Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-121
121. országos ülés 1902 június 12-én, csütörtökön. 203 kedésre nincs szükség Azt hiszem, a t. igazságügyminiszter ur is tévedett, mert a Curia gyakorlata ezekben a kérdésekben még mindig ingadozik, még mindig találunk ellentétes ítéleteket. Menynyiből áll az, ha a t. miniszter ur, egyetértve az igazságügyminiszter úrral, egy háromsoros törvényjavaslatot nyújt be, a mely azt mondja, hogy az 1874-dik t.-cz % szakaszai a villamosvasutakra is állanak! (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nincs ennek a háznak ideje az emberszeretet gyakorlatában rövid törvényeket hozni? Hiszen egy év óta nem csináltunk semmit sem! Adjanak nekünk munkát, igen szívesen dolgozunk, kivált olyan törvények alkotásán, melyek a magyar nép javára szolgálnak. Elismerem, hogy a t. miniszter ur bizonyos jóakarattal fordult a kérdés felé, elismerem, hogy némi remény csillámlik ki szavaiból; azt az erélyt, azt a határozottságot azonban, a melyet én keresek ebben a kérdésben a t. miniszter urnái, nem találtam meg, félek, hogy nem is fogom megtalálni, mert azok a villamos társaságok sokkal erősebbek és sokkal hatalmasabbak, hogysem a t. miniszter urak bírnának velük. Ezért nem veszem tudomásul a választ. (Élénk helyeslés és tetszés a széls'.baloldálon.) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden válaszoljak. Azt hiszem, a t. képviselő ur elismerte azt, hogy én ügyszeretettel foglalkozom a kérdéssel. Hogy én nem tettem erélyes ígéreteket, bocsánatot kérek, ez az én természetem. Azt soha sem fogja nálam találni a képviselő ur, hogy erélyes akarok lenni Ígéretekben, Én komolysággal és ügyszeretettel kívánok a kérdéssel foglalkozni és ha minden oldalról rámutattam a nehézségekre, azt hiszem, a t, képviselő ur nem volt egészen igazságos velem szemben, hogyha azt mondja, hogy én a financziális szempontot oly nagyon kiemeltem. Én azt is megemlítettem, de nem toltam előtérbe és nem erre fektettem a fősúlyt. Sem kicsinyléssel nem beszéltem a halálesetekről, hanem akkor, midőn vádak vannak egy közlekedési institutumra, mely alatt nem a részvénytársaságokat értem, hanem magát a villamos-vasutat, mint olyat: akkor nem szabad szemet hunyni az elől, hogy a közönséges fuvarozásnál is milyen súlyos szerencsétlenségek fordulnak elő. És még egyet. Mi igen sokszor hallunk arról, hogy magyar ipart kell teremteni s hogy a külföldi tőkét kell ideédesgetni a vállalatokba. Méltóztassanak megengedni, de a már befektetett tőkével szemben bizonyos fokig érzéket tanúsítani, ez, azt hiszem, egy kereskedelemügyi miniszternek egyenes kötelessége. Ezt bátorkodtam kiemelni; kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Rátkay László: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy még egy-két szót feleljek. Azt a tüzesebb hangot, melylyel én ebben a kérdésben szóltam, menti az a közérdek, a melynek én szószólója akarok lenni. Mert mondhatom a t. miniszter urnak, hogy az a kimutatás, melyet ő a rendőrségtől kapott, hogy hány baleset van évenkint, nem helyes. Forduljon a t. miniszter ur a mentő-egyesülethez és győződjék meg róla, hogy ezek a balesetek sokkal sűrűbben fordulnak elő, mint a hogy az a jelentésben foglaltatik. (Igaz! Ugy van! a szélstíbaloldalon.) De ha nem elégített ki engem a t. miniszter ur felelete és azzal védekezett, hogy ez az ő felfogása s ő a dolog érdemét keresi: t. miniszter ur, minden Demoszthenesnél szebben beszél a tett; méltóztassék ezt a kérdést elintézni jól, helyesen és igazságosan, s én leszek az első, a ki fel fogok kelni és bocsánatot fogok kérni tőle e hangért, Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszter ur válaszát? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Elénk félkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Kisebbség! Ellenpróbát kérünk!) Kérem azokat, a kik nem veszik tudomásul, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Felkiáltások a bal- és a szélsöbalaldalon: Többség! Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Most jönnek be! Nagy jött be, Manaszy jött be! Förster Ottó: Nem szabad becsengetni őket! (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Le van szavazva!) Elnök: Én nem veszem ki a többséget. Kénytelen vagyok megolvastatni a szavazókat. Kérem a jegyző urakat, számolják össze szakaszonkint a szavazatokat. Szíveskedjenek felállani előbb azok, a kik tudomásul veszik a választ. (Megtörténik. Folytonosan tartó zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Szőts Pál és Farkas József jegyzők (szakaszonkint összeszámlálják a szavazatokat). Elnök: Most szíveskedjenek felállni szakaszonkint azok, kik nem veszik tudomásul a választ. (Megtörténik.) Szőts Pál és Farkas József jegyzők (szakaszonlánt összeszámlálják a szavazatokat). Elnök: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) A jegyzők összeolvasván a szavazatokat, kitűnt, hogy a választ tudomásul veszi 69, nem veszi tudomásul 45 képviselő. (Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: A házszabályokhoz kérek szót! (Nagy zaj.) Pozsgay Miklós: 24-en jöttek be. (Zaj.) Elnök: Pichler képviselő ur kért a házszabályokhoz szót, Pichler Győző: T. ház! A szavazás alatt nem lévén joga bármely képviselőnek tiltakozni a szavazás alatt történtek ellen, bevártam azt az időt, mig a házszabályok alapján jogom van felszólalni. Hivatkozva a házszabályokra, kérném a t. házat, szíveskedjék végtére határozni vagy állást foglalni azon eljárással szemben, melyet itt nem egy, de több ízben tapasztaltunk, midőn szavazásra kerül a sor. 36*
