Képviselőházi napló, 1901. VIII. kötet • 1902. október 8–november 18.

Ülésnapok - 1901-134

!3>f. országos ülés 1902 október 18-án, szombaton. 97 Géza ötven éves jubileuma alkalmával egy királyi kéziratot kapott, ez hozzá volt intézve, ki lett adva a magyar hivatalos lapban és a bécsi hivatalos lap átvette. A mire a t. képviselő ur hivatkozott, a márczius 15-iki, nein királyi kézirat volt, hanem levél, nem is volt kontraszignálva senki által, de nem is jelent meg a hivatalos lapban, a mint mondották, a csődhirdetések és az árverések között, hanem a hivatalos lapnak nem hivatalos részében, a hol egyebeket is szoktak publikálni, például az országgyűlési tudósításokat. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Azok sem tartoznak a csődhirdetések vagy az árverések közé és igy nincs benne czélzatosság, a mint nem volt báró Fejérváry Gézára nézve sem, hogy ez a levél a hivatalos lapnak nem hivatalos részében közzététetett. Nem lett pedig azért a hivatalos részben közölve, mert ez nem képez uralkodói vagy kormányzati tényt, hanem egyszerűen értesítést, a melyet ő Felsége intézett báró Fejérváry Gézához. De, a mikor ő Felsége báró Fejérváry Gézát egy rendjellel díszítette fel és a mikor ez a királyi kézirat, a mely kontraszignáltatott és a melyet ő Felségekegyes volt ő hozzá intézni a jubileum alkalmából, megjelent, az épugy megjelent a bécsi hivatalos lapban, a mint megjelent itt is. Ebben semmi szándékosság nincs és igy jártunk el mindig. Az is megtörténhetnék, hogy ne igy járjunk el, (Mozgás balfelöl.) de igy történt 30 esztendő óta és nem talált abban soha senki semmit, a minthogy nincsen is benne semmi, {Igazi Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalan.) mert paritásosán történik a dolog, (Nagy zaj a szélső baloldalon.) hogy a mikor ilyen kinevezésről van szó, az mind a két lapban közzététetik. Kérem az interpelláczióra adott válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Tudtuk, hogy helyeselni fogják.) Kubik Béla: Ismerjük ezt a hangot, szép maszk! (Derültség.) Pichler Győző: A miniszterelnök már nem is tartja érdemesnek, hogy érdemleges választ adjon! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez sem érdemleges válasz ? Hát akkor mi ? Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Az általam felhozott eseteknek csak az első felére válaszolt a t. miniszterelnök ur. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Felkiáltások:' Még arra sem válaszolt!) Hát próbált válaszolni, a másik részre azonban teljességgel hallgatott. Kubik Béla: Kibujt! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem igaz! (Derültség a jobboldalon.) Megmondtam, hogy miért történt, és hogy a gyakorlat ilyen. Lengyel Zoltán: A mit a t. miniszterelnök ur a kérdés első részére válaszolt, azt teljességgel tudomásul nem vehetem. Sőt a mint ezen párt KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, VIII. KÖTET. tagjainak a hangulatát tudom és látom, az ellen a legerélyesebben tiltakoznom kell. {Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur beismerte itt egy ujabb közösügynek a megteremtését. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem ismertem be... Lengyei Zoltán: ...a melyről a 1867 : XII. t.-czikk nem tud semmit. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon ; Gratulálunk! Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Nem szükséges, hogy a szónokot állandóan karének kisérje. (Derültség.) Lengyel Zoltán: A t. miniszterelnök ur válaszából azt olvashatjuk ki, hogy valahányszor olyan ügyről van szó, a mely közössé tétetik, akkor a t. miniszterelnök úrban és elődjeiben is mindig nagy a hajlandóság az ilyenfajta ügyeket megvédelmezni. De a mikor olyan ügyről van szó, a mely a nemzet csorbíthatatlan jogát érinti, akkor a miniszterelnök ur és a t. túloldal tagjai hallgatnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur próbálja elmagyarázni annak a királyi levélnek a dolgát, a mely neki egyáltalában nem kellemes esemény. Széli Kálmán miniszterelnök: Dehogy nem! Lengyel Zoltán: Azt mondja, hogy az nem volt kormányzati tény. Hát én engedelmet kérek, nem a miniszterelnök úrtól vettem azt, hogy ez igenis kormányzati tény, hanem magának ő Felségének szavaiból. Mert ha egy miniszter felmentése iránti kérvény és az erre adott válasz nem kormányzati tény, akkor semmiféle kormányzati ténye ő Felségének nincsen. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a királyi kézirat azt mondja (olvassa): »Abbeli kérésére, miszerint engedélyt adjak arra, hogy jelenlegi állása alól való felmentése iránti kérelmét előterjeszthesse, bár teljes mérvben méltányolom ezen kérését, mindazonáltal számítva hazafias érzületére, határozott akaratom, hogy hasznos szolgálatát ugy nekem, mint az országnak továbbra is szentelje.* Ez a kézirat igenis kormányzati tény, a király végrehajtó hatalmából következik, a midőn felelős minisztereit magának kiválasztja, azokat elbocsátja, azokat megmaradásra birja. Ha ez nem kormányzati tény, akkor igazán nem lehet erre egyebet mondani, mint a mit Pichler Győző t. képviselőtársam közbeszólólag mondott, hogy akkor ez nem tartozik a hivatalos lapba, sem a nyilvánosság elé, hanem ez ő Felségének és báró Fejérváry Gézának egymás közti kedveskedése, privát levelezése, a mihez nekünk semmi közünk sem volt és ezután sem lesz. Ez az egyik. A másik az, t. miniszterelnök ur, hogy ön nem nevezi komoly kázusnak azt, a mikor a magyar hivatalos lapban ez jelenik meg báró Weísersheimb táborszernagyhoz czimezve: »Különös megelégedéssel emlékezem meg az ön szokatlanul hosszú, 12 évet meg13