Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-99

,9,9. országos ülés 1902 április 2k-én, csütörtökön. 41 T. képviselőház! Itt említem fel a lajstromrendszert is. Szerintem ez is teljesen eltévesztett intézkedés. Több táblabiróval és járásbiróval beszéltem, a kik azt mondják, hogy ennél zűrzavarosabb kezelési rendszer nem létezik Magyarországon és azt egyáltalában helytelenítik. Hogy minden egyes lépést be kell jegyezni és ha valamit eltévesztenek, zavarokra ad alkalmat, mindez fölösleges, ép ugy, mint az a 8—10—18 kiadóhivatal, iktató és irattár, a mikor egy helyre lehetne ezt mind összpontosítani. A mi régi rendszerünk sokkal helyesebb volt, mint ez a rendszer, mert sokkal egyszerűbb, sokkal biztosabb, áttekinthetőbb volt és sokkal inkább megfelelt a czélnak. De van még egy másik körülmény is, a mely a miniszter ur takarékossági elvének is megfelel, t. i. az, hogy legalább 150 embert meg lehetne takarítani, ha a régi rendszert helyreállítanák, Kegyeskedjék a miniszter ur megnézni a megelőző létszámot és a mait, s akkor meg méltóztatik látni, hogy haszontalanul kell fizetnie az államnak olyan hivatalnokokat, a kikre nem volna szükség, mert a megelőző egyszerűbb rendszerrel helyesebb volna a kezelés és egyszerűbb volna az elintézés. Nessi Pál: Elvesznek az akták! Várady Károly: igen, és nem találják meg ! (Az elnöki széket Tallián Béla alelnök foglalja el.) T. képviselőház! Hallottunk arról is, hogy a t. miniszter ur az igazságügyminiszterium számára egy házat kíván építeni. Nem nevezem palotának, mert nem szeretem a palotákat, főleg ha az állam dolgairól van szó. Sok tapasztalatunk van arról, hogy az ilyen építkezéseknél a kellő felügyeletet nem gyakorolják. Csak nemrégiben szólalt itt fel Zboray Miklós t. képviselőtársam és igen ügyesen és igazságosan kimutatta, hogy ezeknél az építkezéseknél sok helytelenség történt. Hiszen egyik miniszter urnak olyan az építészeti szakértője, a ki ellen még csalás miatt is följelentéseket tettek, de azért még mindig építészeti szakértője az illető minisztériumnak. Meg tudnám az illetőt nevezni. De a mi engem érdekel és a miért ezt a kérdést szóba hozom, az az, hogy nem vette a t, minisztérium szokásba beterjeszteni a törvényhozás elé a költségvetési tervezetet, hogy lássa az országgyűlés, mit akarnak hát építeni. Kérem, az ilyen épületek nem kis dolgok, rendszerint milliókba kerülnek. Mi annak az oka, hogy a miniszter ur nem veszi magának azt a lelkiismereti kötelességet, hogy idehozná a költségvetést, csatolná ennek a palotának vagy háznak építési terveit és egyúttal költségvetését, hogy hozzászólhatnánk és megmondhatnók véleményünket, vájjon szükséges-e az, nem lehetne-e azt egyszerűbben, az ország érdekében kevesebb költséggel fölépíteni. Ez nem a miniszteri autonómia kérdése, ez az ország dolga. Ide kellene KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. VI KÖTET. hozni minden költségvetést, hogy megnézzük, tanácskozzunk felette és megmondjuk a magunk véleményét. Egyik minisztériumnak sincs privilégiuma arra, hogy építsen Magyarország számára, a mint neki tetszik, és én a t. miniszter urat tisztelettel kérem, legyen szives esetleg pótlólag idehozni a költségvetést, hadd lássuk, mit akarnak csinálni, hogy hozzászólhassunk és elmondhassuk a magunk véleményét. Molnár Jenő: Akkor a felelőség a mienk lesz és nem a miniszter uré! Várady Károly: T. képviselőház! Engedelmet kérek, ha nem teljesen logikus sorrendet követek az egyes dolgok felhozatalában, de fel kell említenem az ügyészek eljárását is. (Halljuk ! Halljuk!) Nekem ugyanis az a tapasztalatom, hogy az ügyészi kar tagjai az uj bűnvádi perrendtartás életbelépte óta igen kevés munkát végeznek ; a hol csak tehetik, nem vállalják el a vád képviseletét, hanem egyszerűen az illető magán-, vagy pótmagán-vádlóra utalják. Már pedig, t. miniszter ur, az által, hogy a főügyészségek nem vigyáznak kellőleg az ügyészségek eljárására, egyrészt a közönségnek nagyobb költséget okoznak, másrészt az ügyészi kart hozzák szerintem azon jogosulatlan helyzetbe, hogy ő ítélje meg, hogy mennyi munkája legyen, kevesebb-e vagy több. Az én tapasztalatom szerint száz büntető feljelentés közül legfeljebb öt vagy tiz esetben vállalják el a vád képviseletét. Ez pedig nem helyes dolog. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A miniszter urnak tehát e tekintetben sokkal erősebb felügyeletet kellene gyakorolnia. Hiszen az ügyészek úgyszólván adminisztratív tisztviselői a miniszter urnak, teljesen a hatalma alatt állanak, sokkal erősebben kellene tehát betekinteni ezeknek az uraknak eljárásába, és nem kellene megengedni, hogy a jogkereső közönség oly esetekben, a mikor már csakugyan az államnak kötelessége, hogy valamely bünpernek a költségeit viselje, hogy azt ráhárítsák a magánvádló terhére, hogy az küzködjék azután az ellen, a ki a jogrendet súlyosan megsértette. Volt képviselőségem alatt már felemiitettem többször egy másik teljesen igazságtalan jogi intézményt, és ez a leletezés. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország szegény ügyvédi karától az állam évente fölemelt bírságok czimén körülbelül 70—80 ezer forintot vesz el. Ezt pedig az ügyvéd nem háríthatja rá a félre, hanem a sajátjából kell megfizetnie. Hogy tehát ennyit von el az ő zsebéből az állam, ez igazságtalan dolog. Ráhárítja az állam az ügyvédre a bélyegkezelést, a mi pedig szintén nem az ügyvédi karnak a hivatása, ha pedig azt eltéveszti, akkor birsaggal róják meg, a melyet egyszerre duplán kell megfizetni, nehogy a nyolczszorosával róják meg. De főképen azért sem igazságos, mert nincsen rendszeres illetéktörvényünk. Még ma is igen sok homályos pontja van, a melyet keresve-kutatva sem dönthet el az e