Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-111
ilí. országos ülés ÍÚ02 május ÍO-én, szombatim. 399 T. képviselőház! Javaslatom másik része azt tartalmazza, hogy a miniszterelnök ur már idejekorán hasson oda, hogy a további összeköttetés Mitroviczával mielőbb létesüljön. Ázt hiszem, erkölcsi kötelesség ezen fáradozni, mert hiszen ha közgazdasági téren következnek be rázkódtatások Magyarországon, akkor feltétlenül szükségünk van más irányban való összeköttetésre és arra, hogy mi kereskedelmünket és közgazdaságunkat lehetőleg másfelé is terelhessük, s ne legyünk tisztán a Nyugatra utalva. Épen azért én fontosnak tartom, t. ház, azt, hogy a miniszterelnök utasittassék a képviselőház által, hogy hasson oda, hogy a török csatlakozás mielőbb létesüljön. (Helyeslés a baloldalon.) Legyen szabad még azon kérdést intéznem a t. miniszterelnök úrhoz, vájjon gondoskodva lett-e a múltban azon nagymérvű vasúti befektetéseknél arról, hogy a magyar állampolgárok érdekei megfelelő kielégítést nyerjenek, azaz a magyar vállalkozásnak is megfelelő tér biztosíttassák. Mert azt csak nem tudja senki bebizonyítani, hogy Magyarországon a vasút-épités terén hátra volnánk; megvannak eszközeink ugy a berendezésre, mint az építésre. Szeretném látni azt a statisztikát, hogy néz az ki, mit mutat arra nézve, hogy mily mértékben vétetett igénybe Magyarország ipara és munkássága a már meglevő vasutak építésénél. S épen azért, minthogy nagyon szomorú statisztikával állunk szemben, kötelességem hangoztatni, hogy elvárjuk a t. miniszterelnök úrtól, hogy a közös pénzügyminiszter urnái ne kérőleg, hanem követelőleg lépjen fel, mert a közös miniszter alárendeltje a miniszterelnök urnak. — én nem ismerem el, hogy a közös miniszter, vagy a közös minisztérium, akár a magyar, akár az osztrák miniszternek, vagy minisztériumnak feljebbvalója volna, pedig, sajnos, ez valósággal igy van . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Nem áll! Maga sem tartja magát annak! Major Ferencz: ... és óvja meg azt a prestizs-t, a melylyel kell, hogy a magyar miniszterelnök a közös miniszterekkel szemben birjon Bosznia kérdésénél is és követelje meg, hogy ezen vasutak építésénél a magyar vállalkozás számára megfelelő tér nyittasék, és a magyar ipar megfelelő igénybe vétessék, mert hiszen a vasúti berendezkedésre van elég gyárunk, valamint nem hiányzanak szakerők sem, csak jóakaratot kérünk, a mit pedig Bosznia részéről eddig sohasem tapasztaltunk. (Ugy van! Ugy van! a haloldalon.) T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy azok után, a miket mondottam, nyugodtan zárhatom be beszédemet, mert mint magyar képviselő megtettem kötelességemet, rámutattam a veszélyre, a mely ebben a törvényjavaslatban rejlik. (Helyeslés a néppárton.) Nem az utat gáncsolom, a mely Samácztól vezet a Szandzsák határáig, korántsem. Nem engedem elferdíteni a kérdést. De igenis, ha az arzanói összeköttetést megszavazzuk, a legkevesebb, a mit egyenértékűnek követelnünk kell, az, hogy széles vágányu legyen a vonal Samácztól Szerajevóig, tehát nem Dobojig, hanem egészen Szerajevóig. Akkor azután beszélhetünk részben egyenértékűségről, bár ez sem lesz egészen egyenértékű, de legalább részben az lesz és ettől a kivánságtól nem szabad eltérnünk. Nagyon sajnálom, hogy erre az irányra nézve kormányunkat csak egy perczig megtévesztették és nem látta be, hogy régi óhajunkat és határozatunkat már régen teljesíteni kellett volna. Most pedig, a mikor oly engedményt teszünk, a melyet több kormányelnök már megtagadott, az első dolog, a mit követelhetünk, az, hogy a vonal egészen Szerajevóig széles vágányu legyen. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Ez az én óhajom és kell, hogy óhaja legyen minden magyar embernek. Mert ha mi nem igyekezünk a nagy befektetéseknek legalább egy részét visszanyerni, ha mi nem igyekezünk magunknak utat nyitni ott, a hol igazán még találhatunk közgazdaságunk számára piaczot, akkor, t. képviselőház, ütött Magyarországon a közgazdaság pusztulásának órája és félek attól, hogy az a nagy teher, a mely máris nyomja Magyarországot, még elviselhetetlenebbé lesz. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Hogy mily nagy nálunk a közgazdasági hanyatlás, mutatja leginkább az, hogy mily olcsó pénz áll ma rendelkezésre, de nincs hitele a népnek, nincs a gazdának, az iparosnak, s igy nem tudják igénybe venni a tőkét, mert nem birnak biztosítékot adni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a legszomorúbb jel, hogy olcsó tőke van most elég, (Felkiáltások a jobbés a baloldalon: Hol ?) és mégsem lehet igénybe venni, mert a polgárok, a kik rászorulnak, nem tudnak biztosítékot nyújtani, annyira eladósodtak. Ez mutatja legjobban a mi elszegényedésünket és az ország közgazdasági hanyatlását, Bocsássa meg a t. miniszterelnök ur, de lehetetlennek tartom, hogy az én szavaimnak igazságát, mint pénzember, a ki ismeri a multak eseményeit, be ne lássa. Igenis, az első dolog, a mit követelhetünk, az, hogy Boszniát a magyar államvasutakkal egészen Szerajevóig és mielőbb még tovább, Mitroviczáig, össze kell kötni. Ép azért ismételve kérem, hogy méltóztassanak elfogadni határozati javaslatomat, a mely megvédi Magyarország jogait és közgazdaságunk érdekeit és nem hátráltatja, a mit az osztrákok követelnek, nem tagadja meg az összeköttetést, a melyet Arzanón át követelnek az osztrákok, teljesiti azt is, de követeli egyúttal a mi érdekeink megvédését. Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Éljenzés és helyeslés a baloldalon.) Kubik Béla jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A legmesszebbmenő előzékenységgel fogok viseltetni a t. ház türelmetlen hangulatával szemben, de mégsem mellőzhetem ama köte-