Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-122

216 l$2. országos ülés 1902 június 13-án, pénteken. négy szögmétere 458 márkába került, oly öszszegek, melyek a miénkkel majdnem azonosak. Összehasonlítható műegyetemi építkezésünk terjedelmére nézve a berlin-charlottenburgi műegyetemmel. Ennek építési költségei 8,150.000 márkát tettek ki, a mi építési és felszerelési költségeinkhez szintén arányló összeget, Mintán tehát a tervek megfelelő és czélszerü voltára garancziát nyújt azon mód, melyen ezek a tervek eló'állittattak, miután a költségvetés realitását nemcsak a tervező, hanem egyéb számtalan gyakorlati adat és számvetés is igazolja, a pénzügyi bizottság megbízásából van szerencsém ezen javaslatot a t. ház elfogadására ajánlani. (Élénk helyeslés.) Midőn ezt teszem, nem tehetem, hogy ne utaljak arra, milyen fontos határkő ez jövő kultúránk és fejlődésünk mezején és ne üdvözöljem a miniszter urat, hogy azon nagy nehézségeket, melyekkel ezen rég vajúdó kérdés megoldása járt, végre is legyőzni sikerült. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A megvalósítás ugy van kontemplálva, hogy azonnal foganatba vétetik a kémiai pavillon építése; a többi építkezés pedig olyan gyorsasággal fog foganatba vétetni, a mennyire a pénzügyi helyzet megengedi, hogy t. i. az építési költségek a költségvetésbe felvétessenek. A törvényben mégis, mintegy végleges terminusul, a harmadik szakaszban az 1911-ik év foglaltatik. Itt kénytelen vagyok zárjelben megjegyezni, hogy a javaslatba egy sajtóhiba csúszott be, mert annak 3-ik §-ában 1911 helyett 1908. év foglaltatik. Kötelességemmé tette egyébiránt a pénzügyi bizottság azon óhajnak közlését, hogy az építési idő az 1911. évről lehetőleg mentől rövidebb időre vonassák össze, mert kétségtelen dolog az, hogy a jövő küzdelmei a gazdasági küzdelmek jegyében állanak és kétségtelen dolog az, hogy intenzív gazdasági, ipari és kereskedelmi tevékenység igazán alaposan képzett technikai személyzet nélkül nem is képzelhető. (Igaz! Ugy van!) Németország azt a páratlan felvirágzását, melyet ipari és kereskedelmi téren felmutat, műegyetemi szakoktatásának berendezésével készítette elő és ha látjuk, milyen óriási erőt fejt ki e tekintetben Japán, hogy a nyugati államokhoz érkezhessék, pedig messze keleti, szeparált fekvése olyan sietésre nem ösztönzi, be fogjuk látni, hogy reánk a műegyetemi oktatás mentől intenzivebbé és alaposabbá tétele mennyire életbevágó, szükséges és fontos. (Ugy van ! jobbfelöl.) Gazdaságilag sem látszik czélszerűnek a határidő túlságos eltolása, mert bérek czimén 95.000 koronát fizet évenkint a műegyetem ; e határidő eltolásával a bérfizetés is hosszabb időre meghosszabbíttatnék. De az oktatás is alig engedi, hogy ez a deczentralizált elhelyezés itt és ott nagyon soká fentartassék. (Helyeslés jobbfelöl,) Meg kell jegyeznem még azt is, hogy bár természetes és az állami számviteli törvény kifolyása az, hogy a műegyetem mostani épülete, ha a műegyetem ezen uj otthonába költözik, a pénzügyminiszter rendelkezése alá kerül, mégis a pénzügyi bizottság kizártnak kívánja tekinteni, hogy ezen épületek más, mint tanügyi és kulturális czólokra szolgálhassanak, mert építésük, egész berendezésük ilyen czélokból történt, s mert ugyanazon a telken a tudomány-egyetemnek számos tanügyi és muzeális intézetei vannak elhelyezve, ugy, hogy oda bármely más adminisztraczionális ágat szolgáló intézetnek beékelése majdnem lehetetlen. Egyébként is annyi igényünk van tanügyi és kulturális szempontból, hogy, azt hiszem, nagyon fontos és szükséges költségeket tudunk megkímélni azzal, hogy ezen épületek oly czélokra lesznek a jövőben felhasználhatók. Mindezek után bátor vagyok ismételve kérni a javaslat elfogadását. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Farkas József jegyző: Zboray Miklós! Zboray Miklós: T. ház ! Teljesen osztom azt, a mit az előadó ur mondott abból a szempontból, hogy a József-műegyetem felépítése feltétlenül szükséges, mert feltétlenül szükséges, hogy egyszer műépítészeink és technikusaink hajlékot találjanak. Nem is igyekszem a törvényjavaslat ellen beszélni, azonban lehetetlen, hogy rá ne mutassak bizonyos dolgokra, a melyeket elkerülendőknek tartottam volna, különösen abból a szempontból, a melyeket már a múlt alkalommal is itt a házban szóvá tettem, t. i,, hogy ennek az épületnek felépítése nem pályázat utján történt, hanem kézalatt adatott ki. Egy generális, általános elvnek megsértését látom én ebben ; egy olyan elvét, a mely mellett szót emelt az egész magyar építész- és mérnök-egylet egyhangú határozatával, a mely épen most járja végig az egyes minisztériumokat, hogy kérje azt, a mit követelnie minden művelt, szabadelvű államban joga volna és melyet a világon mindenütt meghonosítottak. (Helyeslés a néppárton.) Tudom, hogy az előadó ur azt fogja felelni erre, hogy a multak hibája az, a mi történt, hogy t. i. kézalatt adatott ki a tervezés; azonban tekintettel arra, hogy ezelőtt másfél évvel más tervek feküdtek készen, és tekintettel arra, hogy most sincsenek az összes tervek teljesen felszerelve, elkészítve, még mindig orvosolhatónak találom a hibát és kérem is annak orvoslását, különösen azért, mert megtekintve a ház előtt fekvő terveket és érdeklődve a dolog iránt, meggyőződtem, hogy azok a tervek nem lettek a nyilvánosságnak bemutatva, ugy, a mint az egy 10 milliós kiadást és építkezést igénylő tervezésnél szükséges lett volna. Az érdeklődő szakemberek nem szólhattak hozzá, mert nem ismerték, nem látták a terveket. Ma, az utolsó órában, mikor siettetik az építés megkezdését, akkor is egyetlenegy épület van csak megtervezve teljesen és siettetik azzal, hogy elodázni a dolgot nem lehet, holott a minisztériumnak bő alkalma lett volna ezeket a terveket közzététetni, a műegyetemi tanárokat, mérnököket,