Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-120

120. országos ülés 1902 intézett az után, miután már, gondolom, ezen kérdésre vonatkozólag egynémelyik dologra válaszoltam. De a t. képviselő ur kihegyezve a kérdéseket, megint rendre veszi azokat és különösen a következő sérelmes pontokat egyesíti. Először is azt mondja, hogy az országház egy kontármunka, akarom-e azt megvizsgáltatni, szándékozom-e kinyomozni, hogy kit terhel a hiba és felelőség, megvizsgáltam-e a ház elnökével egyetértőleg az építkezést és szándékozom-e haladék nélkül intézkedni, hogy a munkák megszüntettessenek és hogy uj terem építtessék ? stb. A mi először azt illeti, hogy az országház kontármunka volna, ezt kénytelen vagyok a magam részéről a leghatározottabban visszautasítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Vissza kell utasítanom ezt a kifejezést, mert akármilyen kifogásai legyenek valakinek azon palota ellen, akármilyen szigorú kritikát gyakoroljon is a felett — és megengedem, hogy itt-ott, mint minden ilyen nagy építkezésnél, különösen az ilyen specziális czélokra szolgáló épületeknél lehet kifogásokat találni — azt semmi körülmények között igazságosan és méltányosan mondani nem lehet, hogy az kontármunka volna. (Igaz l Ugy van! a jobboldalon.) Ennek az épületnek lehetnek hiányai, ez lehet túldrága, lehet túltengő a mi viszonyainkat véve, a mint azt el is ismertem, lehet, hogy olyan stílusban van építve, hogy fentartási és kezelési szempontból talán túlköltséges, lehet itt-ott kényeimetlen, iehet, hogy a terrénumok beépítése és felhasználása talán pazarlással járt, mondom, mindez lehetséges; de hogy ezt az építészeti szempontból igazi remekmüvet, ezt az ország-világ előtt és a külföld előtt architektúrái szempontból nagy alkotást valaki kontármunka czimmel illesse, ezt, nézetem szerint, igazságosan és méltányosan tenni nem lehet (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és nézetem ^szerint nem is szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) En ilyen erős ítéletet arról sehol sem olvastam és mondhatom, hogy az, már t. i. ez az ítélet, igen alaptalan és igen gyenge motívumokon nyugszik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) A mi az egyéb kifogásokat illeti, azokról már részben szó volt a képviselőházban, részben pedig a képviselő ur hozta fel azokat. Ezek között a kifogások között vannak olyanok, a melyek kétségtelenül bírnak bizonyos alappal. En magam is sajnálom, hogy a terem nem nagyobb és tény az, hogy mikor mi egy országházat ilyen rettenetes nagy költséggel építünk, annak tulajdonképen i czélja, a tanácskozóhelyiség czélszerüségi szempontokból nem felel meg minden igénynek; ezt én sajnálom, ez kétségtelen. Hanem azért a felett is olyan erős kritikát gyakorolni, a milyen gyakoroltatott, talán még sem lehet. Mert a mi ennek a kis, vagy szűk voltát illeti, ki van mutatva, bogy az nem kisebb, mint ez a terem. Ez a június 11-én, szerdán. 175 terem 420 négyszögméter és az ülőhelyek száma 445; az uj képviselőházi ülésterem terjedelme 500 négyszögméter, a folyosón kivül pedig 390 négyszögméter és az ülőhelyek száma benne 433 s azok nem is olyan szűkek, mert nem 40 és 60 czentiméter szélcsségüek, hanem 54 és 55 czentiméter szélesek. Szélesebbek lehetnének, nagyobb lehetne a terem, jobb helye lehetne a hallgatóságnak és a zsurnalisztáknak: ez tökéletesen igaz és ebben a tekintetben bizonyos kifogások alaposan tehetők. De méltóztassék fölvenni, hogy akkor, a mikor a tervek megállapittattak, a fősuly az akusztikára, fordíttatott és azt nem lehet tagadni, hogy a kipróbálások után, a melyek történtek, az a terem sikerültnek mondható. Az építkezés ebben a tekintetben teljesen megfelel a czélnak, mert az akusztika abban a teremben igen jónak mutatkozik és azt hiszem, ez a legtökéletesebb, a mit ezen a téren el lehet érni. Már pedig ez a fődolog. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha már most a fűtés és a ventilláezió dolgai is beválnak, — mert ez a kérdés, — akkor talán az a körülmény, hogy a terem valamivel kisebb, mint kellene, nem esik olyan nagyon latba, a mint különben esett volna. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi aztán már most a többi dolgokat illeti, hogy ott bizonyos apró szobrocskák vannak és azok horribilis rosszak, nem szépek: hát ez sem áll így. Ezeket az ifjú szobrászgárda alkotta és köztük igen csinos és jó szobrok vannak : talán meg lehetett volna bronzozni valamennyit : piczi szobrok, nem is volt más czéljuk. Hogy egyik-másik festmény valakinek nem tetszik, az is meglehet, de az a szigora kritika, a melyet hallottam, nézetem szerint nem állja meg a helyét. Hogy a delegácziók üléstermében iskolapadok volnának, bizony az sem igy van. De hisz a delegáczió, ma is hallottuk, nem törvényhozó-testület, ott egy 60 tagból álló bizottság ülésezik és bizonyos számú hallgatóság van jelen, a kiknek valami nagy terem nem kell. Pichler Győző: Iskolapadok. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem iskolapadok! Vagy akkor ezek is azok. De ha olyan nagyon aggódik az én t. képviselőtársam a jövő delegáczióért és a delegátusok kényelméért, nagyon örülök, kivált ha a saját érdekében beszól. (Derültség.) Talán lesz szerencsénk a delegáezióban . . . Pichler Győző: Abból nagy baj lenne I Széll Kálmán miniszterelnök: Nem félek tőle sehogy sem, csak tessék bejönni, csak tessék a delegáczióban részt venni. Ha a függetlenségi párt részt venne ott, már mint a delegáczió megválasztott része, ugy, a mint a függetlenségi párt egy része cselekszi, én csak örömmel fogadnám, mert ott ellenzék volna. De hát nem olyan nagy dolog ez akkor sem, ha azok csakugyan olyan iskolapadformájuak is. Azon lehet változtatni. De hogy valami más ter-