Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-105
220 105. országos ülés 1902 május 1-én, csütörtökön. A 48-ások kiirtása után következett a másik dolog: azoknak a honvédtiszteknek lassankint való eltávolítása, a kik a honvédség kehelében nőttek fel, és emelkedtek magasabb rangfokozatra. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Széll Kálmán miniszterelnök tagadólag int.) Ha kétségbe méltóztatik vonni, adatokkal szolgálhatok az igen t. miniszterelnök urnak. Neveket én itt nem említek, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) csak egy tényre akarok rámutatni. (Halljuk! Halljuk!) Nagy fáradsággal állítottam össze a Rendeleti Közlöny«-nek és a névkönyveknek több évfolyamából azt az eredményt, a mely szerint a magasabb katonai parancsnokságokban mindinkább ritkul a honvédség kebelében felnövekedett tiszteknek száma. (Ügy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mielőtt erre térnék át, egy másik, igen fontos körülményre akarok rámutatni. Hét honvédkerületi parancsnokság van, és ezek közül hármat nem magyar ember, hanem horvát ember tölt be. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Igaz ugyan az is, t. ház, hogy magyar állampolgárok ezek is, de azt csak el fogja ismerni mindenki, hogy ezzel a ténynyel szemben bizonyos aggodalmak a múltból igenis ránk háramolhattak; hogy azok az aggodalmak teljesen eloszlatva nincsenek, és hogy nagyon sok szomorú körülmény mutat arra, hogy ezek az aggodalmak igenis alaposak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) A hót honvédkerületi parancsnokság közül egy Zágrábban van: az horvát, s azt hiszem, teljesen megelégedhetnék a t. honvédelmi miniszter ur azzal, hogy ha csak annak parancsnoka volna horvát. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De, ime, ma már, ha jól tudom, a szegedi és a kolozsvári honvédkerületek élére is horvát altábornagyok állíttattak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én, t. ház, ezt teljes megnyugvással nem fogadhatom. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Am méltóztassék raegczáfolni. Igen örülnék rajta, ha megczáfolná az igen t. honvédelmi miniszter ur azt a további tapasztalatomat is, hogy a tizennyolcz dandárparancsnokság közül talán csak három vagy négy helyet tölt be a honvédség kebelében felnövekedett tábornok vagy ezredes. A 38 ezredparancsnokság között pedig legfeljebb öt-hat olyan ezredparancsnok van, a ki a honvédség kebelében emelkedett magasra. Molnár Jenő: Ezt tessék megczáfolni. Bakonyi Samu: A közös hadseregből való áthelyezések okozzák ezt, t. ház, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha ez az áthelyezés csak annyit jelentene, hogy ez azért történik, mivel — a mi nem áll, de ez esetben indokul szolgálhatna — a honvédség tisztikarában kevesebb az előléptetésre alkalmas törzstiszt: akkor, t. ház, azt legalább ebből a szempontból indokoltnak tekinthetnők. Kubik Béla: Akkor sem szabad! Bakonyi Samu: De, t. ház, még kimenthetném ezt, hogyha azok az áthelyezett tisztelt magasabb parancsnok urak nem hoznák egyúttal magukkal a mi honvédségünk kebelébe annak a közös, helyesebben osztrák hadseregnek a szellemét, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és ha nem tapasztalnék ezeknek működése nyomán azt, a mit legfőbb sérelmeként tekint ez a párt, hogy az önálló magyar hadsereg magvának óhajtott honvédség lassankint nemcsak taktikailag, hanem szellemben is kiegészítő, beolvadó részévé válik a közös hadseregnek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Madarász József: Azt akarják! Bakonyi Samu: De, hogy milyenek ezek az áthelyezések, annak illusztrálására legyen szabad egyetlenegy adatot felhoznom. (Halljuk! Halljuk!) ÜSfem nevezem meg a dandárt, mert hiszen nem akarok személyeket érinteni, és a dandár megnevezéséből mindjárt a személy is kitalálható volna, de tudok rá esetet, hogy egyik dandárparancsnokságba áthelyeztetett egy 40 éven felül a közös hadseregben szolgált ezredes, csak azért, hogy ott a közös szellemben szerzett érdemeinek jutalmazásául a honvédségnél tábornokká lehessen és aztán, mikor ezt elérte, nyomban az áthelyezése után, 44 évi szolgálat után nyugdíjba helyeztetett, ugy, hogy ennek a nyugdíjnak a terhét viseli természetesen a t. honvédelmi miniszter ur tárczája. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A hadügyminiszter fizeti! Bakonyi Samu: A honvédelmi miniszter ur tárczájához tartozik. Azt hiszem, hogy senki sem vonhatja joggal kétségbe ezen állításomat, hogy az ilyen természetű eljárás, az ilyen áthelyezés nem használ a honvédségnek, sem nemzeti, sem katonai szempontból. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hiszen nem is mutatkozik ez a törekvés, ha az igazat meg akarjuk mondani, a t. honvédelmi kormány részéről. Hiszen az igen t. honvédelmi miniszter ur tegnap itt felolvasta, — megmondom nyiltan, nem restellem, fájdalom, hogy meg kell mondanom,— a szivünk szerint, lelkünk mélyéből gyűlölt Gotterhaltenak a szövegét, a melynek felolvasása után igazán szomorú kedélyességgel adott a honvédelmi miniszter ur kifejezést a feletti csodálkozásának, hogy mi ezen megbotránkozunk. Talán azt kívánná tőlünk, hogy lelkesedjünk rajta? Azt mondja a t. miniszter ur, {Halljuk! Halljuk!) hogy mi megbotránkozni való van ezen a szövegen. Nem a szöveget nézzük mi, t. honvédelmi miniszter ur, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) még csak a dallamot sem. a melyet egyéb érzéseink miatt, muzikális gyönyörűséggel nem élvezhetünk minden zenei szépsége mellett, hanem feléled a mi lelkünkben mindannyiszor, mikor ezt az átkozott nótát halljuk, az a sok keserű emlék, a mely hozzáfüződik. (Ugy van! Ugy van! a
