Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

78 100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. sabb, sokkal nemzetiebb, hazafisága és ezen czélok iránti érzéke sokkal magasabban áll, semhogy részemről még csak egy figyelmeztető szóra is rászorulna. De állitom azt, hogy az igazságügyi kormányzatnak, tehát a magasabb értelemben vett államrendészetnek bírósági kö­zegei sokszor önfeledten nézik az ilyen üzelme­ket. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt tehát igenis szükségesnek tartom, hogy az igazságügy­miniszter ur hivatalból is tegye kötelességükké ezeknek az állami közegeknek azt a Wacht an der Donau-t, azt a mi magyar törvényeink fölött való őrködést, a melyet eddig mi társa­dalmi vagy politikai utón gyakoroltunk és gya­korolni fogunk ezután is, de arra nekünk ha­talmunk nincs, hogy a r megtorló törvényeknek is érvényt szerezzünk. Én pedig ezeknek a tör­vényeknek érvényt akarok szerezni, mert azt látom, hogy az államkötelékünk és nemzetisé­geink közötti béke egy rendszeres, kíméletlen, hazafiatlan izgatással a legvégső veszély elébe vitetik olyan fajokkal szemben, a kikkel külön­ben eddig a legjobb békességben és egyetértés­ben éltünk. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső­baloldalon.) Itt én visszaesést, itt én mulasztást lát­tam, és azért bocsánatot kérek, hogy a vitá­nak ilyen előrehaladott stádiumában is kény­telen voltam a t. házat ezzel fárasztani. Különben a költségvetést elfogadom. (Zajos helyeslés és ájenzés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözüli.) Elnök: Az ülést tíz perczer felfüggesztem (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Plósz Sándor igazságügyminiszter: T. kép­viselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nagy örömmel láttam, hogy a t. házban pártkülönbségre való tekintet nélkül minő meleg érdeklődés nyilatko­zik meg az igazságügy kérdései iránt. Azt is örömmel konstatálhatom, hogy a t. felszólalók nézetével szintén / pártkülönbség nélkül igen sok­ban egyetértek. És ez reám azt a kötelességet rója, hogy minden erőmet megfeszítve igyekez­zem azon czélok megvalósítására, a melyekre nézve a ház hozzájárulásával találkoztam. Azt tapasztaltam, hogy egy kissé igen is nagy a bi­zalom én hozzám; nemcsak egyes kérdések meg­oldását várják tőlem, hanem igazságügyi alkotá­sainknak összes hibáit felsorolták ; felsorolták az adminisztráczióban, de nemcsak az adminisztrá­czióban, hanem olyan téren is előforduló hibá­kat, a melyek kormányzati utón egyáltalában nem orvosolhatók, és mindezek orvoslását tőlem várják, tőlem kívánják. Hiszen igaz, t. uraim, hogy igen sok a baj; akármerre nézzünk, mindenütt orvosolni, javí­tani való van. Itt van az általános polgári tör­vénykönyv; itt van a polgári perrendtartás, a végrehajtási törvény, az ügyvédi rendtartás, a telekkönyv, a biztosítási jog, a kereskedelmi jog, a katonai büntető-perrendtartás és azután még a polgári büntető-perrendtartás is; sajnos, alig megalkotott törvények, imitt-amott valósággal javításra szorulnak. De, t. ház, egy bizonyos sorrendet mégis kénytelenek leszünk az alkotá­sokban tartani; mindent egyszerre nem lehet megalkotni, (ügy van! Ugy van! jobbfelöl,) és, azt hiszem, hogy elég nagy feladatok előtt ál­lunk, a melyek most legközelebb csakugyan meg­valósíthatók is lesznek. Mielőtt azonban ezek vázolására röviden reátérnék, legyen szabad néhány észrevételre, a melyek általában az én irányzatomra vonatkoz­nak, megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) Itt van mindenekelőtt Szivák Imre t. kép­viselő urnak az az észrevétele, hogy az irányzat ma nem elég liberális, hogy a liberalizmusban hanyatlás állott be. Én nem tudom, t. ház, hogy az igazságügyi tárcza feladatai tekintetében hol látja ő a liberalizmusban ezt a hanyatlást. Talán az egyházpolitikai törvényekben? vagy talán a bűnvádi perrendtartásban? az esküdtszék intéz­ményében? a szóbeliség, nyilvánosság és köz­vetlenség behozatalában ? (Elénk tetszés jobbról.) Yagy talán nekem mondja ezt, azért, hogy a büntető-perrendtartást életbe léptettem? (Élénk tetszés jobbról.) Azt hiszem, ezen életbeléptetés ellen senkinek sem lehet kifogása. (Ugy van! Ugy van!) Hiszen Visontai képviselő urnak talán nincs valami nagy oka engem dicsérni, és ő mégis különösen kiemelte azt a főügyészi kör­rendeletet, a melyet én kibocsátottam, mint liberális, humánus, a büntető perrendtartás szel­lemének valóban megfelelő rendelkezést. (Ugy van! Ugy van!) Visontai Soma: Ugy is van! Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Beszélt Szivák Imre t. képviselő ur a kihágásokról, és pedig két irányban. Egyik irányban felhozta azt, hogy túlságosan sok a kihágás. Hiszen az Európa-szerte ismeretes dolog, hogy a kriminali­tás terén túltengésben szenvedünk. Alig mozog­hat, alig léphet egyet az ember, a nélkül, hogy bele ne ütközzék a kriminalitásba. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt mindenütt érzik, ez nem specziálisan a mi bajunk, és ezt orvosolni, e bajon javítani kell. (Mozgás a szélső­baloldalon.) Krasznay Ferencz: A német szisztéma! Plósz Sándor igazságiigyminiszter: De bo­csánatot kérek, ebben talán nem én vagyok a hibás; hiszen az 1879-iki kihágási büntető-tör­vénykönyv felhatalmazása alapján keletkeztek azok a rendeletek, én pedig annak megalkotásá­ban részt nem vettem. Babó Mihály: A felhatalmazás nem köte­lesség ! Plósz Sándor igazságiigyminiszter; Külön-

Next

/
Thumbnails
Contents