Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-104

ÍÖ4. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. 205 tam, hogy nincsen. Megengedem, hogy akkor azt mondtam és azt is megengedem, hogy később mást mondtam. Miben áll itt tehát a magyarázat? Abban, hogy 1896-ban valószínűleg csak a honvédségnek mozgósítás esetén való alkalmazását tartottam szem előtt és erre a czélra akkoriban igenis elegendő tisztem lett volna. De a magasabb parancsnokságokat is el kell látni vezérkari tisztekkel, a népfelkelést is el kell látni, a melyet azóta szerveztünk és hoztunk rendbe, nekem tehát sokkal több vezérkari tisztre van. szükségem, mint akkor volt. Béke idején pedig sokkal több vezérkari tisztre van szükség, mint háború idején, azért, mert minden intézetnél, parancsnokságoknál és a minisztériumban szükségem van ily tisztekre. Ezek reprezentálják azt az elemet, a mely legtöbbet tanult és a mely leginkább való arra, hogy irodákban és az ifjúság nevelésére felhasználtassák. Békében tehát nekem több vezérkari tisztre van szükségem, és ennélfogva megengedem, hogy 1896-ban azt mondtam, hogy elég a vezérkari tiszt, később pedig olyan kijelentést tettem, a mely ezzel nem egészen egyezik meg, de mind a kétszer igazam volt, mert, a mint most bátor voltam felemlíteni, békében több vezérkari tisztre van szükségem, mint a mennyivel most rendelkezünk. Ebből az következik, hogy a hadügyminiszter nekem bizonyos csekély számú vezérkari tisztet rendelkezésemre bocsát, ezek ideiglenesen vezényelve vannak a honvédséghez, és a mikor letelik az a bizonyos idő, a mely erre szervezetileg meg van állapítva, akkor bevonulnak a csapatjukhoz, rendesen áthelyeztetnek a honvédséghez, és ekkor áll be az, a pillanat, a mikor a honvédesküt leteszik. Még az is bent van, azt sem tudja talán a t. képviselő ur, bogy (olvassa): »A honvédségekhez, — mert vonatkozik az ausztriai honvédségre is — a vezérkari testülettől beosztott tisztektől megköveteltetik, hogy az illető állam polgárai legyenek, és ezenfelül mindazok, a kik a magyar kir. honvédséghez vannak beosztva, a magyar, illetőleg horvát nyelvet tökéletesen kell, hogy bírják.« Ebből méltóztatnak látni, hogy a vezérkarból csakis magyar állampolgár ós magyar ember lehet még csak vezényelve is, itten tehát én a magam részéről semmiféle nagy veszélyt nem látok. A t. képviselő ur azt mondta, — természetesen csak a feleziezomázás kedvéért, — hogy az 1896-ban rendelkezésemre állt vezérkari tisztek addig vagy nyugdíjaztattak, vagy pedig rögtön meghaltak. Hát legyen nyugodt a t. képviselő ur, sem nem nyugdíjaztattak, sem meg nem haltak, hanem szolgálnak, élnek és jól érzik magukat. (Élénk derültség.) Azt mondja a t. képviselő ur (olvassa) : »Nem elvitatható kegy-e az, t. képviselőház, ha Ausztria és a közös vezérkari testület Magyarországot ezeréves fennállása után végre odajuttatja,, hogy a magyar ifjakat és a kitűnő képzettségű és műveltségű magyar tiszteket végre magához felemeli és egy rangfokozatra emelni kegyeskedik?« Mit akar ezzel mondani? Bocsánatot kérek, én nagyon is moderát vagyok, hanem én ebben semmiféle lényeget nem találok. Mást nem akarok mondani, Ócsárolja a képviselő ur a Ludovika-akadémiát. Méltóztassék bemenni, méltóztassék meggyőződni, hogy mi történik ott. Ott van Thaly Kálmán képviselő ur, a ki fájdalom, most nincsen itt, az is kikelt minden alkalommal. Odament, megnézte az intézetet és más véleménye volt, mikor kijött. Ugy tudom, — nem tudom igaz-e vagy nem igaz, fél füllel hallottam, — hogy Picbler Győző képviselő ur Pécsett járt, megszemlélte a hadapródiskolát . . . Pichler Győző: Már azt is tudja! (Felkiáltások a néppárton és a szélsÖbaloldalon: Referálnak neki!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter:... és megelégedésének adott kifejezést. (Elénk derültség.) Ha tehát a függetlenségi párt képviselői járnak ott ós látva a dolgokat, még ők sem találnak kifogásolandókat, akkor, azt hiszem, hogy ezeket az intézeteket talán még sem lehet ócsárolni. Megteszünk mindent, a mit lehet, többet ennél nem tehetünk. (Tetszés jóbbfelöl.) T. képviselőház! Rektifikálnom kell a t. képviselő urnak egy állítását. Azt mondja, hogy nem tartottam be igéretemet, a mennyiben a honvédintézetek szervezésénél, illetőleg törvényhozási tárgyalása alkalmával az indokolásban azt mondottam volna, hogy ezek összesen 235 vagy 238.000 írtba fognak kerülni, most pedig a költségvetésbe fel van véve 1,700,000 és néhány korona. Ismét és a legalaposabban téved a t. képviselő ur. Itt van az akkoriban benyújtott indokolás. Mit mond ez? Az intézetnek évi feutartási költségei — 8. §. — természetszerűen csak fokozatosan, az egyes évfolyamok felállításával fognak emelkedni, mig valamennyi intézetben a teljes létszámnak betöltésével, azaz: az 1904. évben a maximum 983.500 frt és ez a mai pénz szerint 1,967.000 korona. Ha ezen Összegből a mostani Ludovika-akadémia számára amúgy is költségvetésileg megállapított 416.400 frt levonásba hozatik, végeredményben, még pedig beleszámítva az épités, berendezés és felszerelésre szükséges költségek törlesztési részleteit, valamint az intézetnek jövedelemszaporulatát, 513.900 frtnyi maximális többlet mutatkozik. Ezt jelentettem ki akkor, ezen összegek mellett állok ma is. Három forrásból fedeztetik a kiadás a Ludovikánál, illetőleg az intézeteknél. Először a Ludovika-alap kamatjaiból, azután a saját bevételekből, t. i. abból a pénzből, a mit a szülők fizetnek a fiukért, és harmadszor abból a többletből, a melylyel az állam hozzájárul. E többlet megállapított összegét most sem értem el; ezt az összeget valószínűleg el fogom érni az 1904. évben. Itt tehát többköltségről