Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.
Ülésnapok - 1901-120
120. országos ülés 1902 június 11-én, szerdán. 177 Pichler Győző: H elyes! Helyes! Széll Kálmán miniszterelnök:... és jelentést teszek az esetről. D e az általános vádaskodás nincs helyén. Hiszen én magara voltam az, a ki a háztartási és pénzügyi dolgokban igen szigorú, s nagyon erélyes eljárásra utasítottam a fővárost, de másfelől tartozom az igazságnak azzal, hogy az ilyen, általánosan odavetett gyanúsításokkal szemben a főváros közönségét, i'ntézőköreit, törvényhatóságát és annak közegeit a magam részéről megvédelmezzem és kijelentsem, hogy ezek a vádak nem alaposak, (Elénlc helyeslés jóbhfelöl.) ezeket a gyanúsításokat és vádakat igy, konkrét esetek felhozatala nélkül, ebben a házban hangoztatni a fővárossal szemben nem szabad. (Helyeslés.) Hogy folytassam az elejtett fonalat: ezen esetből méltóztatik látni, hogy ezúttal is helyesen történt a dolog. Azt pedig nem tartom lehetségesnek, — mert a törvényhatóság autonómiájába ütközik — hogy én utasitsam a törvényhatóságot arra, hogy ne adjon ki fővállalkozónak munkálatokat. Erre őt nem utasíthatom, mert erre joggal mondhatnák, hogy saját jogkörömet átlépve, a főváros autonóm jogkörének terére lépek, a melyet pedig én respektálni kívánok. A fővárosnak saját szabályai szerint és a törvény értelmében kell eljárnia; nem is lehet szabályban kimondani azt, hogy sohase adjanak ki fővállalkozónak munkát, mert sokszor az ügynek és a köznek ez áll érdekében, a mint viszont néha meglehet, hogy az áll a köznek érdekében, hogy a munkát részletekben adják ki. (Helyeslés.) Azt gondolom tehát. hogy itt nem lehet általános szabályt felállítani, hanem minden egyes munkálatra, vállalatra nézve a konkrét eset szerint kell határozni. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur nem lévén jelen, kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök ur imént adott válaszát, igen, vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Következik a miniszterelnök válasza Malatinszky György képviselőnek a budavári Szent György-tér rendezése alkalmával tervbe vett katonai épület, illetve helyiségek áthelyezése tárgyában. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk •') Malatinszky képviselő ur azt kérdi tőlem, igaz-e az, hogy a honvédelmi miniszteri palota át fog adatni a hadtestparancsnokságnak, (Zaj, Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) és hogy szándékozom-e ezen kérdésben intézkedni, mert nézete szerint ez nem volna megfelelő elhelyezés és sértené a t. képviselő ur felfogása szerint a közérzületet, hogy ott, azon a téren a hadtestparancsnokságnak épülete álljon. Ezen nézetét nem osztom. A hadtestparancsnokság épülete bátran ott állhatna, az semmit sem sértene, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. VII. KÖTET. mert utóvégre is a közös hadseregnek egy intézménye a hadtestparancsnokság, a mely hadsereg pedig a miénk is és annak az épülete ott, a törvény korlátain belül a törvény keretében járván el, mint törvényes intézményü hatóság, hogy miféle kifogás alá eshetnék, azt én a magam részéről abszolúte nem tudom belátni, mert a közös hadsereg is csak oly intézmény, mint bármely más intézmény. Itt arról van szó, hogy czélszeriiségi szempontokból, a melyek általában ezen kérdés megoldásánál uralkodnak, azon megoldás előtt állunk, hogy a Szent György-téren megdicsőült és felejthetetlen emlékű királynénknak, Erzsébetnek szobra fog felállíttatni. Már most ez a szobor csak ugy állitható fel a szoborműhöz méltó módon és helyen, hogyha a tér szabályoztatik, rendeztetik, és első sorban onnan a miniszterelnöki palota elmegy, amely különben isrossz állapotban van ma már és azonkívül ott leásatván a tér két méterre, lehetetlen, hogy megálljon. Már régen tervbe volt véve a miniszterelnöki palotának átépítése. Én két okból, először azért, mert a hely kérdését preczipitando megoldani nem tartottam helyesnek és másodszor talán takarékossági szempontból leginkább, mert hiszen, elvileg meg volt oldva a kérdés már akkor, mikor miniszterelnök lettem, hogy az államkincstárnak megtakarítsuk az építkezés kamatait, addig húztam az építkezést, a meddig csak lehetséges, mert minél több időt nyerünk, annak az összegnek annál nagyobb kamatait takarítjuk meg. Én tehát takarékossági szempontból is halasztottam a kérdés tényleges megoldását. Most harmadik esztendeje, hogy foglalkozom a kérdéssel, most már soká halasztani ezt az ügyet nem lehet, az uj pályázat az Erzsébet-szoborra ki van irva és letelik nemsokára, 3—4 esztendő múlva állani fog a szobor és akkor a miniszterelnöki palotának el kell menni és ezért helyiségekről kell gondoskodni, azokat pedig előbb meg kell építeni. A terv az, hogy a hadtestparancsnokság számára én egy másik telket fogok asszignálni. A számára kijelölt telkek valószínűleg visszakerülnek ő császári és királyi fensége, József főherczegnek a birtokába, a ki azt a részt parkiroztatni szándékozik. Ennek folytán a honvévédelmi minisztérium a maga palotájában megmarad, sőt — mert ez adta a lökést, ez a bizonyos kombináczió — azon helyiségek számára, a melyeket ma bérben tart, mert az épület neki nem elég, a leendő miniszterelnöki palotának mellékhelyiségeként a mostani hadtestparancsnokság helyén szándékozom építkezni és pedig ugy, hogy a miniszterelnökségnek a palotájában bent lesz egy bizonyos számú helyiség azon czélból, hogy azokat a honvédelmi minisztériumnak átadhassam. Ez a vázlata azon tervnek, a mely előttem fekszik; ha tehát a hadtestparancsnokság valahová máshovámegy, a miniszterelnökség megy a hadtestparancsnokság helyére ; a honvédelmi minisztérium marad ott, a hol 23