Képviselőházi napló, 1901. VI. kötet • 1902. április 23–május 10.

Ülésnapok - 1901-102

148 102. országos ülés 1902 április 28-án, hétfőn. mázza, minden izében én állapítottam meg és fejtegettem, én csináltam azzal a czéllal, hogy az ország jogai és érdekei semmi körülmények közt abszolúte sértve ne legyenek. Azt az esetet, hogy egy hathavi felmondás mellett legtöbb ked­vezményű szerződés köttethessék, nem uj tarifá­val, hanem tisztán a legtöbb kedvezmény alap­ján, ezt ebből a törvényből, ezen törvénynek intencziójából kizárni, lehetetlenné akarni tenni, senkinek esze ágában sem volt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És mégis én a törvényes álláspontra helyez­kedtem, a legtörvényesebbre. Miért? Mert mi­kor Mexikóval felvetettem ezt az eszmét, én mondtam azt a magyar kormány nevében: én képzelek egy megoldást, hogy Mexikóval ez a szerződésnélküli állapot megszűnjék, hanem én a törvényemet respektálom, én ezt csak törvény által csinálhatom meg. Hol van az a közjogi doktrína, a melyet hallottunk Rakovszky kép­viselő ur részéről, hogy közjogilag nem helyes az előbbi törvényt egy másik törvénynyel, ha az előbbi törvénynek czéljaival ellenkezésbe nem jövünk, egyes részleteiben módosítani? (Felkiál­tások a baloldalon: Ezt nem mondta!) Hol van megkötve a törvényhozás keze és miben ? Olyan törvény nincs, a mely ugy volna megcsinálva, hogy azt ugyanaz a törvényhozási tényező, kinek a törvényalkotást a magyar alkotmány megadja, a korona és a két ház meg nem változtathatná s erre nézve a keze meg lenne kötve. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Rakovszky István: Én is azt mondtam! Széll Kálmán miniszterelnök: Én ragaszko­dom a magam törvényéhez, de sutba dobnám, ha olyan volna, hogy nem szabad megváltoztatni. Minden törvényt meg lehet változtatni. (Felkiál­tások a baloldalon: Mi is azt mondjuk!) Mit mondok én ? A törvényhozásnak én azt propo­nálom, hogy ebben az esetben, hol nem látok elvi kérdést, hol a törvény czélját, intenczióját nem látom sértve, — mert nem szükséges ehhez tarifa, mert nem is jönnek szóba azok az érde­kek, a melyeknél tarifát cserélni kell, mert ezek szóba jönnek, ha Németországgal, Olaszországgal, Francziaországgal, vagy a többi állammal, a melyekkel szerződési viszonyban vagyunk, uj tarifa-szerződést kell kötnünk — hol tehát tisztán legtöbb kedvezményű szerződési viszonyról van szó, azt proponálom a törvényhozásnak, hogy te­gyen kivételt. Mit tesz ez ? Omnis exceptio firmát regulám: minden kivétel inkább a szabályt erő­siti meg. Én tehát azt mondom, hogy nem volna szabad megcsinálni ezt a mexikói szerződést törvény nélkül, de jövök a törvényhozáshoz és én mondom a törvényhozásnak, méltóztassék megfontolni a következő okokat: mi maradha­tunk Mexikóval szerződés nélkül is, akkor nem teszünk kivételt a törvény alól; de helyes-e gaz­dasági érdekeinknek ellátás nélkül maradni, mikor Mexikóval szemben még a courtoisie is megkí­vánja, hogy ez alkalommal tegyünk egy olyan kivételt, mely nem árt sem az elvnek, sem az ország érdekeinek, nem árt senkinek? Én tehát egészen lojálisán járok el, nem akarom átlyu­kasztani a törvényt, nem akarom kijátszani azt, semmiféle közjogi sérelmet nem csinálok, hanem egyszerűen csak proponálom": törvényhozás, gon­dold meg, akarod-e Mexikóval elláttatni a gaz­dasági ügyeket, akkor nem kell kivételt tenned a törvény alól; vagy gondold meg, nem jobb-e azokat az ügyeket ideiglenesen 6 hónapi felmon­dással, tehát ugy rendezni, ugy megkötni az or­szág kezét, hogy kedvezményes alapon létesítsük ezt a szerződést és akkor mondd ki, hogy ez is csak kivételesen történhetik, kivételesen, eltérés­képen attól a törvénytől, a mely más esetben nem alkottatik, csak ebben az esetben ? (Tetszés és helyeslés jobbról és a középen.) Engedelmet kérek, mert az életet megállí­tani nem lehet, nem lehetett 3 év előtt előre­látni, senkinek fogalma se lehetett arról, hogy mi a vámtarifát még 3 év után sem fogjuk fel­cserélni. Előadhatják magukat esetek a világ­gazdasági élet fejlődésében, a hol ilyen kivétele­ket tenni kell. Éz olyan eset, a melylyel, én azt hiszem, a törvénynek czélja, értelme, közjogi jelentősége, nemcsak, hogy nincs csorbítva, de inkább világlatba van helyezve, erősítve van és azért ajánlom a képviselőháznak azt elfoga­dásra. (Elénk tetszés és helyeslés jobbról és a középen.) Elnök: Rakovszky István képviselő ur félre­magyarázott szavai értelmének helyreállítása czéljából kér szót. Rakovszky István: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Félremagyarázott szavaim értel­mének helyreigazítása czéljából kérek szót. A t. miniszterelnök ur beszédében ugy tün­tetett fel engem, mint hogyha azt állítottam volna, hogy a közjogi sérelmet abban látom, hogy a miniszterelnök ur ezt a törvényjavaslatot beterjesztette és mintha én kifogásoltam volna annak a lehetőségét, hogy egy régi törvényhozási aktust — igy fejeztem ki magamat — egy ujabb törvényhozási aktussal érvényen és hatá­lyon kivül lehessen helyezni. Én ellenkezőleg azt mondtam, hogy az u. n. Széli-formula — rövidség kedvéért igy nevezem — közös megállapo­dásoknak volt eredménye és ezen szempontból kiindulva nem volt szabad és nem volt megen­gedve, hogy a t. miniszterelnök ur ezen törvény­javaslattal a ház elé lépjen, önmaga lyukaszsza azt át, a mit akkor velünk közös megállapodá­son megállajútott. Hogy ez igy van és hogy igaz az, a mit mondok, emlékezzék vissza a t. miniszterelnök ur, hogy akkor, mikor arról volt szó, hogy ezen megállapodásokat 1903-tól 1907-ig toljuk ki. a t. miniszterelnök ur teljes lojalitás­sal egyenkint felhívott, felkért minket arra, hogy egyezzünk ebbe bele és kijelentette akkor, hogy ha csak egyetlen egy közülünk ellenmond ennek, akkor ő nem fogja azt 1907-ig kiterjesztem. Széll Kálmán miniszterelnök: Igy is történt!

Next

/
Thumbnails
Contents