Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-100
78 100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. sabb, sokkal nemzetiebb, hazafisága és ezen czélok iránti érzéke sokkal magasabban áll, semhogy részemről még csak egy figyelmeztető szóra is rászorulna. De állitom azt, hogy az igazságügyi kormányzatnak, tehát a magasabb értelemben vett államrendészetnek bírósági közegei sokszor önfeledten nézik az ilyen üzelmeket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt tehát igenis szükségesnek tartom, hogy az igazságügyminiszter ur hivatalból is tegye kötelességükké ezeknek az állami közegeknek azt a Wacht an der Donau-t, azt a mi magyar törvényeink fölött való őrködést, a melyet eddig mi társadalmi vagy politikai utón gyakoroltunk és gyakorolni fogunk ezután is, de arra nekünk hatalmunk nincs, hogy a r megtorló törvényeknek is érvényt szerezzünk. Én pedig ezeknek a törvényeknek érvényt akarok szerezni, mert azt látom, hogy az államkötelékünk és nemzetiségeink közötti béke egy rendszeres, kíméletlen, hazafiatlan izgatással a legvégső veszély elébe vitetik olyan fajokkal szemben, a kikkel különben eddig a legjobb békességben és egyetértésben éltünk. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Itt én visszaesést, itt én mulasztást láttam, és azért bocsánatot kérek, hogy a vitának ilyen előrehaladott stádiumában is kénytelen voltam a t. házat ezzel fárasztani. Különben a költségvetést elfogadom. (Zajos helyeslés és ájenzés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözüli.) Elnök: Az ülést tíz perczer felfüggesztem (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nagy örömmel láttam, hogy a t. házban pártkülönbségre való tekintet nélkül minő meleg érdeklődés nyilatkozik meg az igazságügy kérdései iránt. Azt is örömmel konstatálhatom, hogy a t. felszólalók nézetével szintén / pártkülönbség nélkül igen sokban egyetértek. És ez reám azt a kötelességet rója, hogy minden erőmet megfeszítve igyekezzem azon czélok megvalósítására, a melyekre nézve a ház hozzájárulásával találkoztam. Azt tapasztaltam, hogy egy kissé igen is nagy a bizalom én hozzám; nemcsak egyes kérdések megoldását várják tőlem, hanem igazságügyi alkotásainknak összes hibáit felsorolták ; felsorolták az adminisztráczióban, de nemcsak az adminisztráczióban, hanem olyan téren is előforduló hibákat, a melyek kormányzati utón egyáltalában nem orvosolhatók, és mindezek orvoslását tőlem várják, tőlem kívánják. Hiszen igaz, t. uraim, hogy igen sok a baj; akármerre nézzünk, mindenütt orvosolni, javítani való van. Itt van az általános polgári törvénykönyv; itt van a polgári perrendtartás, a végrehajtási törvény, az ügyvédi rendtartás, a telekkönyv, a biztosítási jog, a kereskedelmi jog, a katonai büntető-perrendtartás és azután még a polgári büntető-perrendtartás is; sajnos, alig megalkotott törvények, imitt-amott valósággal javításra szorulnak. De, t. ház, egy bizonyos sorrendet mégis kénytelenek leszünk az alkotásokban tartani; mindent egyszerre nem lehet megalkotni, (ügy van! Ugy van! jobbfelöl,) és, azt hiszem, hogy elég nagy feladatok előtt állunk, a melyek most legközelebb csakugyan megvalósíthatók is lesznek. Mielőtt azonban ezek vázolására röviden reátérnék, legyen szabad néhány észrevételre, a melyek általában az én irányzatomra vonatkoznak, megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Itt van mindenekelőtt Szivák Imre t. képviselő urnak az az észrevétele, hogy az irányzat ma nem elég liberális, hogy a liberalizmusban hanyatlás állott be. Én nem tudom, t. ház, hogy az igazságügyi tárcza feladatai tekintetében hol látja ő a liberalizmusban ezt a hanyatlást. Talán az egyházpolitikai törvényekben? vagy talán a bűnvádi perrendtartásban? az esküdtszék intézményében? a szóbeliség, nyilvánosság és közvetlenség behozatalában ? (Elénk tetszés jobbról.) Yagy talán nekem mondja ezt, azért, hogy a büntető-perrendtartást életbe léptettem? (Élénk tetszés jobbról.) Azt hiszem, ezen életbeléptetés ellen senkinek sem lehet kifogása. (Ugy van! Ugy van!) Hiszen Visontai képviselő urnak talán nincs valami nagy oka engem dicsérni, és ő mégis különösen kiemelte azt a főügyészi körrendeletet, a melyet én kibocsátottam, mint liberális, humánus, a büntető perrendtartás szellemének valóban megfelelő rendelkezést. (Ugy van! Ugy van!) Visontai Soma: Ugy is van! Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Beszélt Szivák Imre t. képviselő ur a kihágásokról, és pedig két irányban. Egyik irányban felhozta azt, hogy túlságosan sok a kihágás. Hiszen az Európa-szerte ismeretes dolog, hogy a kriminalitás terén túltengésben szenvedünk. Alig mozoghat, alig léphet egyet az ember, a nélkül, hogy bele ne ütközzék a kriminalitásba. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt mindenütt érzik, ez nem specziálisan a mi bajunk, és ezt orvosolni, e bajon javítani kell. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Krasznay Ferencz: A német szisztéma! Plósz Sándor igazságiigyminiszter: De bocsánatot kérek, ebben talán nem én vagyok a hibás; hiszen az 1879-iki kihágási büntető-törvénykönyv felhatalmazása alapján keletkeztek azok a rendeletek, én pedig annak megalkotásában részt nem vettem. Babó Mihály: A felhatalmazás nem kötelesség ! Plósz Sándor igazságiigyminiszter; Külön-
