Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-104
104. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. 197 részt venni a közös védelemben, a quóta arányában, a helyett 45%-kal van képviselve Magyarország lakossága a közös hadseregben. Azonban a tisztikarnak sem 34, sem 45°/o-a magyar, hanem csak 6°/o-a. Hogy a felsőbb tisztikarban milyen kevés a magyar, arról nem is érdemes beszélni, mert itt még logaritmusok és a legnagyobb messzelátók segélyével sem lehet azt a kis törtet kihozni, mely a magyar tisztek számát jelzi. Kubik Béla: A legnagyobb magyar pl. Fejérváry Géza! Rákosi Viktor: Az is óriási vesztesége az országnak, hogy az ipari megrendeléseknél Ausztria van előnyben. Azt mondják, hogy mivel Magyarországon nem szerezhető be, mindent Ausztriában rendelnek. Ha megrendelések révén egy kis jrénz folyna be az országba, semmi kifogásom sem volna,, de nem kapunk semmit vissza, mindent az osztrákok kapnak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Méltóztassék belemenni a delegáczióba, majd meglátják ! Rákosi Viktor: Mindezek után én a honvédség budgetjét nem szavazom meg. Agyutlan. de zenekaros honvédségnek nem szavazom meg a budgetet, mert akármilyen szépen játszanak is ezek a zenekarok, mégis csak azt játszszák a magyarnak, hogy nesze semmi, fogd meg jól! Az ország tele lévén mindenféle aggasztó gazdasági kérdésekkel és feladatokkal, nem visz rá a lelkiismeretem, hogy katonai költségekre bármily Összeget megszavazzak. Székely akczió, rutén akczió, alföldi csatornahálózat, egy egész csomó dolog vár megoldásra, egy egész csomó baj, mint a kivándorlás, vár orvoslásra. Mikor látom azokat a falvakat, a hol nincs férfi, mértföldekre, megyékre mehet az ember, sápadt és éhes aszszonyok a postahivatal körül tanyáznak, hogy az amerikai jjénzt lessék, mikor az államnak leggazdagabb vidékei felé is ugy közeledik a kivándorlás veszélye, mint mikor egy felhő úszik az égen és annak fekete árnyéka csúszik a földön a verőfényes vidékek felé, ily körülmények közt én csatlakozom pártom határozati javaslatához és a honvédelmi budgetet nem fogadom el. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Einök : Münnich Aurél kivan személyes kérdésben szólani! (Halljuk! Halljuk!) Münnich Aurél: T. képviselőház ! Elvezettel hallgattam én is végig Rákosi Viktor t. képviselőtársam beszédét, mely — bevallom — nagyon sok jóizü humorral volt elmondva és sok, nagyon sikerült élezet is tartalmazott. Pap Zoltán: És igazságot! Münnich Aurél: Hogy ő az én személyemről is megemlékezett, ezért neki köszönettel tartozom, csak egy megjegyzésem van arra. a mit mondott, hogy én olyan előadó vagyok, a ki soha sem hal meg, de mindig megadja magát a kormánynak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Igán! Ugy van!) Kubik Béla: Minden kormánynak ! Münnich Aurél: Feltétlenül igaza van t. képviselőtársamnak, (Zaj a szélsöbaloldalon.) mert én igenis megadom magamat ott, hol az meggyőződésemmel egyezik. (Élénk ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Megadom magamat ennek a kormánynak, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez a szent meggyőződés! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) melyről meg vagyok győződve, hogy mindig csak hazafias dolgokat cselekszik, (igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Természetes dolog, hogy ezúttal is elfogadom a költségvetést, mert ismét megadom magamat a honvédelmi kormánynak, mert bizalommal viseltetem iránta. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) De nem azért szólaltam fel, mert ezt úgyis tudják a t. urak, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ez igaz!) tehát ezért felesleges lett volna felszólalnom. De a vita folyamán a t. függetlenségi ós 48-as párt vezérszónoka. Tóth .Tános, tegnap azt mondotta, hogy Magyarországon sajátságos nizus fejlődött ki a nemzetnél, legutóbb pedig a magyar parlament kormánypártjánál a hadügyi kérdésekben ; a túlhajtott lojalitás és opportunitás noli me tangerévé tette az ország hadügyét és a hadügy minden kérdését. Ma pedig Nessi Pál t. képviselőtársam azt mondta, hogy a honvédség felállításával becsapták az országot 1868-ban, . . . Nessi Pál: Úgyis van ! Münnich Aurél: . . . mert az nem lett önálló hadsereg, hanem csak bizonyos tartaléka a közös hadseregnek. Végül Rákosi Viktor t. barátom most elhangzott beszédében azt mondta, még pedig meglehetős nagy garral: egy krajczárt sem szavazunk meg idegen hadseregnek, a mi hadseregünknek ellenben mindent. Ugy-e azt mondta ? Rákosi Viktor: Az önálló magyar hadseregnek ! Münnich Aurél: Ezt a három nyilatkozatot kívánom én együttesen tárgyalni és lehetőleg kimutatni, hogy a t. urak nagyon tévednek, midőn ilyeneket állítanak, mert nagyon könnyű támadni, de nehezen lehet bizonyítani. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy megérttessem magamat, kénytelen vagyok egy kicsit a múltba tekinteni. Felkérem a t. házat, hogy velem együtt néhány perezre idézze emlékezetébe az 1868-diki évet, midőn honvédségünk szerveztetett. Azt fogják látni, mélyen t. uraim, hogy ez a honvédség akkor nagy áldozatkészséggel, óriási nagy hazaszeretettel (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tudjuk!) lett szervezve, sajnos azonban, oly óriási nehézségekkel kellett megküzdeni azoknak, kik szervezték, hogy ők maguk is kételkedve néztek a jövőbe. Kubik Béla: Hát a kik az adót fizették? Münnich Aurél: Ha méltóztatnak tekintetbe venni azt, hogy az ujonezok csak azok sorából kerültek ki, kik a közös hadsereg ujonczaiból
