Képviselőházi napló, 1901. VII. kötet • 1902. május 12–junius 20.

Ülésnapok - 1901-115

102 115. országos ülés 1902 május 15-én, csütörtökön. Széll Kálmán miniszterelnök: De igenis viccz az, a midőn ilyen kijelentéseket gruppirozásnak neveznek! (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Pichler Győző: Én nagy örömmel és lelkesedéssel hallottam a miniszterelnök ur szavait, a melyeket Lindner Gusztáv képviselőtársamnak mondott, azonban én mindebben csak szavakat látok. Ugy< tudom, hogy három év óta Magyarország miniszterelnöke Széll Kálmán és ezen idő alatt létezik egy magyar törvény, a mely meghozatott, a mely szentesittetett, de a mely soha végre nem lett hajtva, életbe nem lépett. Ez a törvény a helységnevekről szóló törvény, a melyet mi letárgyaltunk, a főrendiház elfogadott, mely szentesítve van és a melyet kötelessége volna a miniszterelnöknek úgyis, mint belügyminiszternek életbe léptetni. (Igaz f Ugy van a szélsöbaloldahn.) Az a törvény, daczára annak, hogy három év óta meg van alkotva, életbe nem lépett, a mi annak a jele, hogy szász képviselőtársainknak elég hatalma és befolyása van arra, hogy megakadályozzák azt, hogy az a törvény életbe lépjen. (Ellenmondások a, szászok padjain.) Én nem akarok most szász képviselőtársaimmal vitatkozni, nem akarok semmifék: dologra rámutatni, a mi az ő ügyükre vonatkozik; én egyszerűen csak azt kérdezem a miniszterelnök úrtól, hogy mondjon záros határidőt, hogy mikor lépteti életbe a helységnevekről szóló törvényt, és annak foganatosítására minden intézkedést mikor fog megtenni ? Mi már vagy ötször, hatszor reklamáltuk, és a miniszterelnök ur mindig azt mondta, hogy ez nagy történeti munkálatokkal és nem tudom, mivel van összekötve. Most hagytunk neki elég időt, kérdem tehát a miniszterelnök urat, hogy mikor akarja életbeléptetni ezt a törvényt? Olay Lajos: A gazdáik nem engedik! Bécs! Pichler Győző: Én csak egy változásra hívom fel a t. ház figyelmét. (Ralijuk! Halljuk!) Eddig a miniszterelnök ur, ha nyilatkozott ebben a kérdésben — az idő rövidsége miatt nem birom a naplóból ráolvasni — mindig egy korrekt álláspontot foglalt el, mely korrekt volt az önök szempontjából is, t. i. mindig igy beszélt: legyenek meggyőződve, hogy a magyar érdekeket, a gazdasági és ijjari és egyéb érdekeket nem fogom engedni megrövidíteni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ugyanezt mondtam ma is! Pichler Győző: Bocsánatot kérek, méltóztassék csak distingválni a miniszterelnök urnak. ma nem ugy beszélt. Széll Kálmán miniszterelnök: Ez egyszerűen nem igaz! Pichler Győző: A t. miniszterelnök ur a következőket mondta, a mi hiányzik minden eddigi beszédéből — mondom, ha holnapra halasztottam volna beszédemet, ráolvastam volna — ez volt a kifejezése: mindkét fél érdeke, mindkét állam érdeke, folyton mindkét fél érdekéről beszélt. (Mozgás a szélsöbaloldahn.) Itt a magyar parlamentben e tekintetben felállítom a tükör másik oldalát. Széll Kálmán miniszterelnök: Én a magyar érdekekről épugy beszéltem! Hiszen egyezkedésről van szó! Pichler Győző: Bocsánatot kérek, a miniszterelnök ur eddig mindig csak a magyar érdekeket hangoztatta, a mikor megkérdezték; ma volt az első eset, hogy mindkét félről és mindkét államról beszélt. Midőn elfoglalta miniszterelnöki székét, — majd a naplóból ki fogom keresni és ráolvasom — és később is, mikor kérdést intéztek hozzá miniszterelnökségének hatodik, nyolczadik hónapjában, midőn a Thun-kabinetben kitört a válság Bécsben, abban a nagyon válságos időben, mikor a miniszterelnök ur kétségtelenül a magyar érdekek mellett sikra szállva győzelmet aratott Thun felett, azokban a válságos napokban és azután is bármikor kérdést intéztek hozzá, mindig a leghatározottabban azt az álláspontot foglalta el, hogy a Bádenivel kötött kiegyezésből, a melyben benn vannak az átutalások és a melylycl szemben van a quótaemelés, a melyhez az ő formulája is hozzájutott, egy betűt sem enged, azzal a kiegyezéssel vagy áll, vagy bukik. Ezek voltak a szavai. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem voltak ezek a szavaim! Pichler Győző: Bocsánatot kérek, a miniszterelnök ur ma azt mondja, hogy semmiféle olyan módosításba bele nem megy, a mely a mostani kiegyezést alapjában módosítaná vagy érintené. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt sem mondtam! Pichler Győző: De, hogy mi az alapja annak a kiegyezésnek, mi nem tudjuk. Azt már megint különbözőkép lehet magyarázni. Tehát a miniszterelnök ur mai szavaiból kitűnik az, hogy valami eshetőség a módosításra fennállhat. Széll Kálmán miniszterelnök: Semmi sem tűnik ki! Pichler Győző: No hát, igen t. miniszterelnök ur, én meg vagyok győződve, hogy a jövő meg fog czáfolni engem; hogy meg fog czáfolni engem a jövő a miniszterelnök ur személyére vonatkozólag, mert a miniszterelnök ur nem fog módositani, — nekem ez a meggyőződésem — első szavának fog állani, nem j>edig a mainak. Széll Kálmán miniszterelnök: Az ugyanaz! Pichler Győző.: Nem ugy van! Ezt én, kétségbevonom. Olvasni-irni tanultam én is. Én is tudok valamit megérteni. Én meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök ur nem fog módositani. De, t. ház. kérdem én, ha a miniszterelnök ur nem fog módositani, mivel van ezzel az országon, a hazán segítve? Engedje meg a t. ház, hogy e kérdésnél pár perczig pihenve, feltüntessem az uraknak csak egész röviden az osztrák viszonyokat ugy, a mint vannak; nem fogok visszaélni a ház türelmével és a kiszabott idővel. (Halljuk! Hall-