Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-128

4 128. országos ülés 1902 (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igaza van!) Minthogy a t. képviselő ur maga szíves volt arra emlékeztetni (Zaj a szélsöbaloldalon.) hogy ehhez hasonló kijelentését csak abból a szempontból kifogásoltam, a mennyiben egy kétségtelen alkotmányos jognak gyakorlásáról volt szó, a mely csak a politikai felelősség szempontjából birálható el; (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Visszaélés!) minthogy maga volt szives arra emlékeztetni, hogy e kifejezését a minap kifogásoltam, igen természetesnek fogja tartani, hogy akkoriban e részben tett megjegyzésemet ma fentartom, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Madarász József: Szólásszabadság! Rákosi Viktor: Gyerünk tovább ! Barabás Béla: T. képviselőház! A három indok legelseje az volt, a mely kirí a királyi kézirat dátumából. A királyi kézirat aláírása után a szövegben azt olvassuk, hogy a ház elnapoltatott október 6-áig. Mi akkor felszólaltunk és megütközéssel vettük tudomásul, hogy sem királyunk, sem kormányunk nem tud október hatodikának nevezetességéről semmit. (Igaz! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Annyira ignorálják, annyira figyelmen kivül hagyják a nemzet nagy, gyászos, kegyeletes napját, hogy teljesen figyelmen kivül hagyva érzelmeinket, gondolkodásunkat, arra a napra, mintegy tűntetésszeriien, országgyűlési képviselők ülését hívják össze. De a kormány, ugy látszik, észrevette a dolgot és igazat adott nekünk, mert egy u. n. császárvágással, (Derültség a szélsőbaloldalon.) akként magyarázta a dolgot, hogy az összehívásnak harmadik napján gyülekezzünk össze, így is történt. A királyi leiratban kitűzött időponttal teljesen ellentétes napon gyűltünk össze. Engedelmet kérek, sem az elnökségnek, sem a kormánynak nincs joga a házszabályokat a ház tudta és beleegyezése nélkül megváltoztatni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A harmadik napon való összejövetelt a házszabályok első szakasza kizárólag és egyedül a ház alakulására, első ülésére nézve nevezi meg. Sőt annyira megnevezi, hogy azt mondja az 1. szakasz, hogy midőn a királyi meghívó alapján a harmadik napon a képviselők összegyülekeznek, akkor a korelnök foglalja el a helyét és az viszi a képviselőket az országgyűlésnek megnyitására. Ezt a szakaszt tehát ebben az esetben alkalmazni egyáltalán nem lehet, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ime, itt van a furcsa ellentét és felfogás. A kormány rájött tévedésére, hogy ezt a napot jelöltette meg a gyűlés összehívására és maga foglalta el azt az álláspontot, hogy igenis október hatodika a nemzet fájdalmas és keserüsógteljes visszaemlékezésének ideje és október hatodika a kegyeletnek egy szentelt ünnepe és mégis az a kir. leirat ugy maradt és maga a magyar kormány ellentétbe helyezkedett a királynak I október 8-án, szerdán. intézkedésével és maga a magyar kormány máskép hajtja végre azt, miként a királyi leiratban megnevezve van. Már most azt kérdem én, nem-e nyílt, tiszta sérelem az, hogy ilykép játszszák ki azt a tévedést, mely a királyi leiratban fenforog, nem-e nyilt sérelem az, hogy október 6-áról sem a király, sem a kormány tudomással egyáltalában nem bír, és nem figyelik meg ezeket a napokat és nem számítanak a nemzetnek kegyeletteljes érzületével ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez volt az első szempont. A másik szemjjont sokkal súlyosabb és a harmadik is az, mert hiszen mi azzal indokoltuk álláspontunkat és azért kérdeztük meg a miniszterelnök urat, mivel abban a feltevésben voltunk és a múlt nekünk ebben igazat is adott, hogy a három és fél hónap alatt oly események történnek és oly nagy politikai cselekmények folynak le, melyeket, mi tétlenül nem nézhettünk volna, és ha a ház önmagát napolta volna el, akkor meg lett volna húsz képviselőnek az a joga, hogy a házat összehivassa. (Igaz! Ugy van! a, szélsöbaloldalon.) Ilyen volt első sorban, és én ismételve merem hangsúlyozni, hogy a királyi kézirattal való elnapolás egyenesen azért törtónt, hogy az igen t. kormány a Kossutkünnepről megszökjék, (Zajos felkiáltások: Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akárki bármiként magyarázza is azt a nagyszabású ünnepet, melyet az egész nemzet ült, a tény az, hogy akkor egy nagy korszaknak ünnepét ülte a nemzet, azon korszakét, a melynek 54 év előtti emlékét és 38 napi tevékenységét törvénybe iktatták, és a mely nagy eseményeket maga a koronázott király szentesitett; azokat az eseményeket ünnepeltük, melyeknek köszöni a mai felelős kormány is, hogy itt ülhet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ünnepelte azt, hogy a népképviseleti rendszer mellett az egész nemzetnek egyenjogúságát hirdették. És ezen felelős magyar minisztérium, mely akkor törvénybe lett iktatva, ennek utódai, a nemzetnek mai felelős magyar minisztériuma és kormánya kitért ezen ünnep elől és a nemzettel együtt, nem mondom, hogy nem érez, de a nemzettel együtt nem ünnepel, mert nem szabad neki ünnepelni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És mikor ma látjuk, hogy a magyar nemzet kormánya, a mely azon időknek törvényei alapján ül itt és vezeti az ország ügyeit, elvonul a nemzetnek egy kegyeletteljes ünnepétől, akkor meg kellett volna ragadnunk az alkalmat és összehivatni az országgyűlést, kérdőre vonatni a kormányt, hogy hogyan meri azt megtenni az egész nemzet közérzületével szemben, hogy félrevonul és érzéketlenül nézi, miként ünnepel az egész ország és nem törődik a nemzet kegyeletérzületével. (Igaz! Ugy van'! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház, történtek mások is, Nézzük csak azokat az eseményeket, melyek arczába kergetik az embernek a vért, a melyeket a katonai hatalmasságok elkövetnek egyes polgárain