Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-112

12 112. országos ülés 11)02 május 12-én, hétfőn. az egyéni és kulturális szabadság teljes biztosításában keresendő, annyival is inkább, mert azáltal, hogy a nemzetiségek törvényes alapra helyezkednek és a régi vezetők állambontó eszméitől és kifelé gravitáló törekvéseitől elfordultak, a mit ma már nemcsak a tót, de az ifjú román párt szervezkedésénél is tapasztalunk, ezzel a legitim eljárással a nemzetiségek polgárjogot nyertek arra, hogy az ország többi lakosaival egyenlő elbánásban részesüljenek, panaszaik meghallgattassanak . . . Barta Ödön: Hát eddig nem hallgatták meg őket? Csak most nyernek erre jogot? Hogy lehet így beszélni! (Zaj a szélsöbaloldalon.) Kristóffy József: . . . Sőt még azoktól az apróbb-cseprőbb vexaturáktól is, melyeket itt-ott egyesek túlbuzgósága okozott, a jövőben megkíméltessenek. Ily körülmények közt, midőn az első lépés épen a nemzetiségek részéről történik, nagy hibának, sőt veszélyesnek tartanám oly erőszakos eszközökhöz nyúlni, melyek némely részről a költségvetési vita folyamán proponálva lettek. s a mennyiben ezen kérdésben az eszmék harcza tovább fog folyni, a mint gondolom, hogy tovább fog folyn i, az én lelkiismeretem útját máris megszabja egyrészt a magyar állam ezredéves történelmi fejlődése, másrészt az 1868-iki törvény egyenes és világos akarata, továbbá az, hogy most már a nemzetiségek is ezen a törvényes alapon áilnak, a mely törvényes alap intenczióját és szellemét az igen t. miniszterelnök ur fejezte ki legjobban és legszebben, midőn azt mondta, bogy nem elnyomással, nem terrorizmussal, hanem a magyar állam imponáló fellépésével, működésével, szabadságszeretetével, a magyar állam ápoló kezével, fejlődésével és nagy czéljaival akarom őket a magyar államhoz kötni. És hallottink, t. ház, baljóslatú sejtelmeket, melyek szájníl-szájra adva, a szabadelvű párt sorsának megpecsételését arra is alapították, hogy a tiszta \álasztások folytán nagy számmal bejövő nemzetiségek erélyes akczióját ez a párt elviselni nem birja. De ez a jóakaratú jövendőlés ép oly messze esett a valóságtól, mint az a másik Falb-szerü jóslat, mely a szabadelvű párt legkritikusabb napjait a hozzátartozó agráriusok és merkantilisták összeakasztásának csomópontjaira, állapította meg. de a mely csomópontok a költségvetési vita objektív és lojális tárgyalásai folytán ép ugy minden baj nélkül oldódtak fel, mint a hogy a nemzetiségi kérdés megvitatása is inkább az eszmék tisztulására, mint ujabb ellentétek keletkezésére vezetett. És én konstatálom, hogy, ha az igen t. miniszterelnök urnak az ország egyetemes érdekéből fakadó és közérdekből mindent kiegyenlítő és összeegyeztető politikája valahol csodákat művelt, hát az a különböző gazdasági faktorok kombattáns képviselőinek parlamenti csatájában történt meg, melyet még az edzettebb idegzetű politikusok is a szabadelvű párt egységének tüzpróbája gyanánt tekintettek, de a mely lojális küzdelemben örvendetesen kitudódott, hogy ugy az agráriusok, mint a merkantilisták tulajdonképen egy gyékényen árulnak, az ország egyetemes gazdasági érdekének közös gyékényén, és az a házi csetepaté, mely odakünn a sajtóban, s a közvéleményben nemrég oly hullámokat vert, végső akkordjaiban itt benn a parlamentben csaknem házi békévé változott. (Zaj- és mozgás a bal- és a szélsöbah.ldahn.) Mert méltóztassanak megengedni, hogy akkor, midőn egyrészről és pedig az agráriusok részéről az konstatáltatok, hogy a közgazdasági ágak közti egyenetlenség és bizalmatlanság a helyzetet még súlyosabbá tette és a kibontakozást nehezítette, s hogy ez a teljesen téves, és veszedelmes felfogás ujabb időben nagy mértékben tisztult, viszont a másik részről az állíttatik, hogy a kereskedelem hű bajtársa akar lenni a mezőgazdasági érdekeknek ós ezzel karöltve kívánja az ország anyagi boldogulását előmozdítani: hát akkor nekem, a ki ezeket a diskussziókat figyelemmel kisértem, jogom van azt következtetni, hogy a két tábor harezosainak közvetlen érintkezése, az érvek és ellenérvek nyilvános mérlegelése, szóval a parlament tisztító tüze ebben a mélyreható kérdésben is a fennálló differencziák és félreértések jó részének eloszlatásához vezetett. És én vétenék a történelmi igazság ellen . . . Barta Ödön: Eddig is vétett! Kristóffy József: . . . ha nem sietnék elismerni azt is. hogy a költségvetési vitának ezen hasznos és értékes eredményét annak is köszönhetjük, hogy ugy az agrárizmus mint a merkantilizmus egészen más fegyverzetben lépett itt fel előttük, mint a hogy azt odakünn eddig ismertük ; és valamint a keleti hivő leveri saruiról a port, midőn szentélyébe lép, épugy a tét tábor képviselői semmit sem hoztak ide magukkal azokból az agitaczionális jelszavakból és eszközökből, melyek ezt a küzdelmet odakint az ország társadalmi egysége, s a nemzeti gazdaság egyetemes érdekei szempontjából, valljuk meg őszintén, ellenszenvessé és aggályossá tették. Barta Ödön: Levetették elveiket ? (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Kérem, ezt tisztázzuk! Levetették elveiket, mielőtt ide bejöttek? (Egy hang: Ne zavarják, meg van irva!) Akár meg van irva, akár nem, erre tessék felelni; tudomásul veszszük az elv-feladást. Krístóffy József: Nem azt mondtam! Barta Ödön: Azt mondta, hogy odakünn mást beszélnek és idebent mást. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Rakovszky István: A Curiánál is mást beszélnek, mint a mi igaz! Krístóffy József: Mert, t. ház, mi, kik az országvezető és kormányzó gondolatának a szabadéi füségét tartjuk és valljuk, a mint hogy elfordulunk minden olyan agrárpolitikától, mely a felekezeti békétlenség és osztályharcz felidézésének eszközeivel dolgozik ... (Zaj a bal- és a széteébai-