Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-111

111. országos ülés 1902 figurázza ki a »Pestet- Lloyd« az ellenzéket ? (Úgy van! Ugy van ! a szélsőhaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez az én felfogásom ; de azért, mert ez helyes, nem mondom, hogy minden, a mi onnan jő, ebből a szempontból is, rögtön elfogadandó. (Helyeslés johbfelől.) így vagyok ezzel is. Én Magyarország, a magyar korona, s a magyar állam egységéhez tartozó azon tétel jogosultságát, hogy mi Dalmácziáról nem mondtunk le soha, a magam részéről nem erőtlenitem meg azzal, hogy ezen javaslatot nem fogadom el; hanem egyszerűen azon ténynyel szemben, a mely ma fenforog, — hogy t. i. egy majdnem százéves elbirtoklással és máshova csatolással állunk szemben — a Dalrnácziához való tartozandóságunkat, mint jogi, mint közjogi követelményt, de nem mint azonnal tényleg létesítendő követelményt tartottam ébren az ország közvéleményében. (Helyeslés jobb felöl.) Ez volt felfogása az országnak, nem ma, nem is 30 éve, hanem annyi évtizedeken keresztül, hogy a kérdéseket nem bolygatja és a kérdésnek tényleges aktuális sürgősségét, mint a melyhez hozzá kellene fogni, a maga részéről nem állította előtérbe. Eddig nem adta fel, nem is adja fel, én sem adom fel, — egy törvényünk sem adja fel — ezt a jogot, de nem fogadom el (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) ma azt a javaslatot, mert nem tartom a mai viszonyokat alkalmasaknak arra, hogy Dalmáczia visszacsatolásának kényes kérdését most előtérbe helyezzük. (Egy hang a szélsobalol'dalon: Csak előkészítésről van szó!) És azért nincs mit haragudni, és nincs miért felboszankodnunk egymásra. Ha én azon az oldalon ülnék, valószínűleg ugyanezt tenném, (Derültség a szélsöbaloldalon.) de viszont, ha önök itt ülnének, meg vagyok róla győződve, hogy nem azon kezdenék működésüket, hogy Dalmácziának azonnali visszacsatolását követelnék. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljak!) A mi ezt a nézeteltérést illeti, ezt, gondolom, megengedhetem magamnak, a midőn egymás motívumainak és álláspontjának jogosultságát kölcsönösen elismerjük, kölcsönös lojalitással; mert legalább én a magam részéről ezt a lojalitást önökkel szemben sohasem tévesztem szem elől, hogy nem fogok egy szót sem mondani, a mely ne volna e lojalitás szellemében mondva. A mi már most egy másik pontot illet, a közös aktíváknak a dolgát: én tegnap igyekeztem a t. házat felvilágosítani a felől, hogy téves Barta Ödön t. képviselőtársamnak az az állítása, hogy a közös aktívák kérdése egy titokzatos valami, a melyről senki sem tud semmit; a melyről soha senki sem ad felvilágosítást; a melyre vonatkozólag az értesítést és a háznak tudomására való hozatalt minden kormány megtagadja ; a hol ellenmondások történnek, és ellenmondások voltak egyes referensek, egyes miniszter urak nyilatkozatai közt. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Igyekeztem ez állítást teljesen tévesnek tüntetni májas 10-én, szombaton. 405 fel azzal, hogy azt mondtam: megengedem, hogy a múltban mindezek igy voltak, de én viszont hajlandó vagyok épen az önök sürgetése folytán ezen aktívák állásáról a legrészletesebb előterjesztést és felvilágosítást adni. Meg is tettem és pedig nem olyan alakban, mint a liogy Barta Ödön t. képviselő ur most mondja, hogy csak imigy, amúgy elmondtam, hogy mi volt az előirányzatokban és egyes tételeket adtam elő. hogy mire költettek az összegek, és hogy nem számszerűleg és nem pontosan tettem ezt. Barta Ödön: Aktát kérünk! Széll Kálmán miniszterelnök: Bocsánatot kérek, itt fekszik előttem a tegnapi ülésről szőió naplóban az én beszédem szövege; a napló 28-ik lapján áll beszédemnek ez a része; tessék azt elolvasni. Barta Ödön : Elolvastam ! Aktákat kérünk ! (Mozgás a jobboldalon: Halljuk! Halljak! jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Én nem fogom újból elolvasni. Én itt egyenesen a zárszámadásokat vettem elő és egyes törvényeket czitálok; minden egyes törvényből 1868-tól fogva le egészen a múlt esztendei törvényig, arra nézve, hogy a törvényhozásnak határozott rendelkezése folytán mire használtattak fel a közös aktívák, (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) még pedig a filléreket is, illetőleg forintoknál a krajczárokat is megmondom; megmondom hiven, mi van benne. Nem az áll benne, hogy én egyszer 6 millióról, egyszer 8 millióról beszélek: tessék elolvasni. Barta Ödön: Tessék a végét elolvasni! Széll Kálmán miniszterelnök : Itt van a vége előttem. A mai állomány (olvassa): »6,872.000 koronányi azonnal értékesíthető államkötvényekben, meg elsőbbségekben van és két millió pár százezer korona nehezen értékesíthető kötvényből és pár százezer korona készpénz.« »Ebből« és nem »és«, mert ez sajtó hiba. Világosan meg van mondva az utolsó fillérig, hogy mennyi. 6,872,000 korona; ebből 4 millió korona értékesíthető, 2 millió kevésbbé könnyen értékesíthető értékekben és azontúl pár százezer korona. Én attól sem vonakodom, hogy aktát adjak. Magából a beszédből nem veszi ki magát aktaszerüleg e dolog, de itt fekszik előttem a kimutatás, azt én lenyomathatom, és az én t. barátom aktaszerüleg látni fogja, zárszámadási tételekkel igazolva, az utolsó garasig, az egyes években keletkezett törvények czimei mellett azt, a mit én tegnap előadtam tételről-tételre bizonyítva. Nagyon szívesen megteszem, hogy kinyomatom és szétosztatom bármikor. (Helyeslés.) Nem lehet tehát azt mondani, hogy én ezen közös aktívának eddigi hovaforditását, állapotát, történetét, mostani állagát bármi részben is titokban tartanám, vagy azt előterjeszteni vonakodnám. Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy miben is áll, a mit t. i. én mondtam, hogy a lepedőt rám teritette. Kérem, én igen röviden leszek