Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-120
184 120. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. Nem is lehet rossz néven venni tőlük, mert hiszen bizonyos megrögzött szokásokat nem lehet ugy hirtelen levetkőzni, és a közigazgatás, továbbá a kormányhatalom között olyan erős kapcsok állanak fenn még mai napig is, hogy a közigazgatási tisztviselők minden ilyen kibocsátott méltányossági rendeletek daczára, különösen választások idejében, még mindig abban a tévhitben vannak, hogy akkor tesznek kedves szolgálatot a kormánynak és akkor töltik be igazán, hivatásukat, ha a kormány érdekében korteskednek, (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) intézkedéseiket pedig lehetőleg ugy teszik, hogy a kormánypárti jelölt érdekében czélravezetők legyenek. (Ugy van! ügy van! a szélsÖbaloldalon.) Minekünk ellenzékieknek ezzel a szemponttal le kell számolnunk. Ezt mindig figyelembe kell vennünk, akárminő rendeletet bocsátott is ki az igen tisztelt miniszterelnök ur mint belügyminiszter; ezt a jelenséget nekünk mindenkor mint oly dolgot kell figyelmünkre méltatni, a melylyel meg kell küzdenünk a választások alkalmával; mert ha mi is a hármas jelszóra hallgatnánk, meg a miniszterelnök ur rendeleteit vennők csak figyelembe, akkor bizonyosan nem jutottunk volna ilyen szép számmal be ide a házba, mint a múlt választások alkalmával. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Én pl. a világért sem panaszolom ma már fel, mert hiszen figyelembe vettem ezt én is a választásnál, hogy a hajdúböszörményi rendőrkapitány annak idején ad audiendum verbum czitálta maga elé az összes italmérőket és megfenyegette őket ugy, hogy ezek közül a szerencsétlen italmérők közül jóformán egy sem mert az ellenzékkel tartani. Mondom, ezt mint egyik fontos dolgot figyelemmel kellett tartanunk annak idején, de felpanaszolni nincs okunk, mert, mondom, e felett mi már régen napirendre tértünk. Miképen várhatnék mi különben azt, hogy ez másképen legyen épen Biharországban, a hol annak idején a közigazgatási hatóságoknak erőszakoskodása oly nagy mérveket öltött. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Hogy ez ma nincsen még máskép, semmi sem bizonyítja jobban, mint az a rendelet, a melyet nem régen bocsátott ki a margittai főszolgabíró, épen a küszöbön levő uj margittai képviselőválasztás alkalmából. (Halljuk!) Minden kommentár nélkül felolvasom a kibocsátott rendeletet, a melyet a margittai főszolgabíró plakátokon tett közzé; Margitta utczáin, utczasarkain mint falragaszok jelentek meg ezek a hirdetmények. (Olvassa): »2414/1902. szám. Margittai járás főszolgabirája, mint rendőrhatóság. Hirdetmény. Az elmúlt éjjel a személy- és vagyonbiztonság veszélyére ki nem puhatolható tettesek által elkövetett kihágások után a következő rendőri intézkedések tétetnek« . . . megjegyzendő, közbe legyen mondva, egypár ablakot betörtek, talán kettőt, de hogy mi okból, véletlenségből vagy szándékosan, meg hogy kik csinálták, ezt senki sem tudja. (Egy hang a szélsÖbaloldalon: A szolgabíró cselédjei !)»... következő rendőri intézkedések tétetnek: 1. Korcsmák, vendéglők s minden oly üzletek, melyekben szeszes italok méretnek, esteli 8 órától reggeli 5 óráig zárva tartandók. 2. Esti 9 órától reggeli 4 óráig, betegség esetét kivéve, a járási főszolgabírótól előzetesen kikérendő írásbeli engedély nélkül járni senkinek sem szabad.« (Elénk felkiáltások a szélsÖbaloldalon: Ohó! Hát Tatárországban vagyunk ? Micsoda dolog ez!) Lukáts Gyula: És ez az ember Magyarországon még szolgabíró lehet egy perczig? Ma már nem interpellálni kellene erről! Régen ki kellett volna kergetni! Benedek János: »3. Magánházaknál a közönséges vendéglátás keretén túlmenő nagyobb csoportosulás, gyülekezés tilos.« (Felkiáltások a szélsÖbaloldalon: Hallatlan!) »4, Mai naptól kezdve a küszöbön levő országgyűlési választást követő második nap este 9 órájáig a község területén semmiféle tánczmulatság nem tartható. Ezen rendőrhatósági intézkedéseknek bárki által, valamint az éjjeli őrök által való áthágása elzárással, illetőleg elzárásra átváltoztatandó pénzbüntetéssel fog a legszigorúbban büntettetni. Végül megjegyzem, hogy ha ezen szükségessé vált különös rendőri intézkedések nem vezetnének czélhoz, nagyobb katonai karhatalom beszállásolása iránt leszek kénytelen intézkedni.« (Egy hang a szélsÖbaloldalon: Nincs még a bolondok házában ?) m Bakonyi Samu: Ezek a perifériák! Benedek János: »Ezen hirdetményt rongálok a kihágási törvény értelmében büntettetnek. Kelt Margittán, 1902. május 25-én. Nyisztor Alajos főszolgabíró.« (Zaj a szélsÖbaloldalon.) Lukáts Gyula: Ez Jankutól meg Axentyétől tanulhatta a regulát! Benedek János: T. ház! A mint mondám, ez a hirdetmény nem Muszkaországban, hanem Magyarországon ós pedig Bihar vármegye margittai járásában tétetett közzé falragaszok utján. Kibocsátása okát az képezi, hogy állítólag egypár ablakot törtek be éjjel ismeretlen tettesek. Ez azonban nem ok, hanem ürügy lehet, mert hiszen ez a választás akkor még nem is állott küszöbön. Hiszen május 25-én adatott ki ez a rendelet; arra nézve pedig, hogy az uj választás mikor fog kiíratni, határozott tájékozottsága nem lehetett akkor sem a főbiró urnak, sem magának a kerületnek. Tehát nem is volt még választási mozgalom. Pichler Győző: Az egésznek Örley az oka! Miért mondott le! Benedek János: Kéz alatt tudomásuk lehetett ezeknek arról, hogy választás van készülőben, tehát jó lesz az embereket már előre terrorizálni, ijeszteni. Mikor azután ez a hallatlan hirdetmény megjelent, a főbírónak néhány jóakaró barátja bizonyára figyelmeztette őt a hirl detmény tarthatatlan, abszurd voltára és igy,
