Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-101
101. országos ülés 1902 Elnök: B szerint Ráth Endre képviselő ur a kérvényezésre meghatározott 30 napi határidő fentartása mellett igazolt képviselőnek jelentetik ki, és minthogy a ház osztályai közül a IX. osztálynak van a legkevesebb tagja, a IX, osztályba soroztatik. Következik az indítvány- és interpellácziós-könyv felolvasása. Lázár Árpád jegyző: Tisztetettel jelentem, hogy az inditvány-könyvben nincsen bejegyzés. Az interpellácziós-könyvben azonban a következő bejegyzés van: Április 25-én, dr. Nessi Pál. a pozsonyi színielőadások nyelve tárgyában, a belügyminiszterhez. Elnök: Az interpelláczió a szokott időben, az ülés végén, fog meg tétetni. Következik a napirend: az igazságügyi tárcza 1902. évi költségvetésnek (írom. 75) folytatólagos tárgyalása, Farkas József jegyző: Babó Mihály! (Halljuk! Halljuk !) Babó Mihály: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tegnapi beszédében a t. igazságügyminiszter ur nyílt férfiassággal és őszinteséggel tette meg azt a kijelentést, hogy igen sok a baj; akármerre nézünk, mindenütt orvosolni, javítani való van. Ez a beismerés, t. ház, kétségtelenül igazolja az ellenzéki padokról elhangzott kívánalmakat az igazságügyi kormányzattal szemben, és fényes bizonyítéka annak, hogy azok az óhajtások és kívánalmak, a melyek erről az oldalról elhangzottak, magának a népnek, a nemzetnek érdekében valók és különösen igazolta ezt a t. miniszter ur felszólalása folyamán azzal, hogy azoknak a kívánalmaknak túlnyomó részét maga is megvalósitandónak jelentette ki. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A kihágásokra vonatkozólag azonban a t. miniszter ur, a midőn elismeri, hogy e téren valóban túltengés van, a mi megnyugtatásunkra és a közönség megnyugtatására csupán azt az egy kijelentést tette, hogy ez Európa-szerte így van, ós önmagát illetőleg azzal védekezik, hogy hiszen, a mikor a kikágási törvény megalkottatott, ő abban nem vett részt, a túltengésért tehát felelőséggel nem tartozik, mert a kihágások azon felhatalmazás ^következtében szaporodtak meg, a melyet a törvény ad meg szabályrendeletek alkotására. Arra utalt a t. miniszter ur, hogy hiszen épen e bajok szanálására a belügyminiszter ur csak a közelmúltban adta ki azt a rendeletet, a melyben felhívja a közigazgatási hatóságokat, hogy az ítéleteknél lehető kímélettel járjanak el. Azt hiszem, hogy akkor, a mikor a t. miniszter ur tényleg elismeri a túltengést, elismeri azt, hogy ez közbaj, akkor nemcsak joga, de kötelessége gondoskodni arról, hogy a baj orvosoltassék. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Módjában áll a t. miniszter urnak az, hogy a törvénynek a felhatalmazásra vonatkozó intézkedései elé bizonyos íprilis 26-án, szombaton, 93 korlátokat szabjon, természetesen törvényhozási utón. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A tőzsdebiróságra vonatkozólag is tett egy kijelentést a t. miniszter ur, a mennyiben azt mondta, hogy annak a szabályozásáról az életbeléptetési törvény alkalmából fog gondoskodni, mert — a mint jelezte álláspontját — nem lévén költségvetése ez idő szerint, a Damokles kardja függött felette. Azt gondolom, a t. miniszter ur nem fog megezáfolni, a mikor azt mondom, hogy ebben a tekintetben a költségvetés hiánya miatt semmiféle oly nyugtalanságot nem kellett éreznie, mert hiszen tudja és tudnia kellett azt, hogy a túloldal, a mely a többséget képezi, mindazokat az intézkedéseket, a melyeket a t. miniszter ur bármily irányban előterjeszt, megszavazza. Plósz Sándor igazságügyminiszfer: Óh nem! Babó Mihály: Mindenesetre megfelelő bírálat után, de mint többség megszavazza és támogatni fogja. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az ügyvédi függetlenség és önállóság mellett a t. miniszter ur elég meleg hangú nyilatkozatot tett. Az ő kijelentése azonban csak viszhangja volt annak, a mit az ügyvédi kaitagjai a házon kívül és a házban hangoztatnak, hogy t. i. az a mozgalom, a mely az ügyvédség helyzetének javítására vonatkozik, nem az anyagi érdekekre van irányítva, annak czólja az, hogy azt a testületet, a mely Magyarország közéletében oly fontos szerepet játszik, a mely a maga önállóságát és függetlenségét egymaga tudta kormánynyal és uralkodó hatalommal szemben megőrizni, fenn kell tartani a jelenben, és meg kell menteni a jövendő számára. Igenis csak azok az ügyvédek, és csak az az ügyvédi kar érdemel tiszteletet, a mely hivatása magaslatán állva, menten az anyagi érdekektől és tekintetektől, az igazság keresésében bárkivel szemben, bárhol tudja és akarja is érvényesíteni az ő tudását, az ő ismereteit. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azonban, t. képviselőház, az igen t. igazságügyminiszter urnak elhangzott kijelentése folytán csupa következetességből kellett volna engedni azon merev álláspontjából, melyet az ügyvédi nyugdijintózménynyel szemben elfoglalt; mert hiszen, a mint ő nagyon jól tudja, az ő jelenlétében tartott országos ügyvédgyülésen, épen akkor, midőn ő is felszólalt az ügyvédi gyűlésen, nyíltan fentartatott az ügyvédgyülés által a szabad véleménynyílvánulás és a javaslatoknak szabadon való megtétele és igy abból, — mely javaslat a t. igazságügyminiszter ur elé kerülve, helyeslésével nem találkozott — nem az következik, hogy a nyugdíjintézmény megalakítását ad Graecas Calendas halasztani kell, hanem az, hogy mód és alkalom nyújtassák arra, hogy az akként szabályoztassék, hogy a míg egyrészről a jogosult érdekeket kielégíti, másrészt a nemzet
