Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-112
u 112. országos ülés 1902 május 12-én, hétfőn. Visontai Soma: Az a kérdés, hogy Körber demokrata-e vagy nem ? Krístóffy József: . . . rettenetes forradalomban összetörte a kiváltságokat, addig Magyarországon a nemesi rend, a melyből a demokráczia kifejlődött, felemelte magához az ország összes lakosait, azt tartván, — ezt tessék megczáfolni, — a mit ezen háznak mélyen t. elnöke a pozsonyi díszlakomán a magyar demokrácziáról oly szépen elmondott, hogy ebben az országban minden állásra, minden dicsőségre pályázhatik mindenki, az ország bármilyen ajkú polgára, ha magába felveszi a nemzeti czélok egységes kultuszát és annak elérésére irányítja tevékenységét. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a demokrata mozgalom tehát, a melyről most ujabban szó van, és a mely a többi osztályok deposszedálása utján kivan a maga osztályérdekeinek hatalmat szerezni, nem a magyar demokráczia evolucziójából fakadt, és merem állítani, hogy még csak nem is demokrata, már csak azért sem, mert saját osztályának színvonalához akar nivellálni mindent, a mi fölötte van, azt mondván, a gróf is legyen polgár, a katonatiszt is legyen polgár, a becsület is legyen polgári, de a mi alatta van. arról tudni sem akar, az már proletár és szoczialista, szóval, ez a demokrata mozgalom még csak nem is demokrata, hanem csak konkurrencziát csinál az osztályérdekek szolgálatában a többinek. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Barta Ödön: Erre a frázisra hat hónapig kellett készülni ? (Zaj.) Kristóffy József: Kérem Barta Ödön t. képviselőtársamat, én őt mindig türelemmel, higgadtsággal meg szoktam hallgatni, sőt honorálni is szoktam beszédeit, joggal megkövetelem és megkívánhatom tehát, hogy engem is meghallgasson. (Helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: Csak olyat mondjon, a mit meg lehet hallgatni! Elnök: Minden képviselő joggal megkövetelheti, hogy beszélhessen és ezt a jogot mindenkire nézve meg kell őrizni. Barta Ödön: Én szívesen veszem, ha nekem közbeszólanak ! Elnök : Megszűnik minden diskussziónak lehetősége, ha; egymásnak nézeteit nem hallgatjuk meg komolyan, higgadtan és nem a czáfoló felszólalásra bízzuk az elintézést. (Elénk helyeslés.) Kristóffy József: Hát állítom, t. képviselőház, hogy ez a demokrata mozgalom még csak nem is demokrata, hanem csak konkurrencziát akar csinálni az osztályérdekek szolgálatában a többinek, és hiába szólt első csatakiáltása az osztályállam rendszere ellen, annak a szellemes irónak van: igaza, a ki nem régiben azt jegyezte meg a polgári demokratákról, hogy abban a pillanatba% - a r melyben a terézvárosi demokrata párt magához ragadja a kormányhatalmat, Magyarországon az osztály-állam nemcsak tényleg, hanem jogilag és politikailag is szervezve volna. Visontai Soma: Azért egyelőre mégis Körberrel fogunk foglalkozni! Krístóffy József: Hát tessék Körberrel elvégezni a maga dolgát, de tessék engem hagyni nyugodtan beszélni! Visontai Soma: Mégis Körberrel fogunk végezni, nem Vázsonyival! Kristóffy József: Ezzel az ál-demokrata iránynyal szemben, mondhatom, homlokegyenest ellenkező szélrózsában evez egy másik politikai ellenmozgalom, a melyre némely allúziók a költségvetési vitában is történtek és a mely magát magyar imperializmusnak nevezvén, világuralomról beszél az ország népének, négy tenger partjáig akarja ismét kiterjeszteni Szent István birodalmának határait és a rég letűnő századoknak fényes emlékeit varázsolja a jövendő czél gyanánt a magyar nemzet elé. Elismerem én azt, t. képviselőház, hogy Magyarországon szabad és kell is a nagy nemzeti feladatokról gondolkodni. Szabad még a távol jövő eshetőségeire is olykor egy-egy pillantást vetni, de nem szabad a jelen kornak pozitív teljesedés alatt álló feladatait oly eszmékkel veszélyeztetni, a melyek a jelen kornak minden munkáját elrontanák, vagy meddővé tehetnék. És én, őszintén szólva, ily veszélyes eszmének tartom ezt a magyar imperializmust, mely a mellett, hogy egymást kizárja, mert hiszen a »magyar« és a »császári« fogalom sohasem fértek össze egymással, a nemzeti uralom messzemenő kiterjesztését proklamálja más nemzetek felett a nélkül, hogy számolna azokkal a politikai és gazdasági erőkkel, a melyek rendelkezésünkre állanak, mert hiszen még a délibáboknak e szép országában sem fogja senki sem elhinni azt, hogy egy ilyen világuralmat nagy haderő, nagy tőke, és nagy gyarmatok nélkül meg lehet csinálni. És én nem is beszélek arról, t. ház, hogy nekünk századokra szóló elég dolgunk és feladatunk van itthon, hogy mielőtt az ország határain túl villogtatnók meg a hódítás fegyvereit, előbb itt a négy folyó partjai között kell bekövetkeznie politikailag és gazdaságilag a második honfoglalásnak. Erről nem is beszélek ezzel az imperialisztikus politikával szemben, az én bizalmatlanságom fölkeltésére teljesen elegendő az a körülmény, hogy annak a hirdetői a nemzeti és állami fejlődés hűséges és megbízható támaszaiként csakis azon osztályokat tekintik, a kik a rendi alkotmány évezredes korszakában egymaguk alkották a politikai nemzetet, a miből aztán az is következik, hogy azért van hát szükség erre az imperialisztikus politikára, mert ha itthon elégítjük ki a nemzeti aspiráczióinkat, nagyon meg találna majd erősödni a szabadelvüség és a demokráczia, holott ha egy világhatalmi politika kalandjaiba tévedünk, az ezzel járó zavarok és megrázkódtatások könnyen a lesben álló reakcziónak hasznára válhatnak. • • i
