Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-99
9.9. országos ülés 1902 április 2í-én, csütörtökön. OD zsidóságnál okvetetlenül be kellene hozni a rituális esküt, vagy, bogy ba ez az intézkedés az illető felekezetre nézve sértő volna, nagyon szívesen hozzájárulok ahhoz is, hogy a bíróságoknál a mostan meglévő polgári eskü helyett, vallásos eskü alkalmaztassák. Hogy mennyire meg van ingatva nálunk az erkölcs, és hogy már a kormánypárti padoknál is milyen kevésbe veszik a becsületre, vagy esküre való hivatkozást, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint a kereseti adónál, a hol szokásos, hogy minden honpolgár becsületszavára tegye meg a nyilatkozatát, mennyi jövedelme van, maga a t. pénzügyminiszter ur beismerte, hogy az uj adóreformnál ezt az eljárást ki akarja küszöbölni. Ugy látszik, hogy neki sem elég a honpolgári becsületre való hivatkozás, mert ezzel nem tudja kipuhatolni, hogy az illetőnek tulajdonképen mennyi jövedelme van. (Derültség.) Be akarja hozni tehát a tanuzási kényszert büntető szankczióval, a melynek behozatala mellett majd ki fogja kutatni, hogy az illetőnek mennyi a jövedelme és akkor a megfelelő adót rá is róhat ja az illetőre. Vészi József: A ki mindig bevallotta az adóját, az vessen követ reá! Buzáth Ferencz: Még egy dologra akarok kitérni, t. ház, és ez a börze megrendszabályozása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi oldalról, ha jól emlékszem, Bakonyi Samu tette szóvá, hogy a börzebiróság megrendszabályozandó volna. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én ezen nyilatkozatát teljesen magamévá teszem és magam is szükségét látom annak, hogy a börzebiróság megrendszabályoztassék. Továbbá, ha a börze, mondjuk szorosabb értelemben véve, a kereskedelemügyi miniszter ur tárczája körébe tartozik is, az mégis lehetetlenség, hogy Magyarország igazságügyminisztere szemet hunyjon azon csalárd üzérkedések előtt, a melyek ott egyáltalában folytattatnak. T. képviselőház! Megengedhetők-e, hogy ottan mindenféle olyan üzérkedések folytattassanak büntetlenül, a melyek határozottan büntetendő cselekményt involválnak maguk után ? így csak nemrégiben, a múlt év deczemberében történt, hogy egy Gelb József nevű börzeügynök eladott 180.000 mmázsa búzát, 33.000 mmázsa rozsot, 44.000 mmázsa zabot és 44.000 mmázsa tengerit; Strassburg és érdektársai pedig 300.000 mmázsa búzát. Ezen börzeuraknak pedig egy szem sem volt az eladott mennyiségből. Mi volt ezen embereknek a czélja? Ozéljuk az volt, hogy a búzát, szóval a termények árát leszorítsák és ha nekik ezen nagy kötésekkel az sikerül, akkor tetemes haszonra tesznek szert. Eddig lehet az ezen uraknak magánügye is, annyiban is, mert hogy ha nem sikerül, akkor azok fogják magukat és felülnek a hajóra és kivitorláznak Amerikába. De már ahhoz igenis közünk van nekünk is, hogy az ilyen üzérkedésekkel az ország gazdaközönséget, a mely úgyis nehéz gazdasági viszonyok között él, még jobban és ilyen mesterséges eszközökkel meg ne károsítsák. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert, ha sikerül ezeknek az, a mi czéljuk volt, hogy t. i, ezen termények árát leszorítják, akkor busás haszonra tesznek szert s mindezen haszon a termelők zsebéből vándorol ki. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) T. képviselőház! Még a hamis esküt illetőleg akarom a t. ház figyelmét felhívni egy rendkívül érdekes körülményre, a mely az Egán-féle lopási ügy tárgyalása alkalmával a beregszászi törvényszéknél történt, hogy lássa az igen t. képviselőház, hogy mennyire megbízható ennek a felvidéki népnek tanúvallomása. (Halljuk! Halijai!) Kihallgattak már 11 tanút. Mind a 11 egyöntetűen vallott. Mikor a 12-dikre került a sor, az a többivel teljesen ellentétes vallomást tett. A törvényszéki elnök figyelmeztette, hogy 11-en már ezzel ellentétes vallomást tettek: figyelmeztette tehát az illetőt az eskü szentségére és mondta, hogy csak az igazságot vallja meg. Ekkor az a következő nyilatkozatot tette: »Nagyságos elnök ur! Én nem tehetek róla. Én tisztán csak az igazságot fogom mondani, a mennyiben a tiszta igazságot megmondom, hogy az engem egyáltalában nem vezethet félre, hogy már előttem 11-en épen az ellenkezőjét vallották. De, t. elnök ur, csak azt mondhatom, hogyha nekem volna egy zsák aranyam és én mostan oda haza volnék Munkácson, ezen zsák aranyat kiönthetném Munkács piaczára és ott hagyhatnám és visszamehetnék egy óra múlva oda és én aranyaimat mind megtalálnám ott, mert azt mondhatom a nagyságos elnök urnak, hogy a hány gazember van Munkácson, az mind itt van most a tárgyaláson.*: (Nagy derültség.) Hát ez, t. ház, nyilatkozata egy tanúnak az ő hitsorsosaival szemben. T. képviselőház! Még csupán egy körülményt vagyok bátor felemlíteni és az igen t. igazságügyminiszter ur figyelmébe ajánlani, a mit különben már Issekutz képviselőtársam is felemlített és ez a végrehajtási törvény 156. §-ának módosítása. Indokolttá teszik ezt a módosítást különösen azok az esetek, a melyek Mármaros megyében előfordultak, a hol Jäger Dávid, Sáfár Zélig, Káhán Israel és társai a szegény népet, lehet mondani, a nép ezreit, ezzel a szakaszszal teljesen tönkretették. A midőn ezeket a körülményeket és dolgokat is felemiitettem, tettem azért, mert tapasztalataim alapján arról győződtem meg, hogy az uzsorának és a hamis eskünek a következményei, továbbá a végrehajtási törvény ezen intézkedése, meg a börze visszaélései mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ország kisgazdái, az ország gazdaközönsége tönkremenjen, vagy kivándoroljon, a mi különösen az utóbbi időben oly r nagv mértékben előfordult. Most pedig, t.
