Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-100

100. országos ülés 1902 április 25-én, pénteken. 63 értetődő dolog, a kereset következménye; szenvedi a biztosítási végrehajtás költségeit, a hol a legtöbb költség szintén az ügyvéd közbenjárási dija, a ki ott semmit nem csinál, azt sem tudja, mit csináljon, és a ki csak egy felesleges tényező a végrehajtások 99°/

0-ában; szenvedi a kielégítési végrehajtás kérésének külön költségeit, szenvedi ugyanezen végrehajtás költségeit és szenvedi az árverés kitűzésének költségeit akkor, mikor ő a jog érvényesülését megakadályozni abszolúte meg sem próbálta. Ez a borzasztó állapot, t. ház, mert büntetéskóp megterhelni a költségekkel csak az esetben szabad a peres felek akármelyikét, midőn azok arra méltó okot adtak. Épen azért meg kell toldanom kívánságaimat azzal, hogy az u. n. makacssági ítéleteknél a perköltségek nagyobb mértékben abszohrte meg ne állapíttassanak, mint az egyszerű leírásnak és a legközönségesebb szellemi munkának mérsékelt dijai, mert azon perekben, a hol a per indító oka nem a jogkérdésnek tisztázatlansága, vagy az alperesnek fizetési ellenállása, hanem csakis az ő fizetési képtelensége, ezen esetben a hitelező érdeke az, hogy a perköltségek ne szaporodjanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hogy ez mennyire igy van, mutatja a mi hires csődtörvényünk, melynél szerencsétlenebb részlet jogrendszer az egész magyar jogrendszerben talán alig van. (Igaz! (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tessék megnézni, miért kérnek csődöt manapság az emberek? Pusztán erkölcsi presszió gyakorlása czéljából. Mihelyt ko molyan van róla szó, vagy az illető megfenyegetett mondja azt: jól van, tessék, itt van a szignált csődkérvény, adja be a t. hitelező ur, akkor a hitelező elkezd könyörögni, hogy hiszen ő nem akar csődöt. Vagyis itt megint a hitelező érdekei szenvednek a költségek óriási mérve által, (TJgy van! a szélsőbaloldalon). Utánajártam, hogy statisztikát találjak, hogy a felosztás alá kerülő csődtömegeknek hány százalékát képezik a csó'dköltségek. Ezt a statisztikát azonban nem tudtam megkapni, mert ilyen irányú összeállítás nem eszközöltetik. Már pedig, gazdasági szempontból, különösen csődöknél azt kell tudnunk, hogy a tényleg meglévő és felosztás alá kerülő vagyon hányad részét teszik a csődtömeg költségei. A mennyit hallomásból, gyakorlatból megállapítani tudtam, az az, hogy a meglévő tömeg felénél is többre mennek a költségek. Ez azt mutatja, hogy ez az egész csődrendszer a kereskedelmünknek és gazdaságunknak meg nem felelő jogintézmény. A legsürgősebb teendők köze kell tehát felvenni az egész jelenlegi csődtörvény eltörlése mellett egy egészen más és olcsóbb egyezkedési eljárás törvénybe iktatását. (Tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Felhozták tegnap a túloldalról a végrehajtási eljárásnak néhány példáját, a melyek mutatják, hogy miképen élhet vissza az adós a végrehajtási törvénynyel. De én ugy tudom, hogy ahányszor alperes van, ugyanannyiszor felperesnek is kell lenni. Miért nem nézzük tehát azokat a példákat is, a hol a felperes él vissza az alperes helyzetével a végrehajtási törvény kapcsán ? (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Csak egyetlenegy esetet hozok fel annak bizonyitására, hogy a végrehajtási törvény is egy elhibázott jogi felfogásból indul ki, nevezetesen abból, a melyet a Bach-korszakban hangoztattak ellenünk, hogy Magyarországon senki a követeléséhez nem juthat, mert nem akarnak fizetni a magyarok. Ebből a szempontból felvettek olyan erőszakos behajtó intézkedéseket ebbe a törvénybe, a melyek aztán ugyancsak arra vezettek, hogy a hitelező követeléséhez nem juthat, de most már az által, hogy az adós teljesen tönkre tétetett. Teszem fel, valakinek eszébe jut és indit egy alaptalan pert. Elvesziti, elmarasztalják a felperest a költségek viselésében. Mit gondol a t. képviselőház, hogy joga lesz most már alperesnek biztosítási végrehajtást kérni a felperessel szemben megitólt költségei erejéig ? Nem ! Hogy miért nem, ennek okát adni senki sem tudja. Mert ha valaki ellen pert indítottak és ezen egyetlen körülmény folytán alperesi álláspontra helyezték, ebből nem következik, hogy az alperesi ügyvéd dijai, szakértő- vagy tanu-költségei, ha alperes nyeri meg a pert, ne legyenek biztosithatók. Ez az egy példa bizonyítja azt, hogy nálunk az egész követelésbehajtási intézmény ferde felperesi szempontok által van vezetve. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ott van a másik példa: Megnyeri a felperes a port, az alperes birói letétbe helyezi a követelés teljes összegét és felebbez; a másodfokon a felperes megint megnyeri a port, kielégítési végrehajtáshoz nyilik joga. Hát mit gondolnak, vájjon a felperes ugy elégiti-e ki magát, hogy a birói letétből felveszi a pénzt ? Nem, külön végrehajtást kér az alperes ellen, pedig az ő számára van letéve az a birói letétbe helyezett összeg. Hát kérdem ón : a felek gazdasági érdekeinek megóvására szolgáló jogi törvénykezés ez, vagy pedig felesleges vexatura és költségcsinálás? (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nessi Pá!: Ugy van! Pongyola-munka az egész! Eötvös Bálint: Vannak a végrehajtási törvénynek több intézkedései, a melyek, a mai joggyakorlat mellett, a hitelezőtől megvonják a lehetőséget, hogy pénzéhez jusson, mert költségeket csinálnak, s egyszersmind tönkre teszik az adóst. Mert a túloldalon necsak azt méltóztassék felhozni, midőn 300 koronás parczelláért 10.000 koronát Ígérnek, hanem azt is méltóztassék felhozni, midőn egypár ökröt a felperesi ügyvéd más árvereltető hiányában 5 koronáért vesz meg,— (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a midőn ez ellen nincsen semmiféle jogorvoslat, a. midőn ezek tömegesen gyakoroltatnak és rendszeresen űzetnek azon czélből, hogy igy szerez-