Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-135

110 135. országos ülés 1902 október 20-án, hétfőn. koztam róla és azt mondottam, hogy én ennek a kérdésnek alkotmányos, parlamentáris elintézését, de oly értelemben vett parlamentáris elintézését, hogy a két parlament között, mint szabad nemzetnek szabad nemzettel való egyezkedése utján történjék az elintézés, óhajtom, kívánatosnak tartom és arra törekszem. Vertán képviselő ur szintén ezt ?, vádat emelte ellenem, de kénytelen volt önmaga felolvasni, a mit mondottam, hogy igenis én erre törekedem, kívánatosnak tartom és mindent elkövetek, hogy ezt elérjük, és ezt meg is tettem. Azt azonban nem mondtam és nem is mondhattam, hogy ha ezt el nem érjük, akkor nem áll a törvénynek az a rendelkezése, a mely arra az esetre szól, ha a két egyezkedés nem sikerül a két fél között. (Egy hang a szélsőbaloldalon: ígéret!) Majd rá fogok térni. Ez nem ígéret. Ez kijelentés, ez nézet. Most is azt mondom, azon leszek minden esetre, — hiszen a jövő esztendőben újból ezen eset áll elő, — mindent el fogok követni, de hogyha nem történik, nem következhetik be, a mint hogy ennek a be nem következhetését már az 1867 : XII. t. ez. előrelátta, mert provideált is róla: (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) akkor, engedelmet kérek, a miniszterelnök megtette a maga kötelességét. De helyzeteket és tényállásokat, ha eredménytelen a két állam és a két nemzet közt az egyezkedés, megváltoztatni semmiféle emberi erővel nem lehet. (Egy hang a, szélsobaloldalon : Konstatálni kell legalább akkor, hogy nem sikerül!) Majd megtalálja a választ erre is a t. képviselő ur! Hát igy ezt a kérdést el nem fogadhatom. Már most átmegyek azokra, a mik a múlt ülésben és pedig igen sok oldalról, igen hosszasan, részletesen és nagyon érdekes fejtegetésekkel, ebben a kérdésben felhozattak. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt konstatálom, hogy a mai kérdésnek a lényegéről nézetem szerint még a legalaposabban érvelt Rátkay képviselő ur, a mikor kimutatni igyekezett, hogy nem állott be a törvény által feltett eset és a döntéshez kötött feltétel, mert a törvény azt mondja, hogy rendesen tárgyalni kell és csak ha a két fél megegyezni nem tud, áll elő a döntés esete. ]STem tartom azonban helytállónak ezt a vádat sem. Mert hogy áll a dolog, t. képviselőház? A törvény azt mondja: a közös ügyek költségei arányához a hozzájárulást a két parlament akkép állapítja meg vagy igyekszik megállapítani, hogy először kiküld két küldöttséget, a mely egymással a kormány közbejöttével egyezkedik. Ha a két küldöttség megegyezett, akkor az a tárgyalás, az az egyezségi tervezet átadatik a minisztériumnak, mely törvényjavaslat alakjában a házak elé hozza, hogy a házak döntsenek a kérdésben véglegesen. Ha a két országgyűlés megegyezett, a mint történt két esetben : 1878-ban és 1887-ben, akkor a kérdés el van döntve, és ha két országgyűlés megegyezni nem tud, akkor előáll a döntés esete. Hát a döntésnek az esete, nézetem szerint, akkor áll elő, ha a két törvényhozásnak alkalom adatott és a két törvényhozás abba a helyzetbe jutott, hogy az előzetesen kiküldött quótadeputácziók munkálata alapján egyezkedési tárgyalást folytasson és egyezkedhessek és hogyha ez az egyezség még sem áll be... Kecskeméthy Ferencz: A törvény nem ezt mondja! Széll Kálmán miniszterelnök: Semmi más esetben nem áll fenn a királyi döntés esetének törvényessége, de abban az esetben, ha a két parlament abban a helyzetben volt, hogy az az előfeltétel megtartatott, hogy a két quótadeputáczió tárgyalt egymással és a két parlament abban a helyzetben volt, abba a helyzetbe volt hozva a két alkotmányos minisztérium által, hogy egymással végezhessen és egyezkedhessek, de ha nem egyezett meg, ha nem tudott, vagy nem akart egyezni, akkor előáll a döntés esete. Már most hogy áll a kérdés ebben az esetben ? A két quótadeputáczió egymással megegyezett. Ezt csak mellesleg jegyzem meg, egy tegnapelőtt hallott szónoklat egyik passzusára, a melyben azt is hallottam, hogy nem történt megegyezés. Mondom, megegyezett. Az egyezséget a két kormány előterjesztette a két parlamentnek szabályszerűen ugy, a mint a törvény előírja; az egyezség itt feküdt törvényjavaslat alakjában. Én a pénzügyi bizottsághoz kértem utasíttatni, az osztrák miniszterelnök utasíttatta az u. n. Ausgleiehsausschushoz. A pénzügyi bizottság is tárgyalta és jelentés kíséretében előterjesztette, ott a kiegyezési bizottság nem is tárgyalta. Most már mit kellett volna önök szerint tenni? Azt, hogy mi tárgyaljuk azt az előterjesztést, vagy azt az egyezséget, a melyet az osztrákok nem tárgyaltak? Vagy pedig mi egyéb módon kellett volna az egyezkedés nem sikerültét konstatálni ? Egyszer én már tárgyaltattam ebben a házban és tárgyaltuk a quóta-bizottság jelentését, a mely ugyanerről a számról szól, tárgyaltuk talán négy hétig. Én kifejtettem a kérdés egész lényegét, az ahhoz tartozó minden szempontot két hosszú beszédben, A végén, a mikor beállott az a helyzet, hogy láttuk, hogy odaát nem akarják tárgyalni a quótakérdést, én akkor hallottam, nem egy képviselőtársamtól, de soktól, hogy minek akarja a miniszterelnök megkötni Magyarország kezét és elfogadtatni ezt a törvényjavaslatot, mikor odaát nem is fogják, nem is tudják, nem is bírják tárgyalni ? (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Akkor én a közóhajtásnak tettem eleget, a mikor deczember 14-én vagy 15-én a tárgyalást félbeszakittattam itt, és semmi kifogást nem is hallottam