Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

103. országos ülés 1902 sőt művészi. A katona-jelleg nem zár ki semmi jót, semmi nemeset. És hogy mire fogja vinni a japán nemzet Keleten, meg fogjuk érni, tisztelt uraim! Az lesz a hivatása, — és hiszem, meg is fog neki felelni, •— hogy meg fogja szabadí­tani idővel Kelet-Ázsiát az úgynevezett ezi­vilizáló európai._ inváziótól. (Felkiáltások balfelöl: Nagyon jő!) Örök békét, természetesen, innen sem remélhetünk. Sem a keresztény vallás, sem semmi czivilizáczió a háborút ki nem irthatja, csak a lefolyását mérsékelheti. Az örök békére számítani nemzeteknek nagy csalódást hozna, esetleg szolgaságot. (Elénk helyeslés.) A rómaiak régi elve: »si vis pacem, pára bellum«, áll ma is. Észak-Amerika is készülődik. Pár hó előtt egy ott vezető híres tábornokkal találkoztam, és a miket tőle hallottam, imponáló volt. A flot­tát meg ép meg fogják négyszerezni. Tisztelt képviselőház! A honvédelmi szem­pontokat nekünk magyaroknak sem szabad elhanyagolnunk. Legalább, ha szabad nemzet akarunk lenni és maradni, akkor nem. (Helyes­lés a középen.) A hadseregünk fegyverzetéről sokat beszélni nem fogok, azt a delegácziók hatáskörébe utalja a törvény. Csak annyit jegyzek meg, hogy a visszafutó — Rücklauf — ágyukat helyettesí­teni már nagyon is ideje. De a Mannlicherünk is olyan, hogy az uj Mauser-fegyverrel nem konkurrálhat. Egy Tranzválban harczolt tehet­séges tiszt barátomtól hallottam, hogy a szak­avatott burok a pár ezer odavitt Mannlicherbő] nem használtak egyet sem. Kipróbálták, és mind Mausereket használnak. A Mauser sokkal mesz­szebb is hord, jobban ellenáll esőnek, pornak, idő viszontagságainak, — míg a delikát szer­kezetű Mannlicher mindjárt megromlik hadi­használatban, hogy ugy mondjam, az első 100 lövés után. A delegácziók foglalkozzanak vele, — de a honvédelem fontos kérdése mélyen érdekel min­den igaz hazafit. Ékes toll, művészet, szép be­széd lelkesítenek, de meg nem mentik a hazát, ép ugy, mint semmi érzelgős. (Helyeslés a középen.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Igaz ! Szemere Miklós: A legelsők ezen a gyarló földön a hadi erények és ilyen férfias erények­ben tündökölnek a szabad, független nemzetek. Ha a hadi erények találkoznak egy sereg­nél a jó vezetéssel és a jó organizáczióval és párosulnak azzal, a mit ma a buroknál látunk: a törhetetlen hazafisággal, akkor előttünk van egy ideális hadsereg képe. Ilyennek óhajtom én látni, t. ház, a mi hon­védségünket. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ilyen is! Szemere Miklós: És ez az egész, — kivéve a hadvezetést, a mire születni kell, a mi isteni adomány — tisztán nevelés és tréning kérdése. április 29-én, kedden, 183 A legtanulságosabb ebben a délafrikai há­ború, a miért — mellesleg legyen mondva — a nagy angol nemzetet felelőssé tenni nem kivá­nom, nem tévesztem össze az angol népet Anglia jelen kormányával, élén Chamberlainnel. (Helyes­lés.) Legyen ennek a háborúnak a babérja, ha van, az övé. 0 fog majd felelni is érte a törté­nelem örök ítélőszéke előtt. (Helyeslés balfelöl.) Valami megkapónak hallottam ecsetelni egy Transzvälból jött barátomtól azt a képet, a melyet a bur hadsereg ütközet előtt minden nap­keltekor és ütközet után napnyugtakor nyújt. Fenségesen hangzanak végig a Skopiékon, a bér­ezek ormain, csodás burharezosok ajkairól a meg­kapó zsoltár-énekek. Térdepel a hadsereg és zsolozsmákat zeng. Olyan látvány ez, a melynél meghatóbbat, magasztosabbat képzelni sem lehet, Ehhez a soha nem csüggedő puritán vallá­sos érzülethez csatlakozik a buroknál a fegy­verkezelésnek egy oly tökélye, a mi egészen pá­ratlan. Ez a gazdálkodással foglalkozó maroknyi vadász és lovas nemzet megmutatta, hogy ellent tud állni a tízszer annyi angol seregeknek. És pedig az angol sereg kitűnő. Mindig is az volt. Kitűnő anyag, rendkívüli tiszti kar. Fényesen mutatja az elesettek száma, a mi óriási ma is. De a burok ugy lőnek, hogy az meseszerű. Lőnek, és találnak. A mai végtelen precziz és nagyon messze hordó fegyverekkel az győz, t. ház, a ki talál. A füstnélküli puskaporral, a mesteri fegyverekkel nem a rosszul lövő töme­gek véletlen trefferjei döntik el a csatát, nem a levegőbe bután lövöldöző masszáké többé a diadal, de a biztos, jól lövők kiszámított lövései győznek, — ha ilyen csapatok is vannak. Euró­pában még alig van. Svájcz ugyan már elég czél tudatosan erre törekszik. A burok oly ideális czéliövő sereget mu­tattak be a világnak, hogy ez az egész hadi taktikát megváltoztatja. Ezután az egyes har­ezosok katonai képessége lesz mindinkább a döntő momentum. És a katonai képessség ma a discziplinán és, — hogy egy mindent kifejező szót használjak, — a jó katonai szellemen felül, a mire I. Napóleon oly nagy súlyt helyezett, főkép a pontos lövésben, és a helyes terepfel­használásban áll. Az ujoncz matériáié minősége tehát a legfőbb fontosságú tényező. A mi egészséges, gyors felfogású és jó idegü népünk, ha a pontos lövésre is ráadja magát, ha a czéllövésben gyermekkora óta trénirozta­tik, mint a buroknál történik, olyan ujoncz­anyagot fog adni, a mi valóban a világon pár­ját fogja ritkítani. De lássuk, mint van Svájczban. A svájezi szövetségben a fiatalságot a tizedik életévtől kezdve készítik elő a katonai szolgálatra. Ke­zemben van a szövetségtanács —• Bundesrath — által 1898. május 6-án elfogadott szabályzat — Reglement — ábrákkal, tabellákkal, jegyze­tekkel a 10-15 éves fiuk részére. Czime »Torna-

Next

/
Thumbnails
Contents