Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-114
111. országos ülés 1902 merem állítani, a hadügyi kiadásokra fekte- i tett költségeinek legalább is egyharmadát megtakaríthatná, hogy ha leszerelhetné azt a nagy közös hadsereget, a melyet ma nálunk még mindig jobban fejleszteni akarnak. És ennek a leszerelésnek az az eredménye 40—42 milliót kitevő összeg volna, a mit más hasznosabb, produktívabb czélokra tudnánk fordítani. (TJgy van! TJgn van! a szélsöbaloldalon.) Ez. t. ház, tehát nem helyes kormányzati politika a hadügyek terén. Mert hogy hadügyi feladatunkat ma mikép teljesítjük, ha néha az európai nagyhatalmak konczertjében részt'kell vennünk, arra nézve leszek bátor csak a legközelebb elmúlt idők hadi eseményeiből felemlíteni példát. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Itt vau a Kréta szigetén történt beavatkozások kérdése. A mi hadseregünk ebben az akczióban szintén részt vett és azt tapasztaltuk, hogy a kis Balkán, államok számba sem látszottak venni minket és az akczióképességünkbe vetett hitet ugyancsak nem növelte a krétai szereplés. Egyébre nem szolgált, mint arra, hogy ellövöldöztünk egy csomó puskaport és alkalmat adtunk a hadügyminiszternek, hogy hadi terheinknél dupla krétával írjon elő. Epugy vagyunk a kínai beavatkozással. Igaz, hogy itt katonáink némi kis dicsőséget is szereztek, de a dicsőség nem áll arányban azzal az összeggel, a mely ezen alkalommal elfolyt a Sárga-tengerben. De most már álljunk meg itt egy kicsit. Mert idáig még csak a hadügyi kormányzatnak helytelen politikájára kívántam rámutatni, de a mit most mondandó leszek, a hadügyi kormányzatnak valóságos biine, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) és ez az, hogy még azt a feladatot sem teljesiti a hadügyi kormányzat velünk magyarokkal szemben, azt az első ala]> vető nevelési feladatot, a melyet minden országban minden katonának teljesítenie kell, hogy az az akár magyar, akár másajku katona a magyar állam szuverenitását a hadsereg intézményéből lássa; hogy lássa, hogy a haza fegyveres ereje a magyar állam rendelkezésére áll, hogy e hadseregnek a magyar állam parancsol, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy az államnak minden ize Magyarország jellegét képviseli, s azt a hadseregnek^ is magán kell hordoznia. (Igaz! TJgy van! Éljen! a szélsöbaloldalon.) Fájdalom azonban, a közös hadsereg nyelve és vezénylete német és németek vezérlik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ily hadügyi feladat, mint a melyre az elébb rámutattam, ezen tisztán védelmi feladat, egy cseppet sem födi azt a 30—32 év óta folytonosan fokozódó hadügyi terhet és indokolatlanná teszi a most követett hadügyi kormányzatot. Lássuk a tükröt tovább, t. ház. Itt van a pénzügyi kormányzat. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ezen a téren az államadósságok kérmájus lh-én, szerdán. 35 désével kívánok első sorban foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az államadósságok 297 millió kamatkiadással szerepelnek a költségvetésben. Óriási teher ez, oly teher, a mely már egymagában képes volt a többi közgazdasági intézményre sorvasztókig hatni és képes volt azokat megölni, mert ennek súlya nemcsak abban van, hogy 27°/o-át köti le az összes állami bevételeknek, hanem ennek a 27%-nak 70°/o-a külföldre megy, nem a magyar közgazdasági érdekeket gyarapítja, hanem a külföldi tőkét istápolja. Ezzel szemben engem cseppet sem vigasztal, hogy az állami 7.625,000.000 korona adóssággal szemben nagy állami vagyon is áll rendelkezésre, mert a 4.G27 stb. millió korona adósságot nem pótolhatja, nem helyettesitheti, mondom, az állami ingatlannak 3.667,000.000 korona értéke, mert ennek egy része mit sem jövedelmez. Sőt az államvasutaknak, mint egyik legnagyobb jövedelmi forrásnak 2.148,000.000 koronát képviselő tőkéje is alig hozza meg ma a 3 1 ja százalékot; pedig vannak ma olyan államadósságaink, a melyek ennél magasabb százalékkal kamatoznak. De különben is a legveszedelmesebb pénzügyi politikának tartom azt, mikor az államnak ugyanannyi az adóssága, mint a a mennyi a vagyona, főleg akkor, mikor az államadósság külföldre vándorol és nem gyarapítja, mint mondám, a belföldi tőkét és közgazdasági ágazatainkat. így azután természetes, hogy nem telik közutaink javítására, hogy előáll az az állapot, a mely az egész világban, vagy legalább Nyugat- és Közép-Európában szinte hihetetlen dolog, hogy Magyarországon, mikor már a keleti expressz-vonat füstölög keresztül az országon, mikor gőzzel és villanynyal dolgozunk, mikor már a föld nem elegendő a tudomány vívmányainak, hanem már a légbe vágyunk röpülni, Magyarországon van több olyan hely, és itt utalok az általam ismert Bihar vármegyének oly pontjaira, hol a közlekedés még egyszerű szekérrel sem vihető keresztül az év igen sok szakában utaink rosszasága miatt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott vannak ipartelepeink ; jelentéktelen iparunk mellett is igazán csak nehezen, csak csepegtetve tudunk a t. kereskedelmügyi kormánytól ipari intézmények, gyárak létesítésére egy-egy kisebb összeget kapni. Ép ezért nem tud a kultuszminiszter ur nagyobb összeget fordítani a tanítók fizetésének emelésére. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig ez elsőrangú állami feladat, és égető szükség ma már, s ezen kiadások volnának hivatva a magyar nemzet kultúrájának fényét emelni, és a közjólétet hazánkban megteremteni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az eddigiekből azt láthatjuk, hogy mintegy 640 milliót tesz ki azon kiadások összege, a melyeket improduktiveknek lehet nevezni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel szemben 446 milliót tesz ki az az összeg, mely
