Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-100
100. országos ülés 1902 törekednünk, hogy az egész bíráskodás minden terén érvényesüljön az annyira, a mennyire független bírónak Ítélete. (Tetszés a szélsöhaloldalon.) És a midőn bűntények miatt Magyarországon csak 299 embert jelentenek fel, a kiknek csak 18°/o-a Ítéltetik el, akkor kihágásért 322.000 embert el is Ítélnek . . . Gabányi Miklós: Csakhogy azoknak kilencztizede ellenzéki! Eötvös Bálint: ... legtöbbnyire nem járásbirósági, hanem közigazgatási hatósági eljárás utján. És itt fel kell vetnem egy érdekes megfigyelést, a melyből én azt a konzequencziát vonom le, hogy a mi erdei törvényünk elhibázott alkotás. Rakovszky István: Az már igaz ! Eötvös Bálint:... Kimutatta az igen t. kormány a közállapotokról szóló jelentésében, hogy 822.000 ember ítéltetett el kihágásért, mint előbb is emiitettem. Mit gondol a t. ház, az erdei kihágások ennek hány perczentjét képezik ? Óriási hányadát: 22 perczentjét, a mi azt jelenti, hogy 71.000 ember Ítéltetett el erdei kihágásért, holott tudjuk, hogy Magyarország nem erdő. tehát ezt a kihágást csak Magyarország csekély részén lehetett elkövetni, ott, a hol erdő van. Általában 1900-ban Magyarországon kihágásért minden 50-ik ember elitéltetett. Ez azt mutatja, hogy a kihágási törvényalkotás, a melyet olyan könnyelműen kibocsátott a törvényhozás a maga kezéből, ismét visszaveendő, és nem szabad megengedni semmiféle helyhatóságnak vagy rendőrkapitánynak, hogy a maga gusztusa szerint kihágásokat statuáljon. Mert az a jogállapot, hogy Magyarországon minden 50-ik ember kihágásért ítéltetett el, nem azt jelenti, hogy az emberek voltak rosszak, hanem azt, hogy a kihágási bíráskodás, és a kihágási törvény rossz. Ennek a rosszaságát mutatja, hogy az a 71.000 ember, a ki erdei kihágásért elítéltetett, nem követhetett el kihágást, hanem az erdészeti törvény az, a mely a maga vexatórius és a néj) érdekeit egyáltalában figyelembe nem vevő intézkedéseivel a kihágások egész tömegét statuálta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Egy oly törvény, a melynek uralma alatt 71.000 ember ítéltetik el évenkint az ország 1 l i területén, a hol erdők vannak, mert másutt nem is követhetnek el erdészeti kihágást, azt hiszem legalább, (Mozgás.) nem arra mutat, hogy a népességbon van a hiba, hanem arra, hogy a törvényben, (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) mert az olyan törvény, a mely az emberek gyakorlatával, az eddigi gazdasági berendezkedéssel ellentétben akarja őket minden megszorítással megterhelni, nem felel meg a nép gazdasági érdekeinek. (Igaz! TJgy van! a szélsöhaloldalon.) Már pedig, a mint az előbb is mondottam, én nem ismerek czélul jogrendszert, hanem czélul ismerem az együtt élő emberek istápolását, (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) KÉPYH." NAPLÓ. 1901 1906. VI. KÖTET. április 25-én, pénteken. 65 Midőn az igen tisztelt igazságügyminiszter ur és közöttem még a tanárnak és hallgatónak viszonya állott fenn, magyarázta ő a perrendtartást az egyetemen és midőn elmondta a jogelveket, a melyek szerint a perrendtartásnak felépítve lenni kell, vagy a mint felépítve van, magyarázatát azzal fejezte be: különben ez gyakorlati kérdés, a melyet legjobban a gyakorlatból tanulhatnak meg. (Derültség. Plósz Sándor igazságügyminiszter tagadólag int.) Ezt a hallott felvilágosítást használom én fel most és azt mondom: ez az egész törvény-végrehajtás, a mi nálunk Magyarországon van, hiába épül fel akárminő jogrendszeren is, a gyakorlatban abszolúte nem jól alkalmaztatik. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) És azért felhívom az igen tisztelt miniszter ur figyelmét arra, hogy pl. — hogy csak egy kis példát említsek — terjeszsze ki figyelmét arra is, hogy a büntető-tanácsok elnökei ne olyan módon iparkodjanak a pártatlan bíróságot képviselni, mint elnökök, hogy a tanukra rárivallnak és ráripakodnak, hogy »maga hazudik« . . . (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Nessi Pá!: Ez már igaz! Eötvös Bálint: . . . mert mihelyt egy törvényszéki elnök — és hogy ez tényleg így van, arra nézve tessék akármelyik nagyobb büntető tárgyalást meghallgatni a saját fülével — azt mondja annak a tanúnak, hogy »maga hazudik«, már akkor az a biró preokkupálva van. Ki kell venni a kérdezési jogot, mint első kérdezőtől a bíróság kezéből, mert kérdezzen az ügyész mint vádló, kérdezzen az ügyvéd, mint védő, ha hiányt lát, kérdezzen a törvényszék, mint pótló. A mig, t. képviselőház, a kérdezési jog az elnök kezébe van letéve különösen, ezt, mondhatom, mindenütt vagy a vádlott előnyére, vagy a vádlott hátrányára gyakorolja, de soha tárgyilagosan. (Igaz! ügy van! a szélsöhaloldalon). Akármikor folyik egy nagy büntető tárgyalás, olvassuk a referádákat róla, (Halljuk! Halljuk!) olvassuk azt is, hogy a biró rászól a tanura: »ÜSÍe kerteljen maga!« Hát honnan tudhatja egy pártatlan biró, hogy az illető kertel-e vagy nem ? Szabad-e feltenni egy pártatlan bírónak akármelyik tanúról, hogy az illető tanú kertel ? Ezt nem szabad sem tudni, sem feltenni, mert abban a pillanatban, a mint tudja vagy felteszi, az elfogulatlan bíráskodásnak vége van. Íme, ennyit ér a hires jogrendszer a gyakorlati alkalmazásban. Azért, ha ilyen hibára rátalálunk, javítsunk azonnal, vegyük el azt az első kérdezési jogot és csak mint pótlást, mint felvilágosítást adjuk meg a biróságnak, mert a bírónak nem az a feladata, hogy rábizonyítsa a terheltre, hogy bűnös, hanem feladata az, hogy az előtte lefolytatott ügyben hozzon ítéletet. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon). Ez régi sérelme az egész jogászvilágnak, hogy a birói tárgyalások vezetése rendszerint tendencziózus. (Igaz! Ugy van! a, szélsöhaloldalon). Nem is 9
