Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-111

394 111. országos ülés 1902 május 10-én, szombaton. igy áll a dolog. A különböztetés nem volt Barta képviselő ur beszédében megtéve, mert "Wittek miniszter ur azt mondta, a mit én is mondok, hogy a samácz-doboji vonalat magában nem mi inicziáltuk, banem, mivel nem lehetett meg­csinálni 1881 óta, — bár a ház határozatilag kimondotta, s a magyar közvélemény és minden magyar kormány ugy állította oda, mint a mely az internaczionális forgalom és Magyarország forgalmi tekintetéből főfontosságu — a buda­pest - samácz - Szlavónia, samácz - doboji, szera­jevo-uváczi, török határszéli vasutat, amire pedig törekszünk, tehát megcsináltuk azt, a mire első sorban katonai szempontból szükség volt. Teg­nap kifejtettem, mennyire vitális érdek ez az ország védelme szempontjából, a Keleten való poziczió szempontjából, Mikor tehát megcsinál­tuk a közbenső vasutat, mely tagozata annak a nagy vasútnak, mikor erre határoztuk el ma­gunkat, mikor ezt inicziáltuk, követeltük, felté­telül tűztük ki, t. i. a samácz-doboji vonalat, akkor kérdem a t. képviselő úrtól és a t. ház­tól, hogy ezek a vonalak, a melyek ebben a ja­vaslatban proponáltainak, miben térnek el attól a vonaltól, a melyet önök is követelnek és he­lyeselnek, s melyről önök is azt mondják, hogy az nagy, internaczionális közforgalmi ériekkel biró vonal? Semmiben sem. Ennek egy részét, egy tagozatát képezi ez; és ha még hozzá en­nek kiépítésénél feltételül ki van tűzve, hogy a samácz-doboji vasútvonal kiépül egyidejűleg a másik csatlakozással, mely Dalmáczia felé vezet, akkor kérdem, miben bajoltunk meg más tekin­tetek előtt, mint egyszerűen az előtt, bogy az ország érdekei szempontjából elsőrendű fontos­ságú vonal nem ejtendő el és kiépítendő első tagozatul az, a mi eminenter szükséges? (Helyes­les jobbfelöl,) A többit takarékossági szempontból nem is kell megépíteni, mert a forgalmi igények­nek ez eleget tesz. A csatlakozás kérdése későbbi kérdés ; a mikor ez előáll, meglesz a samácz-doboji rövidebb vonal, mely Budapesttel az egyenes összeköttetést megcsinálja. Így áll a kérdés. Azt gondolom, ez nem tetszetős, nem pro captatione benevolentiae van odaállítva, hanem tiszta, reális képe a dolog­nak. És, hogy igazat beszélek, annak kritérionja az, hogy ugyanazt a vonalat építjük ki részben, a melyet a képviselő urak követelnek egészben. (Igaz! Ugy van •' a jobboldalon.) Nem terünkéi semmiben sem, és nem hajolunk meg semmiféle idegen érdekek előtt, hanem a monarchia és az ország érdekeivel egyeztetjük össze azokat az érdekeket, a miket ezen a területen ignorálni nem lehet, tehát az osztrák érdekeket is. Így áll a kérdés. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a képviselő ur, hogy lóhalálá­ban kell ezt megszavazni. Ha most tárgyalunk egy olyan javaslatot, melyet 1900. novemberé­ben, tehát már másfél évvel ezelőtt adott be a minisztérium . . , Baria Ödön: 1901-ben! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez a javaslat már a múlt országgyűlésen, márczius, április vagy májusban, szóval, egy év előtt be lett adva, mert a megegyezés 1900. novemberben történt. Tehát egy olyan javaslat tárgyalását, a melyet egy óv óta ismer az ország, mikor azt egy év után veszszük elő: lóhalálában való tárgyalásnak mondani, ezt a t. képviselő ur érvelései egyik gyenge pontjának vagyok szerencsés deklarálni. (Derültség és tetszés jobbról.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy az 1881-iki határozathoz kell ragaszkodni és el kell kerülni azt, hogy Bécs Trieszt utján közelebb jusson lefelé Boszniához, és nem szabad olyan politikát követni, a melynek ez az eredménye. De hiszen ma is össze vagyunk kötve Bród utján Boszniával, és ha már most azt mondanók, hogy e mellett megállunk és nem teszünk egyebet, akkor a képviselő urnak igaza volna; de mi­után a samácz-doboji vonalat azért építjük meg, hogy a rövidebb vonalat biztosítsuk magunknak, mert ez 37 km.-rel megrövidíti a vonalat, tehát csak ezért építjük és nem azon vidék forgalmi érdekeiből; azért, hogy annak a tagozatnak egy részeként a rövid vonalat képezze, és a mikor biztosítjuk magunknak, hogy egy perczczel sem lesz később sem megépítve, sem megnyitva, mint a másik vonal, akkor, azt mondani, hogy ezt a vonalat elejtettük, alaposan és indokoltan nem lehet. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur, hiszen nem biztos a miniszterelnök arról, hogy a török csat­lakozás meglesz és igy egészen mindegy, ne épít­sük ki a szerajevo-uváczi vonalat, a szandzsáki vonalat, mert egészen mindegy, hogy 145 km.­rel közelebb leszünk-e vagy sem. Ezt én mindegynek nem tekintem. (He­lyeslés jobbról) 145 km. számba veendő távolság, és megfontolandó, hogy mi ahhoz a ponthoz, a melyhez jutni akarunk, 145 km.-rel közelebb leszünk-e vagy sem. Ezt tehát a t. képviselő ur közlekedési és közgazdasági ismeretei egy kis hiányosságának kell ismét kijelentenem. (Derült­ség és tetszés jobbfelöl. Mozgás a szélsöbal­oldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur: nem bizto­sítom a török csatlakozásról az országot. De legyen szíves a t. képviselő ur objektíve a követ­kező szempontot megbirálni: Én azt mondottam tegnap és fentartom, hogy a török csatlakozás feltétlenül kívánatos és igyekezni kell azt elérni diplomácziai utón és hiszem is, hogy a török bi­rodalom, a melylyel mi egészen jó, meleg, barát­ságos viszonyok közt élünk, nem is fog ezen csatlakozás ellenében gátakat emelni. De kérdem én, nem általánosan ismert igazság-e, hogy ilyen internaczionális vonatkozású kérdésekben, ha nem üres kézzel megyünk oda, hanem egy tényre mu­tathatunk rá és azt mondhatjuk: inie, megépí­tettük a vonalat a határszélig, most add meg a csatlakozást, — nem erősebb-e akkor a mi állás­pontunk, nem valószínűbb-e, hogy sikert érünk

Next

/
Thumbnails
Contents