Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-113

113. országos ülés 1UG2 május 13-án, kedden. 31 nem kívánom jellemezni, csak meg akarom állapítani azt a tényt, hogy az Ausztriától való gazdasági függőség kérdésében akkor, mikor az u. n. Széli-kabinet kormányra lépett, a legnagyobb bizonytalanság, és ennek folytán erős gazdasági visszaesés jellemezte a helyzetet. Két provizóriumot adtunk volt Ausztriának: az egyiket az 1898 : L, a másodikat az 1899 : IV. t.-cz.-ben, de a normális törvényhozási állapotok Ausztriában semmiképen sem akaitak helyreállni. Belátta mindenki, hogy attól, mikép alakulnak a parlamenti viszonyok Ausztriában, többé a mi gazdasági létünket függővé tenni nem lehet. Ennek a kinos gazdasági bizonytalanságnak volt hivatva véget vetni a sokat emlegetett Széli-formula, az 1899 ik évi t.-ez. Unalmas lennék, ha rá akarnék mutatni, micsoda garancziákat foglalt magában ez a törvényezikk, mert hiszen Kossuth Ferencz t. képviselőtársam tegnap érdekesen kifejtette ennek a törvénynek ugy a genezisét, mint a jellemzését. Csak megállapítani óhajtom azt, hogy ez a törvény joggal keltett némi megnyugvást a lelkekben, még az önálló vámterület híveiben is. Ebben a törvényben egy perspektívát, egy lehetőséget láttánk az iránt, hogy végre-valahára vége lesz elzárkózottságunknak, hogy beléphetünk a nagy nyugati nemzeteknek konczertjébe, lesz hitelünk, lesznek barátaink, elhihettük, hogy ha máskor nem, 1907-ben megvalósíthatjuk a régi álmot, az önálló vámterületet, hogy teremthetünk majdan ipart, hogy vége lesz a kivándorlásnak, hogy terjedni fog a jólét és vele együtt a kultúra, vége lesz annak az áldatlan gazdasági rendszernek, a mely a gazdaság és boldogulás forrását egyedül a földben találja, a földben, a mely nagyon Í3 fogyó, a mely túlterhelt és eladósodott, vége lesz ennek a rendszernek, és végre nekünk is meg fog nyilni az ipari termelésnek kifogyhatatlan forrása. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Ilyen jövőt, ilyen perspektívát nyújtott nekünk a Széli-féle közgazdasági törvény. De kénytelen vagyok rámutatni arra, — és ez beszédemnek most már az egyedüli czélja — (Halljuk ! Halljuk!) hogy a t. kormány mindazokat a garancziákat. a melyek ebben az 1899: XXX. t.-czikkben foglaltatnak, lassankint és egytőlegyig feladta. Széll Kálmán miniszterelnök: Egyetlenegyet sem! Krasznay Ferencz: Feladta először az alaki garancziákat! Széll Kálmán miniszterelnök : Egyetlenegyet sem! Krasznay Ferencz: Meg méltóztatik engedni, egy negyed óra múlva a t. miniszterelnök ur talán más meggyőződésben lesz, ámbár akkor sem fogja bevallani. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt már nem hiszem! Ez már uagy állítás, infallibilitás követelése ! Krasznay Ferencz: A t. miniszterelnök ur mindenekelőtt rábizonyítani próbálta azt, hogy ha mi a külállamokkal a ma fennálló szerződéseket meghosszabbítjuk, ez nem ütközik ennek a törvénynek 4. §-ába. Azt akarta bebizonyítani, hogy a prolongáczió nem szerződéskötés. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is az! Sehol a világon nem volt az ! Krasznay Ferencz: Megengedi a t.miniszterelnök ur, hogy mint jogász, hivatkozzam először a ház jogásztagjaira, a kik igazat fognak nekem adni. Széll Kálmán miniszterelnök: Egy kicsit jurista én is vagyok ám! Krasznay Ferencz: Azt vitatta a miniszterelnök ur, hogy a prolongáczió nem szerződéskötés. Kérdem a ház t. juristáit: vájjon egy szerződés meghosszabbításában nincsen-e meg a szerződéskötésnek minden jogi eleme? nem ép oly akaratnyilvánitás-e az, mint egy uj szerződéskötés? (Helyeslés a szélsőbaloldalira.) Szél! Kálmán miniszterelnök: Hisz nem arról van szó! Barta Ödön: Az elsőéves jogászt megbuktatják, ha nem tudja! Széll Kálmán miniszterelnök: Előbb tettem róla vizsgát, mint t. barátom ! (Derültség.) Krasznay Ferencz: A miniszterelnök ur t. i. . . . Barta Ödön: Tudja a miniszterelnök ur! Széll Kálmán miniszterelnök: Ha ő dr. Barta, én dr. Széll vagyok! Krasznay Ferencz: ... azt állította, hogy végleges szerződéseket nem lehet kötni a 4-ik §. alapján, ideigleneseket azonban lehet. . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Xem azt mondtam! Krasznay Ferencz: ... a mit szives lesz megmagyarázni a t. miniszterelnök ur. Széll Kálmán miniszterelnök: De nem ezt mondtam! Krasznay Ferencz: Igen, ezt méltóztatott mondani! Széll Kálmán miniszterelnök: De nem mondtam, hogy ideiglenesét lehet kötni: ez pedig jogászilag nagy különbség! Krasznay Ferencz: A véglegesnek ellentétje az ideiglenes. De az áll, hogy a miniszterelnök ur ugy formulázta magát, hogy a jH'olongáezió, a szerződések meghosszabbítása nem ütközik az 1899 : XXX. t.-czikkbe. Először is ezt a rést nyitotta a saját alkotásán a t. miniszterelnök ur. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azután nyitott egy másik rést. Annak a bizonyos mexikói nemzetközi szerződésnek tárgyalásakor azt állította, hogy Jehet Mexikóval szerződni azelőtt is, mielőtt az a feltétel, a melyet a törvény 4. §-a minden szerződéskötésnél, mint előfeltételt állit fel. bekövetkeznék. Széll Kálmán miniszterelnök: Ha külön törvény a kivételt megadja! Krasznay Ferencz: Nem tudom, t, minisz-