Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

382 110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. dalon.) ugy, hogy a képviselőház éhből látni fogja, hogy azok az aktívák miből eredtek ; micsoda változáson mentek idővel keresztül; miben állanak ma, és hogy itt abszolúte semmi eltitkolni, való dolog nincs, a mint nem is volt sohasem. (Helyeslés jobbfelöl.) Azért, mert ezek valaha egy czentrális kasszából származtak, most ezt a körülményt mint mumust odaállítani és azt mondani, hogy már csak azért is el kell törölni, mert itt czentrális kasszáról van szó: ezt nem nagyon értem. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Yiccznek megjárja, mert hiszen ilyen czentrális kassza már most nem létezik. De hogy létezett 1867-ig, azt mindenki tudja, és akárhogy tagadnók is ezt, ezzel semmiféle eredményt el nem érnénk. Ugy áll a dolog, hogy a felosztásra vonatkozólag — és itt közbevetőleg csak Pichler Győző képviselő urnak felelek — az az álláspont tudtommal sohasem fogadtatott el a magyar kormány részéről, hogy azok a bevételek bennünket 50°/

0 erejéig illetnek, hanem igenis nem lett tisztába hozva az a kulcs, a mely szerint azok felosztandók. Pichler Győző: Hiszen azt mondtam, és semmi mást! Széll Kálmán miniszterelnök: Itt van egy hasábon, hogy igaza van a képviselő urnak, hogy 50°,'o erejéig illet meg bennünket, és a kormány azt követelje. Mindjárt fogok vele szolgálni. Ez nem áll; ez sohasem lett elfogadva, hanem igenis a kormányok nem tudtak megegyezni a kulcsban, azután ez a kérdés igen sok és nehéz tárgyalásnak objektuma volt. Most aztán megkönnyebbült a helyzet, mert mind a ketten.., Molnár Jenő: Formulát találtak! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem kell itt formula, mert formula nélkül is el fogytak. (Élénk derültség.) Ugy látszik, ez a legjobb megoldás, hogy ne veszekedjünk felette, hogy melyikünket mennyi illet, hanem egyszerűen költsük el közösen. Ugy áll tehát a dolog, hogy ma a közös aktívák, a melyekről szó van, leolvadtak ezen boszniai vasutaknak törvény által adott előlegeken felül egy nagyon csekély kis összegecskére, mert elköltöttük közös akarattal mindig a törvényhozások utalványozása alapján. Ennélfogva a felosztáson már aligha fogunk összeveszni, mert nincsen sok felosztani való. (Derültség.) En a képviselőházban csak ugy fejből mondtam egyszer Csávolszky Lajos képviselő urnak kérdésére, vagy talán egy határozati javaslatának benyújtása alkalmával, hogy ugy emlékszem reá, hogy mintegy százmillió forint vagy 200 millió korona volt kerek összegben az az állomány, a mely akkor Lónyay és Beké miniszterek által fel nem osztott, hanem meghagyatott a közös aktívák neve alatt közös vagyonúi. Ebből, a mintegy 200 millió koronából, pontosan, 197,800.000 koronából a magyar és az osztrák törvényhozás kiutalványozott következő összegeket: 1869-ben az 1868. évi közösügyi rendkívüli szükséglet fedezésére 53,725.000 koronát; 1870ben 12,288.000 koronát; ismét 1870-ben 272.000 koronát; 1871-ben 86.000 koronát; 1872-ben 20.000 koronát, a boszniai és herczegovinai menekültek segélyére 1877-ben 1,991.000 koronát; 1878-ban 13,124.000 koronát; 1879-ben 2,720.000 koronát; 1880-ban 530.000 koronát; 1881-ben 690.000 koronát. A rendkívüli katonai kiadások fedezésére 1882-ben a déli vasút által befizetett összegből 13,464.000 koronát, 1882-ben az eladott Ferencz József császár vasutakból befolyt összegből 12,499.000 koronát; az eladott csehországi északi vasutrészvényekért befolyt összegből 1882-ben 2,595.000 korona; 1883-ban 4,500.000 koronát; végre 1896-ban 2 millió koronát; 1898-ban 30 millió koronát. így utalványoztatott ki ezen törvényekben, melyeket felsoroltam, csak a törvényczikkek számát hagytam el, 150,448.087 korona és 53 fillér. A boszniai vasutaknak adott előleg 32,406.000 korona. Ugyancsak a törvényhozások által engedélyezve követségi paloták építésére, gondolom, Kínában, Konstantinájoolyban és Amerikában előlegeztetett 3,799.000 korona, egy vasúti szárnyvonalnak építésére, vagy valami katonai befektetéseknek, beruházásoknak létesítésére Cattaró számára utalványoztatott 3 millió korona, ugy, hogy ezen összegekből azután fenmaradt 6 millió egynéhány százezer korona, a melylyel ma is disponálunk és ebből 6,872.000 koronányi azonnal értékesíthető államkötvényekben meg elsőbbségekben van és 2 millió pár százezer korona nehezen értékesithető kötvényekből és pár százezer korona készpénz. Ebből áll ma a közös aktíva. Nessi Pál: Hát Poroszország és Oroszország elleni követelésünk a napóleoni háborúk idejéből ? Széll Kálmán miniszterelnök: Az benne van a nem realizálható összegben, de az egy csekélység ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tehát nem realizálhatók!) Ha a t. barátom azt hiszi, hogy sok millió áll rendelkezésre, most csodálkozással fogja látni, hogy bizony nagyon csekély összegről van itt szó. így áll az aktívák kérdése, (Ralijuk! Halljuk!) csak közbevetőleg átmegyek Pichler Győző képviselő urnak egy ezzel kapcsolatosan tett kifogására. Azt mondta ugyanis Pichler Győző képviselő ur, a ki már 50°/o-ról beszélt, bogy furcsa dolog és ezzel bizonyítja az ő 50°/o-át, de a kassa-oderbergi vasútnál akként történt az átvétel, bogy 1879-ben a garanczia felosztatott, ugy, hogy az 5 millióból — fejből beszélek, — kerek összegben 4 millió és annyi százezer Magyarországot, másfél millió pedig Ausztriát illeti. Tehát 1879-ben a törvény igy osztotta fel. S miért? (Halljak! Halljuk! a jobboldalon.) Azért, mert a vonal hossza szerint, sőt még a kilométermázsa forgalom szerint is igy tartotta a felosztást czélszerünek. A 25.000 részvényt, a melyet a kassa-oderbergi vasút egy 5 milliós előleg folytán visszafizetésképen adott