Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-112

112. országos ülés 1902 május 12-én, hétjön. o lefelé csuszszék azon a sikamlós lejtőn, a melyre rálépett. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Rövid egynehány példával fogom illusztrálni ezt a mi felfogásunkat. (Halljuk ! Halljuk !) Az 1867 : XII. t.-cz. 11, szakasza a magyar hadseregről intézkedik. Törvény nem létező valamiről nem intézkedhetik. Ha tehát intézkedik az említett 11. szakasz a magyar hadseregről, az azt jelzi, hogy a 67-es törvény megalkotói felfogása szerint fel volt állitható a magyar hadsereg. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) E felfogást nem tette soha magáévá semmi kormány, s a magyar hadsereg ma sem létezik. Ugyanezen 11. szakasz a magyar hadsereget, az összes hadsereg kiegészitő részévé tette, de a magyar haderő nem kiegészitő részévé lett a közös hadseregnek, hanem beolvasztott részévé vált, beleolvashatott. (Igaz! Ugy van! a széls'íhaloläalon.) A 67-es törvény a hadsereg vezérletét és vezényletét az uralkodóra bizta. és ez természetes dolog is, mert minden monarchiában ez a jog uralkodói jog szokott lenni. De az ország zászlaja és az ország hivatalos nyelve nem képezhet a hadseregnél vezérleti és vezényleti ügyet (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és mégis a vezérlet és vezénylet a magyar zászlót és a magyar nyelvet kiküszöbölte a magyar haderőből. (Igaz ' Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Az 1867 : XII. t.-cz. 58. §-a világosan megadja az országnak azt a jogot, hogy a közgazdasági önállóságát létrehozza. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Ezzel a joggal az ország sohasem élt. A 6 7-es törvények a vámterület közösségét a vámszövetség létrehozásától tették függővé és ez természetes is, mert hogyha létrejön a vámterület közössége és ennek folytán közgazdasági politikájában az ország lemond önálló intézkedési jogáról, akkor szükséges az. hogy a közös vámterület kezelésének feltételei egy biztos alapon fekvő szövetség által legyenek megállapítva és ne lógjanak a levegőben ugy, mint abban az esetben lógnának, ha semmi szövetség nem léteznék a két állam közt. Mindennek daczára a közös vámterület most is megvan, vámszövetség j)edig nincs. A harminczöt év óta űzött téves közgazdasági politikának következése pedig az, hogy a magyar földmivelés csaknem tönkrement, a magyar ipart lehetetlen volt megteremteni, és az ország közgazdaságilag a pmsztulás szélére jutott, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) továbbá a közterhek folytonosan növekedtek, a közvagyonnak tőkéjét támadták már meg, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és az adózási képességet növelni nem is lehet, mert elméleti és gyakorlati igazság az. hogy védvámj>olitikával ugyanazon vámterület keretén belül egy mezőgazda-államnak és egy iparos államnak érdekeit egyenlően megvédeni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) A 67-es törvényekben hiába keresnénk akármilyen vonatkozást a bankegységnek elrendelé* sere, azért még sem állíttatott fel soha az önálló magyar nemzeti bank és Magyarország legfőbb hitelügyének kútforrása egy idegen részvényesekből álló, magánérdeket szolgáló magánrészvénytársaság, az Osztrák és Magyar Bank maradt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sok más általános okot is felhozhatnék még bizalmatlanságunk igazolására, de megelégszem az elsoroltakkal, mert nem akarok hosszasan szólani; rátérek tehát specziális bizalmatlanságunk okaira a jelen kormány iránt. (Halljuk! Halljuk!) Midőn Széll Kálmán igen t. miniszterelnök ur átvette a miniszterelnöki széket, akkor Magyarországnak szabad keze volt a közgazdasági téren; (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) a vámszövetség Ausztriával pár év előtt lejárt, a közös vámterület rövid provizóriumokkal volt fentartva ; az osztrákok az ottani helyzet következtében teljesen képtelenek voltak akármilyen ellenállásra, (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) teljesen képtelenek voltak akármilyen véleménynyilvánításra és a magyar kormány minden ellenállás nélkül érvényesíthette volna Magyarország törvényen nyugvó jogait a közgazdasági függetlenség érdekében. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Jól tudjuk azt, hogy a legfelsőbb körökben, Magyarország törvényeinek ezen jogos következménye nem talált volna, akkor sem — mint a hogy, fájdalom, nem találna most sem — készséges támogatásra. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) de épen abban különbözik a jelen uralkodó elődeitől, hogy tiszteletben tartja az általa szentesitett törvényeket. Sértés lenne tehát a jelen uralkodóval szemben az a feltevés, hogy ő épen olyan törvényeknek következményeit ne fogadta volna el, a mely törvényeket ő maga nemcsak hogy szentesitett, de e törvényekre támaszkodva magát meg is koronáztatta, ugy, hogy ezen törvényekhez őt az ő uralkodói esküje is köti. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így lévén a dolog, fel nem tehető az. hogy a magyar király ne engedte volna meg, hogy Magyarországnak törvényadta világos joga érvényesüljön. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloläalon. > De a helyett, hogy ezt érvényesíteni megkisérlette volna az igen t. miniszterelnök ur, ő helyesebbnek vélte egy ügyes formulával . , . Polczner Jenő: Mindig csak a formula! Széll Kálmán miniszterelnök : Ismeretes volt! Kossuth Ferencz: Igenis egy ismeretes formulával, a melyet mi nem helyeseltünk . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az önöké is csak formula! Kossuth Ferencz: A mienk elv és nem formula. Széll Kálmán miniszterelnök: Majd meg fogom mondani! Kossuth Ferencz: . . . ismétlem: a mely formulát mi nem helyeseltünk, bár az akkori pártközi egyezménynek része volt annyiból, hogy