Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-99

3ö 00. országos ülés 1902 április 24-én, csütörtökön. ki valódi hivatással bir arra, a ki tehát felfogja az ügyvédi kar, az ügyvédi állás hivatásának nemes voltát, ezen állásért való lelkesedéssel menjen az ügyvédi pályára, mert ezen lelkesedés adja meg neki azután az erőt, hogy a hosszabb gyakorlati idő alatt is, akár nélkülözéseknek kitéve, egy czél felé törjön: hogy egy tiszta, erős, nemes és felemelt ügyvédi kar fennállását tegye lehetségessé. Az erre vonatkozó törvényhozási akeziónak megkezdése az igen t. igazságügyi miniszter urnak is egyik legszebb feladatát képezheti. (Tetszés a jobb- és a baloldalon.) A midőn ezek szerint az igazságszolgáltatás kérdésében úgyszólván vezérszerepet játszó tényezők személyi kérdéseivel foglalkoztam, legyen szabad abból a szeretetből, abból a lelkesedésből, a melylyel a birói függetlenség iránt viseltetem, nem a támadásnak, nem a kritikának az élével, de az aggódó jogásznak kérdésével fordulnom az igen t. miniszter úrhoz. Én ugy tanultam, ugy tudtam és ugy értettem, hogy a birói függetlenség egyik attribútuma, hogy a törvény által birói hatáskörbe utalt ügyek tekintetében a kormányzati hatalomnak, a miniszternek rendeleti joga nincsen, kivévén, ha a törvény őt erre feljogosítja, mondjuk, törvénytpótló rendelet utján. Az esküdtbiróságról szóló 1897 : XXXIII. t.-ez. 32. szakaszáról kívánok szólni. Ez ugy intézkedik, hogy az esküdtbíróság elnöke az esküdteknek megfelelő napidijat állapit meg. Ugyanezen törvény 36. szakasza a határidőt állapítja meg, a 37. szakasz pedig az életbeléptetésre nézve ad a miniszternek jogot. 1898-ban 3300, szám alatt egy igazságügyminiszteri rendelet bocsáttatott ki, a melynek 21. §-a oly intézkedést tartalmaz, mintha az esküdtbirósági törvény 22. §-a nem léteznék. (Zaj. Elnök csenget.) Ott kezdi, hogy az esküdteket külön jutalom nem illeti, azonban az esküdtbíróság elnöke megfelelő napidijat állapithat meg. Idáig e rendelet a törvénynyel teljesen egyezik, tehát erre szükség nem volt; de szükség volt arra, a mi a törvénynyel nem egyezik és ez az, hogy ezen napidíj vidéken lévő esküdtek részére 6 koronánál, helyben lakók részére 4 koronánál magasabb nem lehet. Engedelmet kérek, ez lehet az állam finaneziális szempontjából indokolt intézkedés, de az állam financzíális kérdései, különösen ilyen alárendelt jelentőségű összegben, mert alárendelt jelentőségű összegről lehet csak szó, nem indokolhatják soha, hogy a legmagasabb államjogi kérdések egyikét, a birói függetlenség kérdését, a birói hatáskör kérdését érinteni engedjük. Már pedig igénytelen nézetem szerint ez határozottan a birói függetlenséget érinti, mert olyan kérdésben intézkedik a miniszter, a melyben a törvény az esküdtbíróság elnökének, tehát egy bírónak adja meg a jogot, hogy intézkedjék minden korlátozás nélkül. Ez a miniszteri rendelet tehát a bírónak ezen hatáskörébe beleavatkozik és azt mondja: én meg neked biró a te mérlegelésednél, birói funkeziód ^teljesítésénél ezeket a korlátokat állítom fel. Én várom az igen t. miniszter urnak erre vonatkozólag megnyugtató fölvilágositását. Meggyőződésemet, lelkiismeretemet akartam megnyugtatni, a midőn az első lépést láttam arra nézve, hogy a kormányzati hatalom belemegy a birói hatáskörbe és a midőn erre az igen tisztelt igazságügyi kormánynak a figyelmét felhívom. (Halljuk!) T. képviselőtársam, Simonyi-Semadam az igazságügyi alkotásoknak egész vonalán, a jogéletnek egész talaján átmenve, a legnagyobb hibának tudja be, hogy az igazságügyi törvényeit hozatalánál nem a nemzeti jogfejlődést, hanem a külföld törvényhozásait vesszük alapul. (Egy hang balfelöl: Igaza volt!) Az én felfogásom t. képviselőtársam álláspontjával szemben az, hogy midőn a forgalom olyan sürü a művelt államok között, a midőn az érintkezés a nemzetek között olyan nagy, a midőn az ipar, a kereskedelem érintkezései majdnem egész Európán át hullámzanak: akkor törvényhozási akczióban egy állam szűk határai közé zárkózni és nem törekedni arra az egységes jogrendszerre, a mely azután lehetővé teszi, hogy az állam a külföldiekkel szemben is saját állampolgárai jogait megóvkülföld is feltalálja saját jogbiztonságát az állam törvényeiben, mondom, elzárkózni a jogfejlődéstől t. képviselőtársam merev álláspontja értelmében nem lehet. E tekintetben én az általa felhozott egyes törvények vitatásába nem bocsátkozom; nem bocsátkozom még a büntetőtörvény revíziójáról szóló javaslat megvitatásába sem; nem foglalkozom azzal sem, a mit Bakonyi t. képviselőtársam a büntető-kodex szempontjából felhozott, a mely Magyarország azon időbeli, talán legnagyobb tudású jogászi elméjének az emléke. De kötelességemnek tartom felemlíteni, hogy ne feledjük el, midőn a magyar büntető-törvénykönyvet mai jogéletünkhöz képest bíráljuk, hogy abban az időben, a midőn az meghozatott, minő jogfejlődés volt, hogy akkor az Európának a legmagasabb színvonalon álló büntető-kódexe volt; azon nagy alkotótehetség emlékének tartoztam azzal, hogy ezt konstatáljam. A részletekre nézve azonban akkor, a midőn a t. igazságügy miniszter ur e tekintetben amúgy is nemcsak az előmunkálatokat megtette, de már körülbelül álláspontját is körvonalozta a nyilvánosság előtt, megelégszem annak a kijelentésével, hogy állami érdekből, társadalmi szempontból a halálbüntetés eltörlésének mai nap a legnagyobb ellensége tudnék lenni. Akkor, a midőn úgyszólván szövetkezetek, csoportok... Eötvös Bálint: Sokan vagyunk, magyarok! Öljünk! Issekutz Győző: Nem a magyarokat akarom én felakasztatni, kérem; de a gyilkosokat. Midőn érdekcsoportok, társadalmi körök alakulnak azon jelige alatt, hogy egyeseket, a hatalom