Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-103

103. országos ülés 1902 lünk, Mexikóval jövünk, a melyhez pedig semmi közünk és a mely miatt nagyon kár ilyen kivételes törvényt alkotni, (ügy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Idő lett volna a barátságos érintke­zést Mexikóval bárom év múlva is felvenni. Mi egyáltalában nem érintkezünk vele. A mi­kor Mexikó miatt, a melyhez pedig semmi közünk . . . Nessi Pál: Bár Ausztriához is annyi kö­zünk volna, mint Mexikóhoz! Rákosi Viktor: Bár Ausztria is Mexikóban volna! (Derültség a szélsöbalóldalon.) Pichler Győző: . . . ilyen circumspeetusos törvényjavaslattal ide jönnek, akkor igen t. mi­niszterelnök ur, azt hiszem, lehet itten közjogi magyarázatokkal bizonyos látszólagos sikert el­érni , de a mikor a közjogi magyarázat semmi egyéb, mint a fegyverek összecsapása a végből, hogy kiki a törvény félremagyarázása terén milyen rekordot ér el: én nem ezt tartom a legfontosabbnak, hanem legfontosabbnak azon szempontokat tartom, a melyek az országot közvetlenül érdeklik, s igy a politikai viszonyt, a melyben Ausztriával vagyunk. (Helyeslés a szélsö­balóldalon.) Én tehát csak azért szólaltam fel, hogy rá­utaljak arra, hogy a miniszterelnök ur előtt is, mikor ezen törvényjavaslatot megszerkesztette, az a gondolat lebegett: nem vétek az 1899. t.-cz. ellen, ha kimagyarázom; de igy kell meg­csinálnom, ha kimagyaráznom kell is, mert nem tudom, mi történik Ausztriában és mit hoz nekünk a jövendő. Tetszett volna ezt megmondani, t. minisz­terelnök ur, akkor legalább meg lett volna takaritva az idő, a_ melyet én igénybe venni kénytelen voltam. (Elénlt helyeslés a szélsöbal­óldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselő­ház! Fontos, messzemenő tekintetek és kérdések tömege egy kissé össze-vissza volt keverve abban, a mit most hallottunk. Minderre kiterjeszkedni nem akarok. De megjegyzés nélkül nem hagy­hatom az intést, a melyet kaptam. (Halljuk! Halljuk!) Azt megszívlelem. De megszívleltem már előbb, mintsem ezt a törvényt csináltam. Deák Ferencz szellemére akar engem a t. képviselő ur figyelmeztetni. Hát jó. Mikor én épen azt bizonyitom most már annyi felszólalá­somban, hogy a törvény skrupulózus megtartása czéljából hoztam ide ezen javaslatot, mert kü­lönben talán nem is igy kellett volna szövegezni, akkor — gondolom — igazán Deák Ferencz szellemében járok el, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert a törvény tisztelete mellett és a törvénynek minden ujabb módositása nélkül való megtartása mellett foglalok állást, (Helyes­lés jobbfelöl.) Hogy a recziproczitás alapján ideig-óráig állunk, azt a képviselő ur tudja, a ház is tudja. Meg is mondtam. De nem kell ám azt ugy venni. április 29-én, kedden. 16? a mint a képviselő ur oda állítja. Mert ezen ideig-óráig tartó állapot immár 3 esztendő óta tart, pedig lám, a képviselő ur és társai nekem már három évvel ezelőtt megjósolták, hogy csak pár napig fog tartani, és mégis három esztendő telt el azóta. Hát politikát csinálni és az ország érde­keinek egy bizonyos megfontolt politika alapján való megvédését eszközölni olyan viszonyok kö­zött, a milyeneket az ember szeretne, sokszor nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Olyan viszonyok között is meg kell keresni az utat azon érdekek megvédésére, a mely viszonyok épen nem kellemesek, nem kívánatosak, a melyek komplikáltak, a melyeket azonban nem mi terem­tettünk meg, hanem az adott helyzet állított elő. Engem ez a politika vezet, és ezen politi­kában nem oly könnyű dolog keresztülhajózni a kellemetlenségeket, az itt-ott felbukkanó sziklá­kat és örvényeket. (Tetszés jobbfelöl.) Sokkal könnyebb volna, ha mindez nem lenne, de hi­szen nem mi teremtjük ezeket, hanem az adott helyzet, és nekünk az a kötelességünk, hogy az ország hajóját az adott viszonyok közt keresztül­vezessük ezen örvényeken és sziklákon, hogy azok minél kevesebb sérelmet szenvedjenek és minél kevesebb koczkázatnak legyenek kitéve. Azt tar­tom, hogy ez az ország, mai organizmusával, mai gazdasági állapotával nagy koczkázatnak lenne kitéve, ha azon utón mennénk, melyre a képviselő urak engem terelni akarnak. Én azt hiszem, hogy azon az utón, melyen én járok, az ország gazdasági helyzete jobban meg lesz óva. Nehezebb, sokszor kis kérdésekkel kell vesződ­nünk, sokszor kell a fejünket törni, hogy egyik­másik kérdésben mi legyen a megoldás, de a viszonyokat nem alakithatjuk át másokká, és ezen az utón kell haladnunk. Azért kérem, akár­hogy akar a képviselő ur csúfolódni, és akár­kivel akar összehasonlítani, én megyek a magam utján, mert azt tartom, hogy az nyilt, egyenes és határozott. (Helyeslés, jobbfelöl.) Sohasem tit­koltam semmit, és sohasem igyekeztem más szín­ben feltüntetni, hanem mindig megmondtam — ebben a kis kérdésben is és más nagyobb kérdés­ben is — hogy mik a megfelelő eszközök és mire törekszünk. (Helyeslés jdbbfelol.) Az egyetlen nagyobb argumentuma az volt a képviselő urnak, hogy volt-e abban a viszony­ban ez az ország, melyre hivatkoztam, mikor a preczedensek történtek? Én azt mondom, hogy nem, mert akkor vámszövetség volt. A t. kép­viselő ur itt megállt, pedig itt megállni nem lehet, mert a kérdést az dönti el, hogy itt nem azon viszonyok között élünk, melyek közt az a törvény létrejött. Az 1899 : XXX. t.-cz. — és csak most látom, hogy milyen helyes intézkedése volt ez — megmondja, hogy mind a mellett, hogy nem élünk vámszövetségben, lehet szerződést kötni azon a módon. Ezt felejti el a képviselő ur, pedig ezen dől el az egész kérdés, mert az 1899 : XXX. t.-cz. 1. §-a megmondja, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents