Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

172 103. országos ülés 1902 nézve, hogy ily intézetek nálunk felállíttassanak, mindjárt ez volt a helyes. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindent a maga idején! (Zaj a szélsőbal oldalon.) Tóth János: Itt van a katonai igazságszolgáltatás kérdése. Minden művelt, modern állam Magyarországot megelőzte ebben a tekintetben. Még Oroszország is. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Es a mi fiaink a modern jogszolgáltatással, sőt az emberi jogokkal, a humanizmussal sem összeegyeztethető igazságszolgáltatás alatt állanak. A kormánypártra nézve ez a helyes. Helyes, hogy 32 éven át a katonai kormányzat csak Ígéretekkel állott elő, és nem volt akarata a kormánypártnak arra, hogy a kormányzatot ígéretének beváltására kényszerítse. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Kubik Béla : Nincs felszólalás e tekintetben! Tóth János : És ha most egy napon ebben a tekintetben a katonai kormányzatnak ugy tetszik és törvényjavaslatot fog benyújtani a katonai büntető eljárás terén, abban a pillanatban összeverődnek a tenyerek, megnyílnak a dicsőítő ajkak és pennák, és akkor rögtön helyes lesz az, a mi 35 éven keresztül helytelen volt. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) így vagyunk a mai állapotban a szigorúan vett alkotmányosság szempontjából. Ha a katonai kormányzatnak ugy tetszik, hogy a védrendszert Magyarországon 10 évre állapítsa meg, a kormánypárt azt mondja, hogy helyes, mert az állami élet ezen fontos ágában fő az állandóság. Ha, a mint ma van, öt év óta évről-évre állapittatik meg a katonai védrendszer, a kormánypárt rámondja, hogy ez a helyes, nem kell a stabilitás, sőt ez sokkal jobb Magyarországra nézve, — ezt kormányszékből hallottam kijelenteni, velem szemben méltóztatott mondani, — mert hiszen Magyarországnak önálló intézkedési jogát ez még jobban kifejezi. Hogy a védrendszer megállapítására nézve van-e Ausztriában teljes alkotmányosság, a mit a magyar törvény az 1867 : XII. t.-czikk alapfeltételéül tüz ki, hogy Magyarország Ausztria alkotmányos képviseletével nem léphet érintkezésbe: a mit szintén a törvény előír, már ezt nem nézi, nem vizsgálja a kormánypárt, a nemzet jogainak megőrzésére nem szorítja a kormányt, neki minden jól van ugy, a hogy van, a hogy a katonai kormánynak tetszik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Napóleon nem irtotta ki a mamelukokat! (Derültség.) Tóth János: Vájjon ä magyar nemzetet helyettesi ti-e a delegáczió e tekintetben, vájjon ott érvényesülnek-e a mi nemzeti érdekeink és jogaink ? Minthogy Magyarország átadta a véderő tekintetében legnagyobb részben intézkedési jogát egyesek kezébe. — Láttunk-e arra 35 év óta példát, hogy a delegáczióban valamit ne helyeseltek volna, vagy ha szóval nem helyeselték is, de valamit megakadályoztak volna ? Mináprilis 29-én, kedden. den helyes volt, a mit a katonai kormány előterjesztett, mindent megszavaztak. Látjuk, hogy a mi nemzeti jogaink, nemzeti érdekeink, jámbor óhajtások alakjában jelentkeznek ott, és bármily választ, bármily kielégítést nyernek, mindenkor üdvözletben és bizalomnyilvánitásban végződnek. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Most is, az idén a magyar képviselőház, hetekig, hónapokig vitatkozott, tárgyalt, tanácskozott a felett, miként lehetne Magyarországot súlyos közgazdasági válságából kiemelni, a magyar mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet intenzivebben fejleszteni, kulturális alkotásokat létesíteni, hogy ezt a magyar nemzetet erősebbé, hatalmasabbá tehessük. Útjában áll mindezen hazafias törekvéseinknek, hogy nincs elegendő anyagi eszközünk; csak egyetlen intézményünk van Magyarországon, melyre gavalléros könnyelműséggel dobáljuk a milliókat, s ez a védszervezet, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) mely elnyeli állami bevételeink legnagyobb részét, melynek terhei évről-évre fokozódnak, oly óriási mértékben, hogy azzal Magyarország gazdasági ereje lépést nem tud tartani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És vájjon a delegáczióban érzik-e ezt? Ha érzik, kifejezték-e a nemzetnek ezen akaratát? Arra nézve, hogy mennyire kifejeződik a delegáczióban a nemzet akarata, két példát hozok fel a t. háznak. (Halljuk! Halljuk!) Néhány esztendővel ezelőtt történt, hogy a delegáczió elnöke kijelentette az elnöki székben, hogy a katonai terhek fokozásában elérkeztünk addig a határig, a melyen túlmenve egy lépéssel is, Magyarországot az öngyilkosságba kergetjük bele. A delegáczió minden tagja tapsolt erre és helyeselt ; és mi lett az eredmény ? Ugyanaz a delegáczió megszavazott 52 millió forint pótbitelt. (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Gyönyörű állapot!) A következő esztendőben 47 millió forint póthitelt; ily óriási lépésekkel vitték Magyarországot az öngyilkosságba. (Felkiáltások a szélsobalóldalon : Jbzt akarták!) Éz a dolog ismétlődött néhány esztendővel később, a 90-es években. Ugyanezt jelentette ki a delegáczió elnöke, s méltóztatnak emlékezni, hogy a második esztendőben rendkivüli póthitel czimén 37 milliót szavazott meg a delegáczió, még pedig olyan 37 milliót, a melyre azt mondta a katonai kormányzat : rád ez nem is tartozik, magyar nemzet, el se számolok, azt sem mondom, hová költöttem. Mindebből azután, a mit elmondtam, levonom konzequencziaképen azt, hogy a magyar nemzet ezen képviseletében, a melylyel bír a parlament kormánypártjában, a véderő terén az opi>ortunizmusnak, a lojalitásnak, a mindenbe való beleegyezésnek, a mindennel való megalkuvásnak politikáját követi. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez a politika megtermetté Magyarországon szomorú gyümölcsét két irányban. Első sorban a katonai kormányzatnak a nemzettel szemben való gondolkozásában, és.má-