Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.
Ülésnapok - 1901-135
112 135. országos ülés 1902 október 20-án, hétfőn. és azt kell állítani, hogy, ha megállta a sarat, és megállta helyét az 1867 : XII, t.-czikk ily viszonyok között, akkor csak erejének, vitalitásának, bölcseségének és alapvető erős tartalmának adta jelét. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Azt mondja a t. képviselő ur, a ki ezt a tételt felállította, hogy három feltétele volt . . . (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Hiszen én nem akarom önökre az én nézetemet obtrudálni. Én az önök okfejtését, a mely homlokegyenest ellenkezik azzal, a mit most mondok, értem; (Zaj a szélsöbaloldalon.) én végig hallgattam, és a magam részéről egyáltalában nem veszem rossz néven; nem is kisérem megjegyzésekkel, vagy közbeszólásokkal, ha csak személyemet illető dolgokról nincs szó. A mikor tehát általános, abstract fejtegetéssel élek, nem veheti senki rossz néven tőlem, hogy szembe szegezem azokkal az elvekkel, a melyek minket e kérdésben elválasztanak. Kubik Béla: Maga se hiszi! Széll Kálmán miniszterelnök: Én, a mit mondok, mindig elhiszem; csak a t. képviselő ur higyje el, a mit mond, mert akkor a t. képviselő ur örülhet rajta. (Derültség jobbról.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy három feltételhez lett kötve az 1867-iki kiegyezés és mindhárom feltétel most már megszűnt .... Krasznay Ferencz: Materialiter és formaliter ! Széll Kálmán miniszterelnök: azt mondja, hogy mind a három feltétel megszűnt, a három feltétel egyike sem tartatott meg, ennélfogva az 1867 : XII. t.-czikknek a csődje konzummáit dolog, Hát én nem azokat a feltételeket ismerem a törvény alapeszméjének és alapfeltételének. A képviselő urnak helyesebben ugy kellett volna formulázni a maga tételét, hogy azon törvénynek, és az abban a törvényben megirt kapcsolatnak és a közös ügyek kezelési módjának és a közjogi viszonynak, a melyben Ausztriával állunk, következései azok, a miket ő mondott, de nem feltételei. A képviselő ur feltételekként a következőket állította: Azt mondja, hogy az osztrák politika és csak az összbirodalmi politika, a monarchiának hatalmi politikája, érvényesült azóta, pedig nem ez volt a feltétel. A másik az, hogy a kölcsönösség kettőnk között nincsen megtartva. Ez volt a második feltevés, a mely szintén megszűnt, a mely meg van sértve. A harmadik pedig az, hogy nem oly miniszterek ülnek székeken, a kik képesek volnának az ország jogait és javait megvédeni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalról: Az már igaz! Mind a három!) Hát igaz lehet, de engedjék meg, hogy megmutassam erre vonatkozólag érvelésemet és az érem másik oldalát. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Az én tudomásom szerint, és a hogy én ismerem az 1867 : XII. t.-czikket, annak nem ezek voltak a feltevései; annak ezek következései lehettek; hanem annak tartalma és alapgondolata két alapeszméből lett megkonstruálva. Az első alapeszme az volt, hogy, mivel az 1723-iki alapszerződés a dinasztia és Magyarország között az örökösödési rend megállapításánál Magyarországnak a többi királyságokkal és országokkal való felbonthatatlan és együttes birtoklását mondta ki, ebből folyik a kölcsönös, közös és együttes védelem. Ez volt az első alapeszme. Bartha Ferencz: A közös nem! Széll Kálmán miniszterelnök: A másik alapeszme az volt. hogy Magyarországnak a pragmatika szankczióban letett alkotmánya, törvényhozási és kormányzati függetlensége és önállósága biztosítva legyen és biztosítva maradjon. Ez az a két alapeszme, a melyen felépült az 1867 : XII. t.-cz. És én állítom, hogy mindkét alapeszme sértetlenül fennáll. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Most már ez feltételekhez lett kötve, de nem azokhoz, a miket a t. képviselő ur felhozott, hanem másokhoz. Ahhoz, hogy Magyarország alkotmánya sértetlenül és a maga teljességében, integritásában épségben maradjon és az osztrák tartományok alkotmányosan és alkotmányos régime alatt kormányoztassanak. Ez a másik feltétel. Azt, hogy én osztrák vagy összbirodalmi politikát követek, én el nem fogadom. Arra erősebb bizonyítékok kellenek, mint a milyeneket hallottam a túlsó oldalról (Zaj a szélsöbaldoldalon.) és én szembe fogok szállni e váddal és meg fogom azt erőtleniteni. Hogy ennek a monarchiának, Ausztriának és Magyarországnak együttvéve a hatalmi s tovább megyek, a nagyhatalmi poziczióját igenis Magyarországra nézve fontosnak és a világrész ezen helyén a körötte zajló néptömegekben, Magyarország érdekei szempontjából is olyannak tartom, melyet fentartani, védeni, a melyre törekedni kell, ezt igenis aláírom, de hisz ezt az 1867 : XII, t.-cz. egész szelleme akarja, hiszen ez annak a törvénynek egész czélzata a maga nagy motívumaiban és czéljaiban, a melyeket maga elé tűzött. Én azt tartom, hogy nekünk Magyarországnak speczialiter, a magyar királyságnak, a magyar államnak egyik nagy érdeke, hogy a velünk örökös és felbonthatatlan kapcsolatban álló Ausztriával... (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) ... az európai államok konczertjében egy tekintélyes, elösmert és olyan állást foglaljunk el, a mely minden viszonyok közt birja magát érvényesíteni, mert ugyanakkor Magyarország érdekeit is meg birja óvni. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Beöthy Ákos: Hiszen Deák Ferencz még a nagyhatalmi-állás kifejezés ellen is tiltakozott! Széll Kálmán miniszterelnök: Igen abban a
