Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

50 113. országos ülés 1902 május 13-án, kedden. És ez a jóvátétel, ennek az u. n. jóvátételnek a geniálisan kieszelt és keresztülvitt módja az, a mi az embert kell, Hogy kaczajra íakaszsza! (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) Történt pedig a következő módon: A következő iratot kapta minden okleveles kör-illetve községi jegyző: (Halljak! Halljuk!) »Arva megye főispánja. Tekintetes X. Y. •— mert nomina sünt onima — urnak. A főispán ur ő méltóságának rendeletéből felkérem, miszerint a folyó évi augusztus hó 2-án itt nyert körjegyzői oklevelét haladéktalanul czimemre elküldeni szíveskedjék. Tisztelettel Broszinann Róbert megyei várnagy, a főispán irodavezetője.* Vagyis a főispáni bölcseség eme hermaphrodita szülöttjén, bárha csak pár rövid sorból áll, mindössze a következő igen érdekes momentumok észlelhetők: 1. Hivatalos szám nincs rajta, de még csak kelet sem, csak allúzió az augusztus 2-án nyert körjegyzői oklevélre; 2. ellenben rá van nyomtatva a homlokára a főispáni bélyegző: »Árva megye főispánja« : — hivatalos jiecsét ellenben megint nincs rajta; — 3. a szövegben a főispán »rendeletére*, tehát hivatalos akarat kijelentésére történik hivatkozás, ellenben 4. aláírja Broszmann B,óbert, a megye derék várnagya, de 5. nem mint várnagy, hanem mint »a főispán iroda vezetője«, 6. nagyon sürgősnek látszik a dolog, mert haladéktalanul kéri az okleveleket a várnagy ur, mint »a főispáni iroda vezetője« és ezt a szót »haladéktalanul«, kétszer is aláhúzza. Hát a fenti levél, rendelet, intézvény, vagy miféle »irat«, szóval a fenti kelet, szám, pecsét stb. nélküli, tehát fületlen és farkatlan »irat« valóságos betörés azoknak a szegény embereknek a jóhiszeműségébe és függő helyzetébe, alattomos módon és áluton. sőt tovább megyek, valóságos megyeházi ravasz fondorlattal való kicsalása az okmánynak az érdekeltek zsebéből. Rajta van ugyan a főispáni stamjMglia, benne van ugyanannak a rendeletére való nyomatékos hivatkozás és a halasztást nem tűrő sürgősség, mindez azért, hogy azok a szegény ördögök megijedjenek és valahogy ellenszegülni ne merjenek olyan intézkedésnek, a mely ennyi »hivatalos« attribútummal van ellátva. De másrészt gondoskodva van arról is, hogy a hivatalos felelősséget itt senki ne viselje; hiszen ez az egész — ha ugy akarjuk — egy egyszerű »magán levele* a várnagynak, a melyen se hivatalos szám. se hivatalos pecsét nincs; hogy [jedig »főispáni irodavezetői« állás egyáltalában nem is ekzisztál — az evidens! Szegény emberek egynek kivételével be is küldöttek okleveleiket a kívánt helyre és azóta — bárha eltelt sok idő — se oklevelüket vissza nem kapták, sem arról nem kaptak értesítést, hogy miért és kinek intézkedéséből tartatnak azok vissza. Most ismét két eset tehetséges. Vagy saját inicziativájából cselekedett a várnagy vagy nem; ha saját inicziativájából cselekedett és cselekedhetett igy, akkor, ugy látszik, sutban és várnagyi tutela alatt gubbaszkodik a főispáni tekintély; ha pedig tényleg főispáni utasításra cselekedett, akkor világosan áll előttünk a főispáni cselszövény, annak engedelmes, vak eszközével együtt. De lett légyen bár igy, vagy ugy, mind a két esetben elkövetve látszik lenni a btk. 406. §-ába ütköző okirathamisitás vétsége, (Ugy van! a szélsclbaloldalon.) mert hiszen az emiitett törvényhely igy szól: »406. §. Az okirathamisitás vétségét követi el és két évig terjedhető fogházzal, valamint 500 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő: a ki azon czélból, hogy másnak kárt okozzon, olyan okiratot, mely vagy épen nem, vagy nem kizárólag sajátja, jogtalanul megsemmisít, megrongál vagy eltitkol.« Dr. Édvi Illés Károly : »A magyar büntetőtörvények zsebkönyv «-ében e szakaszhoz a következő jegyzetet fűzi: »A kár, a melyre a tettes czélzata irányul, nem csupán vagyoni kár, hanem mindennemű joghátrány lehet, a mely valakit pl. egy reá nézve értékes közokirat megsemmisitése által érhet«. De tegjük fel, hogy maga a főispán egyenesen irt volna reá ezekre az emberekre: kérdem: vájjon nem-e a hivatalos hatalommal való visszaélés lett volna-e ez is in optima forma? Azt még soha senkisem hallotta, hogy az egyszer megszerzett kvalifikaczionális okmányokat, — melyek legszentebb magántulajdont képeznek — csak így brevi manu el lehessen harácsolni, minden előzetes proczedura nélkül. Hát az egyiknek volt is annyi esze és nem küldötte be az oklevelét. Ez tehát diplomás körilletve községi jegyző ma is, ugy tudom, fungál nagy örömére a többieknek, a kik ebben nemcsak a jog, törvény és igazságot, de a nagy egyenlőséget is bámulják. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) De mi fog történni, ha a denaturált körjegyzőknek eszükbe jut pert akasztani a vármegye nyakába? Hiszen őket az illetékes hatóság vizsgára bocsátotta teljesen legitim formában; ők beutaztak a megye székhelyére, idejüket mulasztották, költekeztek utazásra, élelemre, bélyegre, vizsgadíjra stb. Ezeket a költségeket, de meg egyéb költségeket is joggal keresetbe tehetnek! Ez a Paprika Jancsi-tempó azonban itt még mindig nem fejeződik be. (Halljuk!) Igen, igen érezték a megyén, hogy itt bajos az állapot, hiszen a legközelebbi alispáni félévi jelentés tárgyalásakor ez a kis oklevélfosztás szóba jön, vagy legalább is szóba jöhet. Az 1900. év október havában tartott közgyűlésen az alispáni félévi jelentés nem tárgyal-