Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-122
122. országos ülés 1902 június 13-án, pénteken. 229 Elnök: Ezen sajtóhiba helyreigazításával a szakasz elfogadtatik. Szőts Pál jegyző (olvassa a 4. §4, mely észrevétel nélkül elfog adtatik). Elnök: A törvényjavaslat részleteiben is el lévén fogadva, annak harmadszori felolvasása a holnapi ülésre tűzetik ki. Következik a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900: XVI, t.-cz. kiegészítéséről a földniivelésügyi miniszter törvényjavaslata (írom. 147, 167). Jelentem a t. háznak, hogy a földniivelésügyi miniszter ur a netán szükséges részletes felvilágosítások megadásával dr. Bartóky József osztálytanácsost bízta meg. Az első szó az előadót illeti. Justh Ferencz előadó: T. ház! A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztárról szóló 1900: XVI. t.-cz. megalkotásánál az azt benyújtott földniivelésügyi miniszter urat, ugy, mint az azt megszavazott törvényhozást, humanitárius, szocziális és közgazdasági szempontok vezérelték ; azt hiszem, az ily nemes törekvéseknek megvalósítását czélzó törvényjavaslatnak mentül nagyobb alapra való fektetését és szélesebb alapon való terjesztését a törvényhozás pártkülönbség nélkül óhajtja. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Minekutána azonban a kezdeményezés érdeme e tekintetben a magyar törvényhozást illeti meg, s miután e tekintetben önként érthetőleg semmiféle példák után nem indulhatott, semmiféle tapasztalatok nem állottak rendelkezésére, inkább szűkebb keretben kivánt megindulni, s igy szükségessé vált ezen törvénynek némely módosítása, hogy annak nagyobb hatály és tágabb működési tér biztosittassék. A törvény hézagossága folytán előállott hiányokon van hivatva segíteni a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat, mely ezt a tagok jogainak bővítése, a pusztán idó'szakilag foglalkoztatott munkások kötelező biztosítása és a temetkezési és kiházasitási egyletek ügykezelésének átvétele által kívánja elérni és az általam már emiitett közgazdasági, szocziális és humanitárius szempontoknak fokozottabb mértékben szolgálni. Az előadás kerekebb és érthetőbb formája érdekében bátor leszek a t. háznak az ] 900: XVI. t.-cz.-nek módosulást, illetőleg bővítést nyerő részeit röviden előadni, mert csak az ekképen előállott tágabb működési térnek az eddigi szűkebb kerettel való szembeállítása által vagyok képes ezen törvényjavaslatnak nagy fontosságát és messzemenő horderejét kellőképen méltatni és feltüntetni. (Ralijuk! Halljuk!) Az 1900: XVI. t.-cz. ugyanis a tagoknak csak két csoportját ismeri, a kik tagsági dijaikat élethossziglan fizetik, a mely dijak azonban semmi körülmények közt vissza nem fizethetők, sem a biztosított munkásnak, sem jogutódainak, kiknek megengedi a törvény két tagsági könyvnek váltását olyan czélból, hogy nagyobb tőkéket gyüjthessenek. Kizárólag a gazdasági cselédekre kimondja a törvény azt, hogy visszahatólag biztosítani nem lehet, a mi alatt az értendő, hogy a 35. életesztendejét el nem ért munkásnak joga van több évre visszamenőleg a dijakat megfizetni, s ekképen magának oly jogokat szerezni, mint hogyha annyi esztendő óta biztosítva lett volna. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ezen a helyzeten lényegesen segit, s a törvényt szélesebb alapra fekteti, a mennyiben két uj tagcsoportot létesít. Ezek egyike áll azon tagokból, kik halál esetére biztosítanak hozzátartozóiknak valamely összeget, másik része pedig olyanokból állana, a kik bizonyos életkor elérésére biztositanának akár maguknak, akár hozzátartozóiknak bizonyos összeget. Megváltoztatja továbbá a törvényjavaslat a törvénynek azon nem egészen méltányos intézkedését, hogy a tagsági dijak élethossziglan fizettessenek és legmeszszebbmenő határképen a 25 esztendőt állapítja meg a tagsági dijak fizetésére. Kiterjeszti továbbá a gazdasági cselédekről az összes gazdálkodókra a visszaható biztosítás lehetőségót és lehetővé teszi minden gazdának tíz tagsági könyv váltását, miáltal lehetővé válik azután a kisebb gazdáknak és a gazdatiszti osztály egy részének az, hogy magát a baleset ellen biztosithassa, mert ezáltal mégis már olyan magasságú tőkét képes az illető biztosítani magának, a mely a társadalom ezen rétegénél is már tekintélyes összegszámba megy. Tagadhatatlan, hogy az 1900-ik évi XVI. t.-czikk megalkotói a munkaadóknak áldozatkészségére számítottak, mint olyan tényezőre, a mely hivatva van és hivatva lesz a törvénynek életbeléptetését megkönnyíteni és jótékony hatását a törvénynek életbeléptetésénél érvényesíteni. Erre látszik mutatni a törvénynek már azon intézkedése is, hogy azon munkaadónak, a ki kötelezte magát, hogy gazdasági cselédei helyett az évi hozzájárulást, az évi tagsági dijat részben, vagy felerészben megfizeti, a kötelező 120 filléres hozzájárulás a törvény értelmében elengedtetik, Hogy mindezek daczára nagyon kevés munkaadó találkozott, a ki munkása vagy cselédje helyett a járulékokat megfizette volna, az magyarázatát abban leli, hogy a munkaadó semmiféle biztosítékkal nem bírt arra nézve, hogy a szolgálatából eltávozott cseléd tovább fogja-e a dijakat fizetni, vagy vállalkozik-e a dijak megfizetésére a cselédek uj munkaadója, mely esetben a dijak minden körülmények között veszendőbe mennek és hiába való volt a munkaadónak áldozatkészsége. Igen mélyreható és fontos reformot tartalmaz a törvénynek azon paragrafusa, a mely kimondja az időszakilag foglalkoztatott gazdasági munkásoknak: a cséplő munkásoknak és a szecskavágónál foglalkoztatottaknak a kötelező biztosítását. Ezekre nézve az 1900. évi XVI. t.-cz. semmiféle intézkedést nem hozott, épen azért fontos, hogy ezen nagy veszedelemnek kitett cselédek és munkásokra nézve a törvényjavaslatba valamely intézkedés vétessék be. (Helyeslés.)
