Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-121

121. országos ülés 1902 június 12-én, csütörtökön. 205 össze, de nem azokat az urakat, a kiknek joguk lett volna ugyan szavazni, de az első szavazásban részt nem vettek, nem azokat az urakat, a kiknek joguk van, mint képviselőknek a terembe bármikor belépni, de miután nem szavaztak, nincsen joguk ahhoz, bogy az ő szavazatukat is számba vegyék, (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Az én igénytelen nézetem szerint a t. elnök urnak gondoskodnia kellett volna a felett, bogy a mikor a megolvasást elrendelte, ellenőrizze az ajtókat. (Ellenmondás jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Zboray Miklós: Ez konstatálása az eredménynek. Rakovszky István: Mert a szavazók megszámlálása már csak az eredménynek konstatálása, az eredmény pedig már megvolt, és. én elvárom a többség azon tagjaitól, a kik nem szavaztak, a kik 19-en voltak szám szerint és később jöttek be, hogy jelentkezzenek és ezeknek a szavazatai leszámitandók. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Lázár Árpád képviselő ur kivan szólani. Lázár Árpád : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rakovszky István t. képviselőtársam többek közt azt is mondotta, hogy a jegyzői karból Szőts Pál képviselőtársam csöngetett. Én sohasem akarván, hogy mást érjen vád azért, a mit én cselekedtem, tisztelettel bejelentem, hogy én csengettem. (Helyeslés jöbbfelöl. Felkiáltások a bal és a szélsöbaloldalon: Oliól) Tettem ezt régi szokás és kötelesség alapján, őszintén és tiszta lelkiismerettel, (Elénk ellenmondás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) a mennyiben tudtam azt, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy ez a csengetyü nemcsak a kormánypárti képviselőknek szól, hanem szól a képviselőház minden tagjának pártkülönbség nélkül. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Abban én jogsérelmet nem látok, hogy a midőn az egyes képviselő urak figyelme elterelődik, a jegyző figyelmezteti őket arra, hogy benn a teremben fontos szavazások vannak, és hogy ott megjelenjenek. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt akartam Rakovszky István képviselő ur szavaira megjegyezni. (Elénk helyeslés jöbbfelöl.) Elnök: Rakovszky István képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Rakovszky István: Azok után. a miket Lázár Árpád képviselő ur mondott, mindent viszszavonok, a mit Szőts Pál képviselő úrra, mint jegyzőre mondottam. Azt hittem, hogy ő volt s ezennel jóvá teszem. Förster Ottó: Én láttam! Ugy-e csengettél? (Elénk derültség.) Elnök: (Zaj.) Engedelmet kérek, én óhajtok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt meg kívánom állapítani, hogy én a háznak tudomására hoztam a számarányt, a melyet a jegyző urak által történt megolvasás kiderített, azonban a határozatot nem mondtam ki, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és pedig azért nem, mert tudomásom lévén arról, hogy többen a házszabályokhoz kívánnak szólani, és pedig épen a szavazás módjára nézve, nem akartam praejudikálni annak, hogy a ház meghallgathassa azokat az észrevételeket, melyeket egyes képviselők a szavazásra nézve tenni kivannak, mielőtt még olyan helyzet állott volna elő, a melyen egyáltalában nem lehet változtatni, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely t. i. akkor áll elő, mikor az elnök az eredményt már kihirdette. Ezt tehát mint tényt állapítom meg. De ezek után, t. képviselőház, kénytelen vagyok azt a nézetemet és azt a határozott meggyőződésemet nyilvánítani, hogy a házszabályok mai állapotában és mai tartalma szerint az eljárás másként, mint a hogy történt, nem történhetett (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) ós pedig egyszerűen azért nem, mert az első stádium az volt, hogy én nem vehettem ki, hogy a többség melyik oldalon van, és a t, képviselő urak hiába mondják akár jobbról, akár balról, hogy a többség itt van, vagy ott van, ha én nem vagyok képes kétségtelenül megállapítani, hogy a többség hol van, akkor lelkiismeretbeli kötelességemnek tartom a 228. szakasz alapján a megszámlálást elrendelni. (Elénk helyeslés.) De, hogy alaposan kételkedhettem a szavazás eredményében, azt maguk a felolvasott számarányok is mutatják. Ez az első. A második pedig az: ha a képviselőház elhatározza házszabályainknak olyan értelemben való módosítását, hogy, a mikor a szavazás felállás által már megejtetett és annak eredménye kétesnek mutatkozik, és az összeolvasás megtörténik, többé senkinek a szavazásban nem szabad részt venni, (Ugy van! jöbbfelöl. Zaj balfelöl. Halljuk ! Halljuk l jöbbfelöl.) akkor természetesen e szerint fogok eljárni; de mindaddig, a mig a házszabályok ilyen értelemben nem határoznak, akármi legyen az én személyes meggyőződésem arról, hogy mi volna helyes, ahhoz kell magamat tartanom, a mit a házszabályok rendelnek, (Ugy van! Elénk helyeslés jobbfelöl.) és senkit sem szabad megfosztanom a szavazata beadásától, a kit a házszabályok a szavazásból világosan és félreérthetetlenül ki nem zárnak. (Elénk helyeslés jobbfelöl,) Méltóztassanak meggondolni, t. ház, hova jutnánk, ha az elnök a maga szubjektív hite és meggyőződése szerint, mert a házszabályoknak ilyen vagy amolyan értelmezését helyesnek tartaná, olyanokat kizárna a szavazásból, a kiket a házszabályok kétségtelenül nem zárnak ki abból! (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Erre helyezem a súlyt, hogy »kétségtelenül*; mert arra, hogy valakit a szavazattól megfoszszunk, nem elég az, hogy lehessen a házszabályoknak olyan magyarázatot is adni, a melynek alapján az illető nem szavazhat, hanem ahhoz az szükséges, hogy min-