Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.
Ülésnapok - 1901-104
lOk. országos ülés 1902 április 30-án, szerdán. 195 nak. De nem mi fogjuk azt megszüntetni és lehetetlenné tenni, mert ahhoz nekünk nincsen elég politikai bátorságunk, hanem az ausztriai viszonyok fogják lehetetlenné tenni. Mert a ki csak egy kicsit ismeri az ausztriai viszonyokat, igazat fog nekem adni, hogy húsz év alatt olyan viszonyok lesznek ott, hogy a szorosan vett németeken kiviil senki németül tudni nem fog, sem a csehek, sem az olaszok, sem a szlovének, sem a lengyelek. Ma már Galicziában, Csehországban a német nyelvvel sokkal nehezebb tovább jutni, mint Magyarország legmagyarabb vidékein, mert vagy nem tudnak, vagy nem akarnak németül beszélni. (Ugy van! Ugy van! szélsőbaloldalon.) Nálunk azonban a nyelv tekintetében semmi akadály nincsen, mert nálunk a magyar nyelv el van fogadva hivatalos nyelvnek, kétségtelen az uralma, tehát a magyar nyelvű hadsereg ellen sem lehetne nemzetiségi szempontból kifogást tenni; Ausztriában a német nem hivatalos nyelv és valószinüleg nem is lesz. Ha nekünk egy magyar nemzeti hadseregünk volna, az ősök vitézségétől áthatva, a magyar nemzet katonai tradiczióiban fölnevelkedve, az a dinasztiának leghatalmasabb, legerősebb bástyája lenne. (Ugy van! Ugy van! Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) És még egy súlyos kérdés van itt, t. miniszter ur. Európa összes államait kikezdte már a szoczializmus, de nem boldogul tudtommal egyik hadsereggel sem, mert ott a szoczalizmussal szemben a nemzeti eszmét állítják fel, és ez az ereje, ez a lelke, ez mindene a hadseregnek. (Igaz! TJgy van ! a szélsöbáloldalon.) A franczia a gloár fényét látja maga előtt, mikor a zászlója alatt masiroz, a német a Wacht am Éhein-1, a Heil dir im Siegeskranz és a Deutschland, Deutschland über Alles, ezeket a nemzeti sovinista nótákat énekli és ezeknek a hangja mellett beszél Gravelotte dicsőségéről, a szedáni császárbukásról, Paris ostromáról. Olaszországban is az Unita Itália hatalmas képét állítják a katona elé és tanitják az iskolákban, az altiszti iskolákban is. Ott mindenki tudja, hogy miért küzd. Minálunk azonban kibontják a feketesárga zászlót, megszólal a Gotterhalte és a magyar ugy áll ott, mintha caudiumi iga alatt hajtanák. (Igaz! Ugy van! zajos tetszés a szélsőbaloldalon.) Pap Zoitán : Bolond politika ez ! Rákosi Viktor: Ily körülmények között lehet-e csodálni, ha a nemzetiségében nemcsak megtagadott, de vérig sértett magyar a nemzetközi szoczializmus martaléka lesz. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Az összes európai államok, népek zúgolódnak a katonai terhek ellen és méltán utalnak arra, hogy Amerikában nem kaszárnyákat és börtönöket, hanem gyárakat és műhelyeket építenek és ezért népei virágzanak is. Mennyivel inkább zúgolódhatunk mi a katonai terhek ellen, mikor nekünk egy idegen hadseregre követelik a pénzünket és vérünket. (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Oly hadseregért, mely a mi zászlónkat, a mi királyunkat, hazánkat és nyelvünket védelmezi, minden áldozatra készek vagyunk; egy idegen hadseregre egy krajczárt sem adhatunk. (Élénlc helyeslés a szélsöbáloldalon.) Az ország legfőbb katonai érdekei a delegácziókra vannak bizva. Nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy a delegáczió 35 esztendő alatt hogyan teljesítette kötelességét. Az bizonyos, hogy magasabb komikum hatásával van az emberre, ha nézi a delegáczió gyűléseit évek hoszszu során át és hallja az elnöki megnyitó beszédet, mikor mindig kijelenti az illető elnök, hogy bizik a delegácziók bölcseségében, hogy meg fogják találni a helyes utat. Azután jön a delegácziók záróülése és akkor az elnök kijelenti, hogy nem hiába bizott a delegácziók bölcsességében, mert megtalálták a helyes utat. (Elénk derültség.) És ez így megy 35 esztendő óta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Krasznay Ferencz: Automata parlament! Rákosi Viktor: És ha megnézzük, hogy mit csinált a delegáczió 35 év alatt, nem lehet bíznunk az illető elnökök bölcseségében, a kik ezeket a kijelentéseket tették. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Nem csodálom, hogy azután az ilyen delegáczióval a közös miniszterek azt teszik, a mi nekik tetszik. Mert a delegácziókban csupa három kapitulácziót _ kiszolgált professzionátus mamelukok ülnek, (Elélik derültség.) a kikről régebbi években igen találóan jegyezte meg egyik képviselőtársam, hogy ez a delcgáczióbeli ellenzék olyan, mint a hadgyakorlatok alkalmával, mikor kiosztogatják a fehér szalagot a katonáknak, hogy te most mint ellenség fogsz mérkőzni és lövöldözni fogsz, de üres patronnal. (Élénk derültség.) Pulszky Ágoston halála után most a delegácziónak legnagyobb katonai tekintélye t. barátom, Münnich Aurél, a kit ilyen minőségében több ízben aposztrofáltam, és a ki szerintem mint katona, egy megfordított gárdához hasonlít, a mely sohasem hal meg, de mindig megadja magát a kormánynak. (Elénk derültség és tetszés a szélsöbáloldalon.) Arról nem akarok beszélni, hogy pl. a tengerészeti albizottság micsoda svájezi admirálisokból áll. (Elénk derültség. Halljuk! Halljuk! a szélsöbáloldalon.) A legnagyobb tengerész közöttük az én t. barátom, Eosenberg Gyula, a kinek tengerészeti )iirnevét a Kárpátoktól az Adriáig dicsérik. (Elénk derültség.) A ki látja azt a sietséget és a kormánynak azt az intenzív támogatását, a mebyben Eosenberg Gyula ur az abrudbányai választáson minden más kandidátust megelőzőleg részesült, az okvetlenül azt az impressziót nyerte, hogy rettentő szüksége volt a delegácziónak reá, nehogy & tengerészeti ügyek csonkán maradjanak. (Élénlc derültség.) Az ilyen delegáczióval, természetesen, Krieghammer ur azt teszi, a mit akar; a delegáczió 25*
