Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-121

192 121. országos ülés 1902 június 12-én, csütörtökön. házba raló költözködésre nézve. (Helyeslés). Tehát beleegyezik a t. ház abba, hogy a ház költségvetése és ezzel kapcsolatosan az elnöki előterjesztés az uj országházba költözködés módozataira nézve a holnapi ülés elején tárgyaltassék. (Helyeslés.) Most következik a napirend. És pedig először válaszolni fog a pénzügyminiszter ur Csávolszky Lajos képviselőnek a brüsszeli czukorkonferenczia tárgyában hozzá intézett interpellációjára. (Halljuk ! Halljuk!) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház ! Csávolszky Lajos képviselő ur egy interpellácziót intézett hozzám a czukorbehozatali vám leszállítása tárgyában. Midőn ez az interpelláczió hozzám intéztetett, (Halljuk!) akkor a brüsszeli konferenczia tárgyalásai javában folytak, és igy azt hiszem, természetesnek találja a t. képviselőház, hogy akkor nem siettem a válasz megadásával, mert egy ily nagyfontosságú ügyben, a melynek esélyei napról-napra, sőt mondhatni, óráról-órára változnak, nem kellő időben kormánynyilatkozatokat tenni nemcsak szokásellenes, de egyenesen czélszerütlen, sőt káros lehetett volna. Most, t. képviselőház, a brüsszeli konferenczia bevégezte működését és annak eredményei a nyilvánosság előtt állanak, ugy, hogy ma már nem forog fenn akadály a tekintetben, hogy erre az interpelláczióra válaszoljak. Azonban, a mint a t. képviselőház válaszomból méltóztatik majd látni, ma sem vagyok abban a helyzetben, hogy minden kérdésre kimeritő és részletes választ adhassak. (Halljuk!) Az első kérdés, a melyet a t. képviselő ur hozzám intéz, az, hogy a brüsszeli ezukorkonferenczián Anglia által felvetett követelésekkel szemben a ezukorbeviteli vám leszállítását illetőleg milyen állást foglal el a pénzügyminiszter. Hát, t. képviselőház, hogy minő álláspontot foglalok és foglaltam el a múltban minden oly intézkedéssel szemben, a mely a czukortermelést mesterségesen fejlesztette és a mely ennek következtében szükségképen túltermelésre kellett, hogy vezessen, és ennek a nagyfontosságú iparágnak válságát kellett, hogy maga után vonja, hogy ezzel szemben minő álláspontot foglaltam el, az kiderül azokból a nyilatkozatokból, a melyeket szerencsém volt itt a képviselőházban egynéhány év előtt tenni, a midőn, a mint méltóztatnak talán visszaemlékezni, egy nagy és heves ezukorprémium-vita folyt le ebben a házban. Már akkor jeleztem abbeli felfogásomat, hogy minden olyan intézkedés, a mely mesterségesen fokozza a czukortermelést, és ezáltal természetellenes túltermelésre vezet, kríziseket rejt magában, veszélyes és ennélfogva addig, a mig el nem törölhető az ilyen intézkedés, az nem egyéb, mint egy szükséges rossz. Hogy akkor ezen felfogásom daczára nem voltam abban a helyzetben, hogy a prémiumok eltörlése iránt tehettem volna javaslatot, ez tisztán csak arra a körülményre volt visszavezethető, a mint azt számtalanszor hangsúlyoztam, hogy egy ilyen kérdésben, a mely nemzetközi természetű, egyoldalulag eljárni veszedelmes lett volna, a menynyiben, ha mi egymagunk töröljük el abban az időben a prémiumokat, ezukor-iparunkat rögtönösen a legnagyobb válságnak tettük volna ki. Már akkor jeleztem, hogy egy ilyen kérdéshez hozzányúlni csak akkor lehet, midőn az összes érdekelt ezukortermelő államok szintén hajlandók az ilyen kedvezményeket eltörölni. Most, t. képviselőház, ennek az ideje elérkezett és a brüsszeli ezukorkonferencziának épen az volt a czélja és feladata, hogy tanácskozzék azon intézkedések felett, a melyek szükségesek arra nézve, hogy a ezukor-iparnak a mesterséges prémiumok, még pedig termelési és kiviteli prémiumok által előidézett túltermelése és az abból származott krízise milyen módon volna enyhíthető és illetőleg ennek káros következései mily módon volnának elháríthatok. Mivel tehát a tárgyalás ezen tárgy körül forgott, első sorban a prémiumok teljes megszüntetése körül, szükségképen fel kellett merülnie a czukorbehozatali vám leszállítása kérdésének is, tehát ugyanannak a kérdésnek, a melyre t. képviselőtársam interpellácziója vonatkozik. A czukorbehozatali vám leszállításával pedig annál inkább kellett a konferencziának foglalkoznia, mert a nélkül, a prémiumok egyszerű megszüntetésével, nem lehetett volna elérni azt a czélt, a melyet a konferenczia maga elé tűzött. A mi már most a képviselő ur által felvetett kérdést illeti, hogy minő álláspontot foglalok el vagy foglal el a magyar kormány ezzel a kérdéssel szemben, erre csak azt jelezhetem, hogy nem foglalhatunk el más álláspontot a behozatali vám leszállítása tárgyában, mint a melyet a többi érdekelt európai államok is elfoglaltak, mert ha más álláspontra helyezkedünk és nem járulunk hozzá a brüsszeli konferenczia többségének határozatához, akkor izolált helyzetbe jutottunk volna, alkalmazták volna ellenünk a büntető vámokat és egyszerre elvesztettük volna kiviteli piaczainkat; már pedig, ha elveszítjük azokat a piaezokat, a melyekre eddig sikerült ezukrot kiszállítanunk, nemcsak nem valószinü, de egyenesen lehetetlen, hogy azok helyett hamarosan más kiviteli piaezokat szerezhettünk volna czukortermelvényeink feleslegei számára. Ez válaszom az első kérdésre. A második kérdés ez volt (olvassa): »A behozatali vám leszállítása, valamint a ezukorkiviteli prémium teljes megszüntetése tárgyában Ausztria és Magyarország kormánya a német birodalom kormányával egyértelmüleg jár-e el a ezukorkonferenczián vagy pedig tekintet nélkül a német birodalom által szándékba vett lépésekre ?« Erre a kérdésre nézve, t. képviselőház, azt jelenthetem, hogy a mi kormányunk kiküldöttei minden kérdésben teljes egyetértésben jártak el a német birodalom kormányának kiküldöttei-