u. n. »lengyel nyereg« magyar területig terjedő, jegyzőkönyvbe vétetni kívánt igényeinek és fentartásának, a birósági döntés és ítélkezés jogérvényét sértő voltát és azt vissza is utasította, de sem Ausztria képviselője, sem az ő megbizója ez igényt mind e napig elejtettnek nem jelentette ki és nem is vonta vissza. Vizsgálja meg a parlamenti bizottság, vájjon Ausztria e fentartásával nem-e sértette meg a két ország törvényeiben gyökerező azon kötelességet, hogy a mindenkori jövő időkre kihatólag végleges békesség miatt veti magát alá a birósági döntésnek és kötelezi-e Magyarországot a becsület, melyre a nemzetközi döntések épülvék: »L'execution dee decisions contié á 1' honneur et la bonne foi des Etats en litige.« Institut de droit international 11. pont: hogy az ítéletet végrehajtsa? 7. A kiküldendő parlamenti bizottság vizsgálja meg, vájjon a nemzetközi választott birósági döntések judikaturájában arra vonatkozólag, a mint fent kifejtetett, hogy t. i. az 1897. évi II. t.-czikk értelmében megalakított biróság