Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-110

360 110. országos ülés 1902 május 9-én, pénteken. mennyi kulturális és gazdasági erőt képes kifejteni, nem pedig annyit, a mennyi katonát bir állitani. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Major Ferencz : Ezt nem értik nálunk ! (Egy hang jobb felöl: Odaát nem értik!) Barta Ödön: Ha ez igy van, már most akár közjogi, akár közforgalmi, akár pénzügyi sempontból yeszsziik bírálat alá ezen javaslatot, mint a hogy ezen javalat tényleg három fórumot járt meg, mielőtt ide került, akármely vonatkozásában biráljuk azt, nem lehet rá találóbb jellemzést alkalmazni, (Halljuk! Halljak ! a szélsobdloldalon.) mint a melyet Szilágyi Dezső az 1880: VI t.-cz. tárgyalása alkalmával ugyancsak egy bosnyák javaslatról, a mely ezzel szoros kapcsolataiban is van, igy fejezett ki (olvassa): »A dolgok kettős szincsilláma által simán, Öntudatlanul sodorják ezen állam törvényhozását egy, ezen állam törvényes függetlenségére káros politika örvénye felé.* Nessi Pál: Szilágyi mondta! Széll Kálmán miniszíerelnök: Akkor oppoziczióban volt! Barta Ödön: Ha talán kissé túl fogom lépni az e javaslat által megszabott szűk keretet és fejtegetéseimben visszamegyek oda, a hová e tétel vezet, a melyet Szilágyi Dezső állított fel, sőt annál messzebb megyek, vissza egészen az 1867 : XII. t.-cz. megalkotásáig, illetve annak rendelkezéséig, ne méltóztassék azt annak tulajdonítani, a minek ellenzéki felszólalásainkat, különösen ily irányú felszólalásainkat mindig tulajdonítani méltóztatik, t. i. annak, hogy mi a közjogi ellenzékeskedés álláspontjáról bírálunk mindent; hanem méltóztassék annak tulajdonítani, hogy a t. kormány minden egyes javaslata, ha szigorú bírálat alá vétetik, arra vall, hogy épen ez alap ellen a legkomolyabban vétenek, és igy minket egyenesen rákényszeritenek arra, hogy a kormány javaslatait ezen törvény álláspontjából is szigorú bírálat alá vegyük, mert ha önök elhagyják e törvény álláspontját, akkor kormányzati jogosultságuk is megszűnik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: De csak, ha elhagyják! Nessi Pál: Hol van az 1867 : XII. t.-cz.? Barta Ödön: Igyekezni fogok tőlem telhetőleg, de mindenesetre tárgyilagosan bebizonyítani, hogy ennek az alapnak az elhagyása nem most történik, hanem már régebben történt, nem is mi állítottuk ezt, hanem állította, a mint épen az imént hivatkoztam rá, Szilágyi Dezső, a nagy közjogász, még pedig nem egy alkalommal, és állította igen precziz formában. Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor oppoziczióban volt_!_ Barta Ödön: Megállapította azt Szilágyi Dezső, különösen akkor, a mikor Bosznia és Herczegovina kormányzatának megállapításáról volt szó. Ha jól hallottam, a t. miniszterelnök ur azt konstatálja, hogy Szilágyi Dezső akkor oppoziczióban volt. Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy Magyarország egyik legkiválóbb közjogászáról nem szabad feltételezni, (Igaz! Ugy van ! a szélső-baloldalon.) hogy Magyarország legfontosabb közjogi vonatkozásai tekintetében más lett volna az álláspontja akkor, a mikor oppoziczióban volt, és más akkor, a mikor a kormánypárthoz csatlakozott. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Annyival is kevésbbé szabad ezt feltételezni, mert a mikor oppoziczióban volt, akkor is az 1867 : XII. t.-cz. alapján állott, (Ugy van! bal felöl.) tehát nem az u. n. közjogi ellenzék táborából, hanem abból a táborból harczolt, a melyben később is folytatta küzdelmeit. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Bosznia és Herczegovina elhelyezése azon a térképen, a melyet a külügyminisztériumban készitenek, oly helyzetet teremtett, a mely szerint a dualizmus egy fikezió, mert immár tényleg trializmus áll fenn. Fennáll kormányzati szempontból, és fennáll a közjogi elhelyezés szempontjából is. Az 1867. évi XII. t.-cz. kiindulási pontja és alaptétele mi volt? Magyarország azt a törvényt abban a biztos feltevésben és tudatban létesítette, hogy ő Felsége többi országai és tartományai alkotmányt nyernek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A biztosíték, a melyre a kiegyezés az 1867. évi XII. t.-cz. alakjában lefektettetett, és később további alkotásokban folytattatott, az volt, hogy Magyarország és Ausztria két önálló állam, a melynek minden területe alkotmánynyal bir, illetve bírjon. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebbe a dualisztikus szerkezetbe tehát semmi sem tartozhatik, a minek nincs alkotmánya, vagyis a minek első kvalifikácziója arra, hogy ezen 1867. évi XII. t.-cz. rendszerébe, szervezetébe, kormányzati gépezetébe beilleszthető legyen, hiányzik, Igaz-e ez, t. ház ? (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nos! ha igaz, akkor Bosznia és Herczegovina bevonásával egy trialisztikus szerkezetet létesítettek, mert hiszen Bosznia és Herczegovina az 1867 : XII. t.-cz. dualisztikus keretébe amúgy felületesen nem vonható be. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem vonható be azért, mert először nincs tisztázva az a kérdés, vájjon a berlini szerződés a teljes szuverenitást is átruházta-e akkor, mikor a megbízást adta arra, hogy Magyarország és Ausztria ezt a területet »okkupálja és adminisztrálja.« Ez a terület e tekintetben tisztázatlanul áll abból a szempontból is, hogy ő Felsége szuverenitásának kérdése ott milyen elbírálás alá esik. Nem vonható oda azért sem, mert az 1867 : XII. t.-cz. alapfeltételének, t. i. annak, hogy ott alkotmány legyen, ez idő szerint megfelelni — a mint látszik — nem lehet; nem lehet pedig azért, mert Ausztriának irányzata más, Magyarország jogos aspirácziója más, Bosznia és Herczegovina nyi-