Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

72 100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. talán községenkint kellene a szocziálizmus kataszterét megcsinálni, községenkint kellene kinyomoznia azokat az okokat, a melyek ott a társadalmi elégületlenséget okozzák, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha j>edig ez áll, akkor azt hiszem, általános jogi szabályozás, a amelynek kiindulási pontja az elrettentési theoria, czélhoz nem fog vezetni. Már most, ha ennél a kérdésnél vagyok, méltóztassék megengedni, hogy érintsem az igazságügy azon szervezeti kérdéseit, a melyekkel én a szocziális bajokat első sorban orvoslandóknak hiszem. (Halljuk! Halljuk!) Kevés ujat fogok mondhatni, mert ezek nagyjában már érintve voltak. Ezeket inkább csak úgyszólván sürgönyszerű rövidséggel egy jxrogrammba foglalva kívánóin a t. ház figyelmébe ajánlani, (Halljak! Halljuk-!) még pedig olyképen, hogy ennek az igazságügyi szocziális reformnak is a kiindulási pontja a deczentralizáczió legyen. Deczentralizáczió alatt pedig értem azt, hogy a jogszolgáltatásnak egészét, lehetőleg minden közegét közelebb kell vinnünk a néphez. Azt a helyzetet, a mi pl. nálam is választókerületemben van, hogy egyes községek 70—80 kilométernyire vannak a bírósági székhelytől, hogy a legcsekélyebb jogügyben is háromszor-négyszer kénytelenek napokra menő idő- és munkaveszteséggel befáradni, a mig ügyeiknek ellátását megnyerik, ezt igy fentartani nem lehet. Holló Lajos: Ez a mai rendszer! Szivák Imre: A deczentralizáczió pedig csak abban az irányban történhetik, hogy nekünk több kisebb járásbíróságot kell szerveznünk, tehát a járásbíróságokat és a telekkönyvi hatóságokat szaporítanunk kell. (Helyeslés.) De ezzel sem lesz minden baj orvosolva; még mindig jelentékeny tömege a szegény népnek távol fog maradni a deczentralizált székhelyektől is. Ezekre nézve egyik képviselőtársam a túloldalról, SimonyiSemadam Sándor, felvetette a régi birói székek eszméjét. Plósz Sándor igazságiigyminiszter: Benne van az életbeléptetési törvény tervezetében ! Szivák Imre: Ezek a vándorbiróságok azok, a melyeknek hivatása lesz, hogy bizonyos meghatározott időszakban kiszálljanak és ott helyben szolgáltassák ki az igazságot; természetesen mindig ügyelni kell arra, hogy egy és ugyanazon kiszállás költségei mérsékeltek és valamennyi érdekelt fél között elosztandók legyenek, ne pedig külön felszámításra nyújtassák alkalom. A szegény emberek peres-ügyes bajai kétségtelenül megérdemlik azt, hogy ezek intézésének költségei bizonyos fokig az állam által viseltessenek, illetőleg azok viselése az állam által megkönnyebbít tessék. Én azt gondolom, hogy az 50 írton aluli tárgyú perek megérdemlik, hogy illeték- és bélyegmentesen kezeltessenek. (Helyeslés.) Ebbe a körbe tartozik az is, hogy a végrehajtói intézmény reformáltassék; mert az, kérem, ismét lehetetlen helyzet, hogy ötven-hatvan forintos szubstrátumu perekben 13—14 frtra megy az, a mit a végrehajtó törvényes skála szerint felszámithat, a mit fel is számit és be is hajt a félen. (Ugy van!) A végrehajtók államosításának kérdése is, azt hiszem, megérett dolog. Továbbá deczentralizálni kell a közjegyzői intézményt is. A mint a mólyen tisztelt igazságügyminiszter urnak már nagynevű elődje, Szilágyi Dezső mondotta, ezeketa nagy jogászi latifundiumokat, a melyek a nagy közjegyzőségekben vannak, meg kell szüntetni. (Helyeslés.) Méltóztassék arról meggyőződve lenni, hogy ennek a nemzetnek intelligencziája van olyan nagy, hogy képes a közjegyzői szükségletet kisebb helyeken is ellátni; méltóztassék próbát tenni és a közjegyzőségeket deczentralizálni, kisebb helyekre is kivinni és meg méltóztatik győződni, hogy Magyarországon pályázat nem lesz, a mely eredménytelenül maradjon, hogy arra megfelelő szakerő ne jelentkezzék. Én ilyet nem tudok Magyarországon, Annyival könnyebben lehet e tekintetben a bajokon segíteni, mert a félreeső helyeken, a mint már fel is vettetett, az ügyvédeket magukat is meg lehet bízni a közjegyzői teendők teljesítésével. ! Ugy van !) Most még egy másik, egészen uj szocziális intézményre kívánom a t. igazságügyi kormány figyelmét felhívni: ez a vagyontalanok jogvédelme. Ma ugy hiszszük, hogy az igazi szegény ember nem az, a ki kalapját kezébe tartva, az utczasarkon alamizsnáért könyörög. Talán szegényebb az, a ki azt hiszi, hogy neki joga van, neki követelése van valaki ellen, de a megfelelő vagyoni eszközök hiányában nem képes jogához, nem képes vagyonához hozzájutni. A.z az intézmény a pártfogó ügyvédek intézménye, a mely — megengedem — az uj perrendtartási tervezet 116. §-ában bizonyos fokig extenzive kiterjesztetik, valamit segit a bajon, de ez nem elég. JSÍem elég intenzív az az ingyenes jogsegély, melyet a szegény népnek adunk vagy adni tartozunk. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy az ügyvédi kar e tekintetben a rá váró áldozatokat készséggel fogja viselni. Én legalább ugy tudom, hogy a kamaráknak tagjai nagyon szívesen fognak arra vállalkozni. (Helyeslés a jobb- és a szélsőbal-oldalon.) És az ingyenes jogvédelmet necsak akkor nyújtsuk már, mikor egy szegény embernek a baja peressé válik, mikor az a bíróság elé kerül, hanem annak előleges stádiumaiban. Ez a jogsegély kell, hogy kezdődjék az ingyenes tanácsnál. Sokszor ott dől el a per sorsa, sokszor minden attól függ, milyen jogi tanácscsal láttatik el az a szegény ember, és a mai rendszer mellett könnyen megesik, hogy mig az a szegény ember a maga szegénységi bizonyítványát, a mely a pártfogó ügyvéd kirendeléséhez szükséges, megkapja, vagy a mig ma-