Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-105

105. országos ülés 1902 milyenben az ezredes beszélt, akkor meg tudnék nyugodni. De sok oly tünet merült föl, a mely viszont ellenkezésben áll ezzel. Tényleg még él az a szellem, a melyet a katonaság, a régi osztrák czopfos katonaság még mindig föntartani iparkodik; nem mondom, a közös hadsereg minden tisztje, mert sok felvilágosodott fő van már ott, a kik már mégis máskép gondolkoznak. Ha az a szellem hozatik be a növendékek nevelésébe, az nem lehet üdvös sem a Ludovika-akadémiára, sem a többi magyar katonai intézetre. Ezt róttam meg és újra meg kell emlitetenem, hogy azért sem szavaztuk meg a katonai intézetekről szóló törvényt, (Halljuk! HalljuJc! a szélsöbaloldalon.) mert a Ludovikában lévő növendékeknek joguk van arra is, hogy egyenesen a közös hadseregbe menjenek. Kimondtuk akkor, hogy igy aztán a legkitűnőbbeket kiválogatják, és a legkitűnőbb erők a honvédségtől el vonatnak és a közös hadsereghez adatnak. Pedig kinek a pénzén nevelődnek azok? Hozzájárulnak-e ehhez a közös hadügyi költségekből csak egy garassal is? Nem tisztán a magyar állam költségén nevelődnek-e ezek? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindenkinek a szabad akaratától függ, hogy oda megy-e. Thaly Kálmán: Tudom, könnyű egy 16—18 éves fiúnak szabad akaratát irányítani rábeszéléssel, szeretettel és bánásmóddal, hiúság föl keltésével stb., tudom, hogy be nem zárhatják két hónapra kenyérre és vizre, ha nem akar menni, de oly fényes jövővel kecsegtetik őket, hogy a legkiválóbb elemeket oda viszik. Pedig kérdem: Jogos-e a mi pénzünkön nevelni a közös hadseregnek ilyen tiszteket ? Elég van neki amúgy is, és ez oktalan pazarlásra vezet, mert mi szegény ország vagyunk; Ausztria sokkal gazdagabb és igy 34°/o helyett 100°/

0-kal járulunk hozzá a tisztek nevelési költségeihez. A ki ezt szigorúan és tárgyilagosan, nem is pártszempontból vizsgálja, igazat ad nekünk abban, hogy ez egy abuzus, a mely ellen mindig fölléptünk, specialiter én is fölszólaltam ellene. Méltóztatik ezekből a t. miniszter urnak reám vonatkozó megtisztelő reflexiójára adott válaszomból meggyőződni, hogy iparkodtam — csak röviden szólok, nem akarok a részletekbe belemenni — a jó oldalt is, de a rosszat is egyaránt itt megkülönböztetni, és nem látom magamon azt a csodát és nem is emlékezem arra, a mit a t. miniszter ur itt mondott, hogy mikor oda mentem, egyszerre megváltoztam, és én, a ki azelőtt minden ellen kikeltem, csupa elismerést szavaztam. Én megmondtam mindig elismerésemet, a hol annak helye volt, de viszont aggályaimat is kifejeztem, melyek fönnállottak és fönnállanak. Örömmel törölném ki azt a szakaszt, hogy a közös hadsereg számára adjunk a Ludovikaakadémiában nevelt fiukat. Én különben, részleKÖPVH, FAPLÓ. 1901 1906. VI. KÖTET. május 1-én, csütörtökön. 283 tesen nem akarván a tárgyhoz szólni, csak azért, hogy a t. miniszter urnak válaszoljak, voltam bátor ezeket elmondani, máskülönben pártom határozata értelmében a költségvetést, illetve ezt a tételt nem fogadom el, (Helyeslés a szdsöhalólddlon.) Illyés Bálint jegyző: Kubik Béla! Kubik Béla : T. ház ! ígéretet tettem tegnap a honvédelmi miniszter urnak, hogy majd szolgálok neki adattal azokkal szemben, a miket ő állított, hogy t. i. a honvédség nemzeti szelleme ellen kifogást tenni nem lehet. Én mindazokat a körülményeket, mikor németül kell a honvédnek valamit tanulni, vétségnek tartom a nemzeti szellem ellen. Azok közé tartozom, a kik a honvédség kötelékébe tartoznak még ma is és a honvédség kötelékében szolgáltam is. Megvallva őszintén, én ott a tiszti karban olyan szellemet találtam, mely méltó a honvédséghez is, de ezt nem a vezetőségnek és különösen a felsőbb vezetőségnek nem tulajdonítom, hanem annak a romlatlan erkölcsnek, mely még azokat az alantas tiszteket átlengi. Számtalanszor hallottam panaszkodni őket, természetesen bizalmas körben, hogy, ha lehetne, a felsőbb körök őket feltétlenül germanizálni óhajtanák. Egy tényt hozok fel, mert természetesen a honvédelmi miniszter ur csak az aktaszerü dolgokra ad valamit. Én kaptam már másodízben dispozicziót, rendelkezést, a melyhez háború esetén alkalmazkodnom keli. Ez egy litografált magyar lapból áll, a többi 4—5—6 darab melléklet mind németül van. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tudtommal ez nein exisztál! (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nála van!) Kubik Béla: Nálam nincs, otthon van. mert azt biztos helyen kell tartani utasítás szerint; egyebem sincs a Wertkeim-szekrényben, csak ez. (Mérj,- derültség.) Azt hiszem, nem fogok indiszkrécziőt elkövetni a katonasággal szemben, ha ezt az okmányt el fogom hozni a t. miniszter urnak, mert habár ez titkos, a honvédelmi miniszterrel szemben bizonyára nem titkos. Én ezt határozottan a germanizálás szándékának tartom, mert ha én az ország határát átlépem, bármily nehezemre esett is, a régmultakban szerzett német tudományomat megerőltetem és ugy a hogy, a magam dolgainak kárával megélni tudok; de megvallom őszintén, idehaza Magyaroi szagon senkivel sem szándékozom németül szóba állani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Inkább otthagyom azt a boltot, vagy korcsmát, hol hozzám németül szólnak; ott sem nem fizetek, (Derültség.) sem. egyáltalában semminemű szükségletemet ott nem fedezem. Sajnálom, hogy akkor, a mikor katona vagyok, kénytelen vagyok újra németül tanulni és felidézni azokat az emlékeket, melyekre nem. szívesen gondolok vissza, hogy csak valamennyire is megfelelhessek azon követelményeknek, melyeket a hadügyi kormány én reám ró. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Illyés Bálint jegyző: Pichler Győző! 30